Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-09 / 2. szám
Aluljáró, a háttérben egy nagy áruház SZÓFIAI Szófiai utcarészlet Szeptember utolsó napjaiban szolgálati utunk Szófiába vezetett, mégpedig a nemzetközi könyvkiállitásra. A szolgálati úttal járó kötelességek közben azonban arra is maradt időnk, hogy szétnézzünk a városban, megismerkedhessünk történetével, mai kulturális és társadalmi életével, megcsodáljuk műemlékeit, az új lakónegyedeket. Mozgalmas nagyváros — a jellegzetes rohanás nélkül — talán így jellemezhetnénk a mai Szófiát. A városközpontban, amelyet már a második világháború után építettek föl, szélesek az utcák, tágasak a terek, s így ezek a célszerűen elosztott térségek lehetővé teszik a kényelmes közlekedést. A gyalogjáróknak nem kell veszélyes útkereszteződéseken áthaladniuk, mert biztonságos, szépen kiépített aluljárókon közlekedhetnek, ahol nemcsak boltok, de meghitt kis kávéházak, teraszos kis presszók is vannak. Az aluljárók annyiból is érdekesek, mert nem teljesen fedettek, s nyáron, a déli nap tüzétől vidám, tarka napernyők védik a járókelőket. Arról is meggyőződhettünk, hogy a közlekedést kitűnően szervezték meg, a villamosok 1—2 percenként közlekednek, s az útkereszteződéseknél is mindössze néhány másodpercet állnak. Nem tudom, talán a város már említett tágas, szellős térségei, széles utcái és szépen ápolt parkjai okozták, de néhány nap múlva úgy éreztük, hogy Szófia lakosai, ellentétben más nagyvárosokéival, nyugodtabbak, kevésbé rohanók, mint például a mi Bratislavánk lakosai. Szófiáról azt is mondják, hogy Európa „legzöldebb" városa. Nem is ok nélkül. A városnak 780 parkja van, összesen 8200 hektárnyi földterületen. Ez azt jelenti, hogy a város minden egyes lakosára átlag 10 négyzetméter zöld terület jut. Például csak a város centrumában levő Szabadság-park 3600 hektáron terül el. A kertészek a szófiai parkokban évente 2 600 000 virágpalántát ültetnek el, a fák száma pedig eléri a 220 000-et. Hát igen, a parkoki Minden szófiai polgár büszkesége. S nemcsak a természet ajándéka, hanem szorgalmas kezek, az emberek szépségszeretetének műve is. Csöndes kis zugok, kis tavak, egyegy szép szoborral, s milyen üdítő látványt nyújt a sok tarka virág, népi motívumok szerint elrendezve az ágyasokban! Es a sok ezernyi pad közül mindegyik alkalmas arra, hogy az ember egy pillanatra kikapcsolódjék, megpihenjen. Külön szót érdemel a parkok tisztasága. Sehol egy cigarettacsikk, eldobott villamosjegy. Azaz mégsem : saját szemünkkel láttuk, hogy egy fiatal pár darab papírt emelt föl a virágágyásból és legnagyobb természetességgel a szemétkosárba dobta. Mi döbbenten álltunk egy pillanatig, s lelki szemeink előtt megjelentek a mi parkjaink letört bokrai, bezúzott szobrai... A turistaforgalom az év egyetlen szakában sem szünetel ebben a városban. A több tucatnyi szálloda s a magánlakásokban bérbe adott szobák sohasem bizonyulnak elegendőnek az idegenek befogadására. Évente mintegy 40—50 000 idegen fordul meg Szófiában. A világ minden részéből érkeznek a különböző nemzetközi szimpózionokra, találkozókra vagy utazgató, pihenő turistákként. Ebben az 5000 éves múltra visszatekintő városban igazán rengeteg a látnivaló — az emlékművek, templomok, paloták, múzeumok, képtárak, 11 színháza és világhírű operája van, rengeteg könyvtára és más kulturális létesítményei. A város környéke pedig gyógyvizeiről híres, nemkülönben kellemes kirándulóhelyeiről is, mint amilyen a Kopitoto nevű hegyi kilátó. A városkép nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a gyerekeket. A kicsinyek többnyire fekete hajú, bogárszemű apróságok, vidámak, huncutkodók. A nagyobbak pedig büszkén és komolyan feszítenek iskolai egyenruhájukban. A gyerekek számára a turisták hozzátartoznak mindennapi életükhöz, egyből megismerik őket, s feltétlenül jelvényeket kérnek tőlük. Ezt a jelvény-kérést mintha jól bevált rendszer szerint intéznék: többször megtörtént, hogy megkérdezték tőlünk: hány óra? S miután mi ezt nem tudtuk bolgárul megmondani, csak az óránkat mutattuk meg, megbizonyosodhattak róla, hogy külföldiek vagyunk ... a másik pillanatban már elhangzott a kérdés: nincs véletlenül jelvényük? S ha még egy-két napig tovább maradunk, bizony kifogyott volna a készlet. . . LUCIA SIVAKOVA
