Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-10 / 19. szám
iffAM Qi igazsághoz BESZÉLGETÉS FIATALOKKAL 1.—2. — 3. Rólunk van szól I. ... mert két vágányon haladni párhuzamosan csak a vonatoknak lehet. éppen vonzó is), és orról a pór csepp vízről van szó, hanem arról, amit ez jelképez: hogy lemossák az újszülöttről az eredendő bűnt. .. Aki ma a természettudományok legalopvetőbb kérdéseivel tisztában van, az tudja: a gyermek örökölheti apja, anyja, vagy akár nagyszülei testalkatát, szeme színét, keze formáját, idegrendszerét, és még sok mindent, de „bűnt" soha! A kisgyermeket nem megváltani kell, hanem ápolni, gondozni és főleg nevelni. Nevelni az önállóságig, az élet küszöbéig, sőt még azon is túl. .. KUBIK TIBOR: A vallásos ember úgy hiszi, о világot isten teremtette. S az embert is. A materialista pedig azt állítja, hogy az ember teremtette meg az istent! A fejlődésnek egy bizonyos fokán. Amikor még sok mindent nem értett о világból, a természet törvényeiből. Nem értette, miért villámtík.'miért van árvíz és erdőtűz, földrengés "és vulkánkitörés. A vallás valójában mindig kerékkötője volt a tudománynak, a haladásnak. Ezt a történelem igazolja. Gondoljunk csak az istenek ellen fellázadt Prométheuszra, a középkori eretneküldözésekre, a máglyán elégett Giordono Brúnóra, az egyházi üldözésekre ... TAKACS JUDIT: A vallás nemcsak a 5. Néha úgy tűnik, a köztünk levő emberöltőnyi különbség az emberi tudat lejlődésében mérve óriásivá, szinte behozhatatlanná nőtt. 7. A töprengés negyedóráiban ... J. GROSSMANN FELVÉTELEI 6 Kinek van igaza? haladás kerékkötője volt, hanem az uralkodó osztály hatalmánok a megszilárdítójo is. Eszköz volt az uralkodó osztály számára, hogy az alattvalóikba oltott félelemmel a gondolkodás legelemibb formáinak is elejét vegyék. S mert a kapitalizmus is osztálytársodalom volt, mégis szükséges volt a vallásra. A mi szüléink pedig még a kapitalizmus idején születtek, nevelkedtek . . . FODOR MARIA: Éppen ezért oz idősebb embereket nem lehet egyértelműen elmarasztolni vallásos világnézetükért. Hiszen vannak még olyan idős emberek is, akiknek már természetes, hogy esténként bekapcsolják a tv-t, de ha ott egy világraszóló eseményről számolnak be képekben, csak legyintenek: Ugyan, nem kell mindent elhinni, amit mondanak ... Csak azt hiszem, amit én látok ... Mi, fiatalok, vagy mosolygunk ezen, vagy pedig lázas elmélkedésbe kezdünk nagyszüleinkkel. S ného úgy tűnik, a köztünk levő egy emberöltőnyi különbség az emberi tudat fejlődésében mérve óriásivá, szinte behozhatatlannó nőtt. De vajon mi lenne akkor, ha a világnézeti kérdéseken sohasem vitatkoznánk, ha mindegy volna, mi történik körülöttünk, ha ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznánk sem önmagunkban sem mások előtt? HAJDÚ ERZSÉBET: Erre egyszerű a válasz: Ez közöny lenne. Márpedig a világnézeti közöny erkölcsi közöny is. És ha azt mondjuk, — mert így is van —, hogy az erkölcsi meggyőződésünk befolyásolja a cselekedeteinket, akkor tegyük fel Így a kérdést: erkölcsileg közömbös embertársainktól mit várhatunk? És erre már nem is szükséges szavakba foglalni a választ... SZABÓ ANDRAS: Mi tehát végső soron az erkölcs? Kényszer-e vagy döntés? DROZD KATALIN: A vitánkból könnyű megadni a választ. A valláserkölcs: kényszer. A kommunista erkölcs: döntés, meggyőződés. És éppen ebben látom a kettő közötti különbséget. A valláserkölcs kényszer, mert az erősebb, az uralmon levő osztály hatalmának az eszköze. Kényszer az egyszerű emberekre, akiknek vakon kellett hinniük abban, amit az uralkodó osztály a maga javára megteremtett. Tehát о valláserkölcs egy bizonyos réteg erkölcse volt, míg ezzel szemben a kommunista erkölcs a széles néprétegek erkölcse. A valláserkölcs egy magasabb lénytől való félelemből táplálkozik, a kommunista erkölcs a fejlett emberi öntudatból. De ebből mindjárt egy úíabb kérdés is adódik: ezek szerint ne féljünk semmitől és senkitől, teljesen a szabad akaratunk szerint cselekedjünk? KOCSIS MENYHÉRT: Nem Így értelme zem a kommunista erkölcsöt. A félelem — rossz szó, még jobb híján se használjuk! És semmiképpen se féljünk egy túlvilági hatalomtól, hanem tartsunk embertársaink ítéleteitől, a közösség előtti megszégyenüléstől, о bizalom elvesztésétől. Persze nem könnyű ezt szavakba foglalni! Apró tévedések, félreértések nélkül talán nem is megy! ... Nehéz szavakba önteni, de a költő szavai kisegítenek, eligazítanak: .. . Nem, nem a langy irgalmat hirdetem, Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, Kegyelmet a hazugnak, Nem tudok mentséget a könnyes képmutatósra . . . De hirdetem: ... csupán maga az ember halhatatlan ... Halhatatlan, bár élete véges. . .- Avégett vagyunk a világon, hogy istent megismerjük, szeressük, őt szolgáljuk és ezáltal üdvözöljünk, vagyis a mennyországba jussunk — tanítja a vallás. A mi célunk bizony nem ez! Ha bárkit is megkérdezünk, mi életének a célja, így válaszol: boldog akarok lenni ... anyagi biztonságot teremteni, családot alapítani, gyerekeket nevelni ... dolgozni, sikeres életet élni . . . olyan munkát végezni, aminek nyoma marad az utódok számára is ... A célok, elképzelések változók, szinte egyénenként más-más kerül előtérbe. De egy bizonyos ponton mégis közösek: e világi célok, a földi élet értelmének keresése, szebbé, tartalmasabbá tétele. S még ha eszébe is jut valakinek a nagy shakespearei kérdés: Lenni vagy nem lenni?! — a válasz csak egy lehet: Lenni! A materializmus nem kecsegtet senkit a túlvilági élettel, sem a lélekvándorlással, sem a szellem megmaradásával . . . De egy magasan fejlett értelmes ember méltóságához tartozik az is, hogy az életet végesnek tartja, s maradandónak az emberi szellem alkotásait. . . Az élet értelme tehát a maximális egyéni boldogság, de olyan boldogság, amely nem akadályozza, hanem elősegíti, megteremti más emberek boldogságát is! Ha a fiatalok így mérlegelnek, töprengenek, vitáznak, — ez jó. Sőt, szükséges is, hogy a mindennapok sodrában se váljanak igénytelenekké, közömbösekké. A szülőknek pedig — akik vallomásaik szerint boldognak akarják látni gyermekeiket, akik a következő nemzedékre még jobb és szebb világot akarnak örökül hagyni — orra kell törekedniük, hogy gyermekeik lelkivilága ne legyen a világnézeti harc csatatere. MEGYERI ANDREA
