Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-10 / 19. szám
NEM NAGY ÜGY? A BARÁTSÁGRÓL ÉS SZERELEMRŐL Nem nogy ügy?... — hongzik el a címben ... Szerintem: megoldatlan. Véleményemmel talán én is hozzájárulhatok a megoldásához — Az utcánkban él egy asszony. Tizenhat évi házasság után hagyta ott a férje. Három gyermekével együtt. Egy huszonéves kolléganője miatt — Két kisgyermekemmel a szüléimhez utaztam, s mire visszajöttünk, a férjem elköltözött egy beosztottjához. Az egyik szobából még a bútort is elvitte, — panaszolta egy másik csalódott asszony. Sok ilyen esetről tudnánk beszélni. Olyanokról, amikor a munkatársi, baráti kapcsolatból családromboló, szerelmi háromszög születik. Ezért hiszem, hogy ez az ankét nemcsak a tanácsot kérő lány levelére, hanem sokak által megfogalmozott, de el nem küldött levelekre is választ ad. Néhány évvel ezelőtt kerültem ki az iskola padjaiból, ahol bizony én is másnak képzeltem az embereket. Egyenesebb jellemű, segítőkész embereket vártam. Azóta természetesen a mérleg mindkét serpenyőjére jut belőlük. Kedves Levélíró' Sokszor az általad leirt könny* ->ű, felelőtlen viselkedés egyenleteitek másik oldalára a 'iatalságot helyezik — helytelent Legyen ur ember idős vagy fiatal, nő vagy férfi, mindig tudnia kell, hogy miben hol о határ, minek mi lesz a következménye. A botorság és о szerelem nagyon sok tényezőben eltér egymástól. A kollégádnak is tudnia kellett volna, hogy mennyivel tartozik az élettársának, a családjának, nemcsok m *ed, a fiatal lánynakl A leí rótta У túl korántsem akarlak védeni, csak tisztázni az általános érvényű dolgokat. Bár úgy gondolom, az első hibás lépést mégis te tetted, amikor rokonszenvedet dédelgetni, érzéseidet ápolni kezdted az ő irányában. Nem azt kellett volna megérezned: ilyen férfit tudnál szeretni, hanem azt, hogy. ezt a férfit nem szeretheted! A névnapod I Nagy esemény, nem mondom! És csak ivóssal lehet megünnepelni? Te nemcsak azt nem tudtad, hány kört rendeltetek, de azt sem, mennyit ittál. Ez nagy hiba volt Most sértettnek érzed magad abban a kollektívában, ahol ezelőtt te voltál a központ. A barátaid is elfordultak tőled. Félsz attól, hogy „kidobnak". Szerintem ezt nem tehetik meg, mert ez nem oldono meg semmit, ez nem lehet nevelési eljárás. De azt kérdezem, hogyan éreznéd magad továbbra is ebben a kollektívában? Hogyan tudnád a régi baráti kapcsolatot újra felvenni? Ez már szerintem csak egy új helyen lehetséges. És persze új alapon, о tanulság levonásával! Gazdag lózselné, Kosice KEDVES SZOMORÚ KISLÁNY I Tulajdonképpen a csábítója érdemelne büntetést, de sajnos sokszor másként történik. Nyitott szemmel járok, és többször is tapasztaltam, hogy ilyen esetben az idősebb csábító „kimászik!" az ügyből, és a fiatal lány megszégyenülve állást változtat. Sajnos az emberek, de főleg a nők „szenzációkra" éhesek, és most ön is egy jó kis pletyka alanya lett számukra. Kár, hiszen nem így gondoltai Igaz ugyan, hogy meggondolatlanul viselkedett, én mégis a környezetét, munkatársait hibáztatom, akik nem óvták a közeledő veszélytől, sőt bizonyos értelemben elő is segítették a megtörténteket. Nem értem, hogy egy fiatal lány, aki nyolc vagy több órát ül a munkahelyén, miért nem szeret gyolog járni, miért várja, veszi szívesen, hogy valaki kocsin vigye haza? Azt tanácsolom, mondja el a főnökének, hogy semmi rosszat nem akart, csal- kicsit meggondolatlan volt. Legyei nzentúl körültekintőbb, s ne nagy^ higgyen cr autós férfiak jó szándékában Ezt üzeni önnek egy 55 éves embor. Svajko József, Gém. Michalcvcc NEM NAGY ÜGYI A levél írójánok nem kel! kétségbeesnie. Hibát követett el, de semmi törvénybe ütköző dolgot nem tett. V. Csilla sem viselkedett másképp, mint a kolléganői. A férfi azt mondta: a lánynak mindig tudnia kell, hogy mit tesz. Ez így igazi De ezért még senkit sem dobhatnak ki a munkahelyéről, legfeljebb megróhatják, figyelmeztethetik és természetesen műszakot kell cserélnie, hogy ne dolgozzon együtt ezzel a munkatársával. Es máskor olyan fiúismerőse autójába üljön, és azzal ünnepeljen névnapot, akinek nincs családja. Fürjes Lászlóné, Rím. Sobota (Rimaszombat) Nem nagy ügy? .. . címmel lapunk 15. számában kezdtük el a vitát. Várjuk Olvasóink további leveleit, hozzászólásait. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. -Ifjú szemmel. A legjobb hozzászólásokat közöljÜK, honoráljuk! ... Boldognak akarom látni gyermekeimet! Ezért örülök, hogy nekik már nem olyan nehézségek árán kell megtenniük az igazsághoz vezető utat, mint nekünk, idősebbeknek ... Ez a gondolat, — ha más szavakkal is —, csaknem minden vallomásban benne volt. Azokban a vallomásokban, amelyeket olvasóink küldtek az Utam az igazsághoz ankétunkba. A vallomások: visszatekintés egy-egy hosszú, nehézségekkel teli életútra . . . És számvetés: Felhagyni azzal, ami múlandó, s továbbadni azt, ami halódó... De mint a költő mondja: nem elég csak a jóra várni. — Akarni is kell! Akarni kell, tenni valamit azért, hogy valóban boldognak lássuk gyermekeinket, hogy ők egyenesen tartsanak előre. Ankétunkban arra is szükség van, hogy a fiatalok önmagukról valljanak: vajon hányadán állnak a világnézeti kérdések tisztázásával, s hogy szüleik, tanítóik, embertársaik mennyiben részesei az új embertípus formálásának .., Akik válaszolnak: a felnőttkor küszöbén álló fiúk, lányok. Nem sokkal az érettségi előtt, az önálló élet előtt.. Történetesen a galantai (galántai) gimnázium növendékei. HAJDÚ ERZSÉBET: Kicsit messziről kezdem ... az erkölcstől. Mindenki által ismert szó, fiatalok, idősebbek egyaránt találkoznak vele naponta. De azt hiszem, a szóhasználatban van valami különbség . .. Ugye, szüléink még túlságosan egyszerűsítik, leszűkítik azt az emberi magatartást, amelyet ezzel a fogalommal jelölünk. Mit mond egy szülő, ha az erkölcsről van szó? ... Tudom, tudom, lányaim vannak, vigyázni kell rájuk ... A mai fiatalok? Szégyentelenül szerelmeskednek — lehet-e egyáltalán erkölcsről beszélni?... Ezeket és hasonlókat. Rendszerint leeqyszerűsítik, s csak a fiú és lány kapcsolatára vonatkoztatják. Pedig az erkölcs sokkal tágabb fogalom. Én úgy gondolom, ide tartozik az is: milyen kapcsolatom van az osztálytársaimmal, ismerőseimmel, hogyan viszonyulok a szüléimhez, a tanítóimhoz, hogyan készülök a hivatásomra, az életre, milyen az érdeklődévan ... A vallás több évezredes, mélyen gyökerező ideológia. Még ma is lépten-^ nyomon találkozunk vele, tehát nem* lehet tudomást nem venni róla. Találkozunk vele az olvasmányainkban, a történelemben, a filozófiában, a mindennapos nyelvhasználatunkban... és ami e kérdésben nagyon lényeges: találkozunk vele a gyakorlati, való életben is. Az én korosztályomnak még sok olyan tagja van. akinek szülei, még inkább nagyszülei vallásosak, s ennek megfelelően nevelik gyermeküket is. GALFFY MÁRIA: Kérdés, hogy nevelik-e vagy csak szeretnék nevelni? Az iskola egyértelműen a materialista világnézetre nevel. S ha a szülő ellenkezőleg cselekszik, vajon melyik fél kerül ki győztesen ebből a harcból? Mert két vágányon haladni párhuzamosan csak a vonatoknak lehet... Az emberi értelemnek nem, az utaknak valahol keresztezni kell egymást! MIKLIK ZITA: A kétvágányú nevelés is végződik valahogyan. Csúnya szó ez a „valahogyan", de az út, amit takar sem különb nála . . . Mert melyik gyereknek ne jutna eszébe útkeresés közben a kérdés: Kinek higgyek? A szüleimnek? De hát milyen emberek ők valójában? Elmaradottak, buták, akik sötétségben élnek? Pedig én úgy látom, becsületes, jó szándékú emberek ... Vagy a tanítómnak higgyek? Lehetséges, hogy az órán így beszél, otthon meg ő is máshogy neveli a gyermekét? No és amiről beszél? A tudomány? A tudósok? Vagy ők is tévednek? Ki tudja, kinek van igaza? ‘ IVANICS ANNA: Ezek a kérdések a töprengés negyedóráiban kínzó érzések lehetnek. Egy ideig. Aztán már könnyű párhuzamba állítani a kérdéseket, történéseket. A válasz rájuk egyre tisztább, egyre könnyebben fogalmazódik meg. Csak az út rövidebb-hosszabb ... VANKÚ MARIA: Arról beszéltünk, hogy nekünk már könnyű párhuzamba állítani két különböző nézetet. Nézzük csak közelebbről: akár a materialista, akár az idealista szülő nevelési célját nézzük, mindkettő: intelem a jóra. Ez eddig rendjén is van. De: mi a motivációja, a sugalmazója ennek az intelemnek? A vallásos embernél: a félelem. A félesem és állásfoglalásom a világot, az emberiséget érintő események iránt, milyen az életről, a világról alkotott nézetem, egyszóval: milyen a világnézetem. MORVAY BÉLA: Ebből következik, hogy a világnézetünk határozza meg erkölcsünket. Vagyis az én nézeteim meghatározzák, mi az, ami szerintem jó, és követni való, és mi az, ami rossz, tehát elvetem. így kapcsolódik bele a világnézet a mindennapi munkánkba, a cselekedeteinkbe. Az erkölcsi nézeteimből következik, hogy mi ellen vagyok, és miért küzdők . . . POLAK IZABELLA: Az első kérdés, amit tisztázol kell önmagomban: a világ keletkezésénelf^dealista vagy pedig a tudományojan megalapozott materialista magyarázatát vallom-e? Sokan azt hiszik, hogy a mai fiataloknak a döntést illetően már nincsen semmi gondjuk ... KOCSIS MENYHÉRT: Nem egészen így lem attól, hogy isten büntetése utolér, hogy a földöntúli életben nem számíthatunk kegyelemre, bűneink bocsánatára ... A materialista életfelfogású embernél: az emberbe, emberiségbe vetett bizalom, jót cselekedni úgy, hogy abból másnak is jó származzon, s hogy ez a cselekedete belső meggyőződésből fakadjon, és ne félelemből. Ez több, sokkal több, mint az előző. Erre, szerintem, csak értelmileg magasan fejlett emberek képesek! HAJDÚ ERZSÉBET: De olyan szülők is vannak, akik nem is vallásosak, hanem inkább megalkuvók. Még fiatalok isi Például megkereszteltetlk a gyermeküket, csupán azért, hogy idősebb szüleik, vagy a falubeliek „ne szólják meg“ őket, mondván: a családi béke érdekében. MORVAY BÉLA: Az ilyen családi békének szerintem nagyon olcsó az ára! Mert nem a szertartásról (ami lehet
