Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-22 / 12. szám

A LEGJOBB BIZONYÍTVÁNY

Sosem gondoltam rá, hogy a gépeket szeretni is lehessen, amíg Balázs Marikával meg nem ismerkedtem. Ez a 22 éves érettségizett lány a ruzomberoki V. I. Lenin gyapotfeldolgozó vállalat levicei (lévai) fióküzemének szövőnője. Tizenhat gépen dolgozott. Amióta próbaidőre kiemelték gépei mellől irodai munkára, éjszakai műszakokat vállal, mert nem tud elszakadni tőlük. Hihetetlenül hangzik? Pedig így igaz.

A csarnoknak szinte nem látni a végét. 460 gép dohog, búg, zakatol. Leírhatatlan a látvány. Mind egyformák, tompazöldek, nagyszerű színhatást keltenek a halványszürke és élénksárga falak között. A zaj óriási, az ember nem érti a másik szavát, de a munkásnők hangtompítót használnak és három hónaponként kötelező orvosi kivizsgálásra mennek. Ha az orvos valamelyikük hallásán bármilyen csekély rendellenességet észlel, környezet- és munkahelyváltoztatásra javasolja.

Közép-Európa legkorszerűbb üzemeként tartják számon ezt a gyapotszövőt. Az átlagkereset is magasabb, mint másutt. Évente egy teljes ágyneműkészletet kap minden dolgozó. A szülő anyák

ARANYÉRMES SZŰVŰNŰ

Hedviga Pesková elvtársnő 22 éves volt, amikor férjével átköltöztek a Cseh-Morva Fennsíkról ide, a mosti kerületbe, a Souvraf településre. 1946-t írtak akkor, és a határvidék betelepítése folyt. Férje a vasútnál, ő pedig a textilgyárban helyezkedett el. Kicsit félt, mert addig csak a mezei munkákban volt jártas, és attól tartott hogy keze durva lesz a finom munkához. Akkor még a gyár nagyon kis létszámmal dolgozott. Ma TIBA a „Szocialista Munka üzeme“ érdemrend viselője, korszerű gépekkel dolgozik és csak nőket foglalkoztat.

„A kezdet kezdetén tanoncok tanoncokat oktatgattak, s akinek a legjobban ment, tanáccsal segített a másiknak" — mondja Hedviga asszony, majd így folytatja: „Időbe telt, amíg megszoktam a zajt, a hőséget és a kellemetlen olajszagot, hiszen akkor még a klímaberendezésre ólmunkban sem gondoltunk. De attól függetlenül örömmel dolgoztunk. Amikor először megláttam az óriási csomagolású nyers, piszkos gyapotot, nem akartam elhinni, hogy ebből valaha vékony fonál lesz.

Hedviga asszony körbevezetett az üzemben, beavatott a technika titkaiba és minden munkafolyamatot megmagyarázott. Ekkor értettem meg újra, hogy szocialista munkabriajándékcsomagot pelenkával, bébiruhácskákkal. Még akkor is, ha csupán a férj dolgozik az üzemben. Jó munkahely ez. Akárkit kérdeztem, mindenki szeretettel beszélt róla. Jó anyagilag, erkölcsileg egyaránt. Nem győzném felsorolni, menynyi kedvezményben és előnyben részesülnek az itt dolgozók. Hogy csak a legfontosabbat említsem, itt van pl. a munkakezdés kérdése, amely olyan fájdalmas pontja a több műszakos üzemeknek. Csak a bejárók és a gyermekes anyák tudnák megmondani, mit jelent az, hogy hajnali hat helyett hét órakor kezdhetik a munkát.

Nem szeretnék elkalandozni a témámtól, Marikáról akarok írni. Még pontosabban arról, amit a foglalkozásán kívül csinál. 18 éves kora óta tagja szülőfaluja, Zalaba helyi nőszervezetének, amelyben a választó bizottság elnökének tisztségét tölti be. Hogy jól dolgozik, arra a tagság bizalma a tanú, amely őt ajánlotta a nőszövetség plénumába. Marika Léván lakik, hogy közelebb legyen munkahelyéhez, de a hétvégeket otthon tölti és ilyenkor szívesen részt vesz a szervezet brigádjaiban. Szépítették falujukat, játszóteret létesítettek a falu aprajának. Nagy szeretettel beszél erről a kicsiny, de rendkívül dolgos szervezetről, mégis szeretne átlépni az üzemi szervezetbe. mert úgy érzi, még többet tudna tevékenykedni ott, ahol a hétköznapjait tölti. Erejéből és lelkesedéséből pedig futja bőven.

Tagja a többi társadalmi szervezetnek is, 1972- től pedig pártjelölt. Lelkiismeretes elkötelezett munkával készül, hogy méltó legyen a párttagságra. Ilyennek ismertem meg Balázs Máriát. Rokonszenves, lelkes, igyekvő, mindig segíteni kész, s ami az ő korában még említést érdemlő: kiforrott egyéniség. Beszélgetésünk elején említette, hogy valaha szülésznő szeretett volna lenni. Mégsem bánja, hogy így alakult a sorsa. Megszerette a munkahelyét! S ha egy érettségizett lány a gépek mellett jól érzi magát, az kitűnő bizonyítvány az üzem számára is!

MIKOLA ANIKÓ

gádjónak tagjai miért képesek a gyár bármelyik munkaterületén megállni a helyüket, ha arra szükség van. És habár régi élmunkáskönyvébe 30—45 százalékos tervteljesítést jegyeztek be (melyért a szakmájában a legjobb munkásnő kitüntetést kapta), felismerte a fékező tényezőt egyes munkásnőknél, akik csak egyfajta munkafolyamatot sajátítottak el és egyéni rekordteljesítményre törekedtek, hogy ez szocialista termelésünkben már nem elegendő. Amikor Hedviga asszony az ésszerűség, termelékenység, hatékonyság stb. fogalmáról beszélt, akkor tulajdonképpen arra gondolt, hogyan lehetne elérni, hogy az egész kollektíva az újítások bevezetésével dolgozzon.

— Már nagyon sok könyvet áttanulmányoztam, és előadásokat hallgattam végig ezzel kapcsolatban, de legtöbbet „A jövő kovácsai" című könyvből merítettem, amely a Szovjetunióban megalakuló szocialista munkabrigádokról szól. Minderről beszéltem a lányokkal is. Megmagyaráztam, hogy így többet tehetnek a kollektíva érdekében, és a munka nemcsak nekik jelent majd örömet, de üzemünkben és szocialista hazánkban is hasznot nyújt.

1959-ben az ő általa vezetett tizenkét tagú kollektíva elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Egy évvel később „Munkaérdemrend"del tüntették ki. Tizenhárom évre rá pedig a prágai Várban köztársasági elnökünk átnyújtotta neki „A szocialista munka hőse" aranyérmet.

Pesková elvtársnő szocialista munkabrigádjában családos anyák is dolgoznak; Irena Kalfusová három gyermek édesanyja, Anna Nejedlíková már boldog nagymama, és Vlasta Zd'árková pedig újdonsült mama. Ezekről az asszonyokról az egész üzemben közismert, hogy kiváló munkaeredményeik elsősorban a jó összedolgozásban és egymás kisegítésében rejlenek.

És Hedviga asszony immár huszonnyolcadik éve teszi meg az utat minden reggel munkahelyére, ahol példaképül szolgál nemcsak kislányának, Lenkának — ki időközben szintén édesanyja mesterségét választotta —, hanem a többi asszonynak is.

kell dolgoznunk

Marta Kubinová, a Nővé Zámky-i (Ersekújvári) Járási Higiéniai Szolgálat 20 éves asszisztensnője nagyon meglepődött, amikor a Szlovákiai Nőszövetség novemberi járási konferenciáján a plénum tagjává, majd a februári kongresszus küldöttévé választották.

— Hogyne lepődtem volna meg, hiszen még nem sokat produkáltam sem a hivatásomban, sem a társadalmi munkában. Kellemesen érintett, hogy idősebb nőtársaim előlegezik a bizalmat és módot adnak a bizonyításra.

Amíg beszél, nézem az izgalomtól egyre pirosabb arcát, az egészséges fiatalságtól és lelkesedéstől ragyogó szemét. Márta egészségügyi középiskolába járt és gyermekgondozónőnek készült. Ám az iskola padjaiból mindjárt ide került a higiéniai állomásra.

— Nehezen mondtam le eredetileg választott hivatásomról, mert nagyon szeretem a kicsinyeket. Mivel azonban édesanyám megbetegedett és mellette kell lennem, elvállaltam itt Újvárban ezt a főleg adminisztratív és szervező munkát, bár a hozzá szükséges képesítésem még néhány különbözeti vizsgát igényel.

Munkájának mi a lényege?

— A higiéniai szolgálat általában fontos (megbecsülését a közösen elnyert bronzérem is tanúsítja), bár igazi fontossága esetleges járványok idején meghatványozódik. Állandó tevékenységünk igen megelőző jellegű. Ebből a szempontból négy fő csoportra osztható: 1. A kommunális szolgálat (hulladékanyagok összegyűjtése a közutak higiéniája stb.), 2. A munka higiéniája (üzemek, állami gazdaságok szociális berendezései), 3. A táplálkozás higiéniája (éttermek, vendéglátóipar, közétkeztetés), 4. A gyermekek és serdülőkornak higiéniája (bölcsődék, óvodák, iskolák). Hozzám az utóbbiak tartoznak — már második éve végzem az ifjúsággal kapcsolatos feladatokat. Megszerveztük a nálunk népszerűvé is vált iskolai tejakciót. A tejüzemből 2 és fél decis csomagolásban, szívókával felszerelve szállítják a tejet, amely egy kiflivel együtt 2 koronába kerül.

Mindezen tevékenysége közepette hogyan kerül kapcsolatba a nőszövetséggel?

—- Ezt Helena KTúcková elvtársnőnek, a Járási Egészségügyi Intézet fő ápolónőjének, az üzemi nőszervezet elnökének köszönhetem. Ő keltette fel az érdeklődésemet a nőmozgalom iránt. Beszélt nekem a nőszövetség törekvéseiről és meggyőzött, hogy köztük a helyem. Az üzemi nőbizottság tagja lettem, és nem bántam meg. Tetszik nekem ez a tevékenység.

Hallgatom a rokonszenves fiatal lány komoly, értelmes szavait és önkéntelenül felmerül bennem a kérdés:

Vajon hogyan látja a világot általában?

— Még nem sokat ismerek a világból, de szeretném megismerni. Szeretnék utazni — a jövő évben talán eljutok a Szovjetunióba, konkréten Kijevbe, ahol barátaim vannak. Addig is igyekszem kihasználni a helyben adott lehetőségeket: az intézet könyvtárában van hozzáférhető irodalom. Persze, ehhez saját érdeklődés szükséges, mert személyesen nemigen érnek rá foglalkozni velünk. A szemináriumokon többnyire időszerű politikai kérdésekről van szó. A chilei eseményeket például éppen én ismertettem a munkatársakkal. Minden alkalmat megragadok, hogy társnőimet megnyerjem a nőszövetség munkájának. A fiatal lányok, asszonyok egy része ugyan a környékről jár be munkába, de mint nőszövetségi tagok a saját falujukban is jól dolgozhatnak. Úgy látom, hogy különösen a férjes, kisgyermekes asszonyok helyzete nagyon kötött, nincs idejük és türelmük a gyűléseken ülni, pedig a munka áttervezéséhez ez néha elengedhetetlen. Ez a kérdés sokat foglalkoztat.

Milyenek voltak a kongresszusi benyomásai általában?

— Gyönyörűek és felejthetetlenek! Azt az erős hitet ébresztették bennem, hogy a szervezetünk előtt álló feladatokat teljesítjük. Nagyon sokat jelentett számomra, hogy személyesen jelen voltak Szlovákia Kommunista Pártjának és kormányának képviselői, továbbá, hogy megismerhettem Litvajová elvtársnőt, szervezetünk elnökét. Tudatosítottam, hogy tárgyalásunkat az egész ország figyeli, hogy az elért sikerekről, illetőleg a még előttünk álló feladatokról elhangzott beszámolók köteleznek. Úgy érzem, hogy itthon, az érsekújvári járásban, konkrétan a Járási Népegészségügyi Intézetben nekünk is még jobban kell dolgoznunk a kongresszuson szerzett tapasztalatok felhasználásával.

Sokáig fogok gondolkodni a látottakon, hallottakon, főleg Lenárt elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja KB-a első titkárának felszólalásán, aki Lenint idézve mondta, hogy a proletariátus nem vívhatja ki teljes szabadságát a nő felszabadítása nélkül! — Igo —-