Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-22 / 12. szám
Fényképezte: FERÓ SPÁCIL nak vissza kellett húzódniuk a hegyekbe. Egyik emlék a másikba fűződik, az idő azonban kérlelhetetlen. A rendező próbára hívja a színészeket és nekünk búcsúznunk kell. A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművénél csehországi turisták kis csoportjával találkozunk, akik a Magas Tátrából hazafelé menet álltak meg itt. Nem szalasztották el az alkalmat, hogy megnézzék Martint, amelynek lakosai már a felkelés nyílt kitörése előtt tudták, hol a helyük. Az emlékműnél találkoztunk is azok egyikével, akik már 1944. augusztus 27-én részt vettek egy fegyveres akcióban. Vasárnap volt akkor. Lucenec (Losonc) felől robogva közeledett a romániai rendkívüli nemzetközi gyorsvonat. Hálókocsijában utaztak egy A Rajecké—Teplice-i alapiskola tanulói a Martin—Priekopa-i SZNF emlékműnél mmmm Cyril Kuchta, aki a csehszlovákiai partizánmozgalom főparancsnoksága operatív osztagának parancsnoka volt német katonai küldöttség tagjai. Amikor a gyors Zvolenba ért, egy Neuman nevű forgalmista jelentette Banská Bystricára: — A gyorsnak adjatok szabadot! Jelentsétek Martinba: a hálókocsiban SS-ek és civilek utaznak. Ezt a hírt nemsokára kézhez kapta Vrtiak, a martini állomás főnöke. Irodájába beült egy vasutasnak öltözött partizán, Nyikoláj Szurkov, a Vörös Hadsereg tisztje. Mikor a gyorsvonat este tíz óra után megállt Martinban, az éjszaka csendjét szirénázás verte fel. — Légiriadó! Ellenséges gépek tartanak Martin fölé! — jelentette Ondrej Vyboch, a martini vasúti őrség parancsnoka. — A vonat nem mehet tovább. A német parancsnok azonban ragaszkodott a továbbinduláshoz. — Nem, ez lehetetlen. Martinon túl a partizánok felrobbantották a síneket és elfoglalták Vrútkyt, a Martin után következő állomást. A német küldöttség parancsnoka telefonálni akart Bratislavába, Berlinbe . . . Azt mondták neki, hogy a telefonösszeköttetés is megszakadt. Merre forduljon dühével? Végül tanácstalanságában parancsot adott: — Hívják ide a helyőrség parancsnokát! Rövidesen megérkezett! Cyril Kuchta főhadnagy, nyolc géppisztolyos katonával. A német alezredesnek menedéket ajánlott fel a helyi kaszárnyában. — Ott megvárhatják a reggelt. Addigra a partizánokkal leszámolunk és önök folytathatják az útjukat. Más kiút nem volt. A németek ráálltak. Éjfél után Kuchta főhadnagy, Perko alezredes helyőrségparancsnokkal elindult a sklabinai (szklabonyai)mimww w partizántörzshöz. Cyril Kuchta akkor már a partizánok és a katonai helyőrség összekötője volt. Felvirradt a hétfő reggel. Cyril Kuchta kikísérte a küldöttséget a kaszárnyából. Biztosította őket, hogy már minden rendben van és nyugodtan folytathatják az útjukat. A csoport végén ment a német alezredes, bizalmasan karonfogva Kuchta főhadnagyot. — Mit jelent ez? — kérdezte, amikor meglátta a felsorakozott géppisztolyosokat. — Ez gyakorlat — magyarázta Kuchta elvtárs. Amikor a küldöttség az előre megbeszélt helyre ért, Kuchta ellökte magától a németet és felkiáltott: — Fel a kezekkel, uraim! Egyik fasiszta sem emelte fel a kezét. Védekezni kezdtek. Egy SS kapitány el akart szökni, de a géppisztolyosok teljesítették a feladatukat az utolsó töltényig. Még aznap megfogalmazta Kuchta főhadnagy a felhívás szövegét, amelyet hamarosan megismert egész Martin: — A Turciansky Svöty Martin-i Járási Nemzeti Bizottság elrendeli va-A Martin előtti korszerű útkereszteződés. Háttérben a város lamennyi fegyverképes férfi mozgósítását negyvenöt éves korig, hazánk védelmére, amelyet mindenkori ellenségünk fenyeget. A nemzeti bizottság elvárja, hogy Turec minden férfija jelentkezik a felkelésbe ... Másnap kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés . . . Kuchta elvtárs már nem lakik Martinban. Szolgálati kötelessége Banská Bystricára, a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmúzeumába szólította. Ott találtuk meg őt néhány noppal martini tartózkodásunk után egy az emlékművet megtekintő küldöttség társaságában. Akik pedig véletlenül jártak az emlékmű környékén, azok a gyerekeiknek mutogatták: — Nézzétek, az ott Cyril Kuchta, aki a csehszlovákiai partizánmozgalom főparancsnoksága operatív osztagának parancsnoka volt. Nemcsak a hazai, a vietnami vendégek is figyelemmel vették őt körül. Élénken elbeszélgettek vele a hazafias harcról, amelyet a vietnami elvtársak csaknem harminc évig folytattak. És ők is, mint annyi sok további látogató, emlékeikben viszszatértek az 1944-es év augusztusához. Ahhoz az emlékezetes naphoz, amely nemcsak a fasizmus elleni felkelésre adott jelet a szlovák nemzetnek, de segített megteremteni mai szocialista hazánk alapjait is. Irta: Dr. MILAN PIOVARCI EGYVERREL ENYÉRREL A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve Martinban
