Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-09 / 2. szám

Aluljáró, a háttérben egy nagy áruház SZÓFIAI Szófiai utcarészlet Szeptember utolsó napjai­ban szolgálati utunk Szófiába vezetett, mégpedig a nemzet­közi könyvkiállitásra. A szol­gálati úttal járó kötelességek közben azonban arra is ma­radt időnk, hogy szétnézzünk a városban, megismerkedhes­sünk történetével, mai kultu­rális és társadalmi életével, megcsodáljuk műemlékeit, az új lakónegyedeket. Mozgalmas nagyváros — a jellegzetes rohanás nélkül — talán így jellemezhetnénk a mai Szófiát. A városközpont­ban, amelyet már a második világháború után építettek föl, szélesek az utcák, tága­sak a terek, s így ezek a cél­szerűen elosztott térségek lehetővé teszik a kényelmes közlekedést. A gyalogjárók­nak nem kell veszélyes útke­reszteződéseken áthaladniuk, mert biztonságos, szépen ki­épített aluljárókon közleked­hetnek, ahol nemcsak boltok, de meghitt kis kávéházak, te­raszos kis presszók is vannak. Az aluljárók annyiból is érde­kesek, mert nem teljesen fe­dettek, s nyáron, a déli nap tüzétől vidám, tarka nap­ernyők védik a járókelőket. Arról is meggyőződhettünk, hogy a közlekedést kitűnően szervezték meg, a villamosok 1—2 percenként közlekednek, s az útkereszteződéseknél is mindössze néhány másod­percet állnak. Nem tudom, talán a város már említett tágas, szellős térségei, széles utcái és szé­pen ápolt parkjai okozták, de néhány nap múlva úgy érez­tük, hogy Szófia lakosai, ellentétben más nagyvároso­kéival, nyugodtabbak, kevés­bé rohanók, mint például a mi Bratislavánk lakosai. Szófiáról azt is mondják, hogy Európa „legzöldebb" vá­rosa. Nem is ok nélkül. A vá­rosnak 780 parkja van, össze­sen 8200 hektárnyi földterüle­ten. Ez azt jelenti, hogy a vá­ros minden egyes lakosára átlag 10 négyzetméter zöld terület jut. Például csak a vá­ros centrumában levő Sza­badság-park 3600 hektáron terül el. A kertészek a szófiai parkokban évente 2 600 000 virágpalántát ültetnek el, a fák száma pedig eléri a 220 000-et. Hát igen, a parkoki Min­den szófiai polgár büszkesé­ge. S nemcsak a természet ajándéka, hanem szorgalmas kezek, az emberek szépség­­szeretetének műve is. Csön­des kis zugok, kis tavak, egy­­egy szép szoborral, s milyen üdítő látványt nyújt a sok tarka virág, népi motívumok szerint elrendezve az ágya­sokban! Es a sok ezernyi pad közül mindegyik alkalmas arra, hogy az ember egy pil­lanatra kikapcsolódjék, meg­pihenjen. Külön szót érdemel a parkok tisztasága. Sehol egy cigarettacsikk, eldobott villamosjegy. Azaz mégsem : saját szemünkkel láttuk, hogy egy fiatal pár darab papírt emelt föl a virágágyásból és legnagyobb természetesség­gel a szemétkosárba dobta. Mi döbbenten álltunk egy pil­lanatig, s lelki szemeink előtt megjelentek a mi parkjaink letört bokrai, bezúzott szob­rai... A turistaforgalom az év egyetlen szakában sem szü­netel ebben a városban. A több tucatnyi szálloda s a magánlakásokban bérbe adott szobák sohasem bizonyulnak elegendőnek az idegenek be­fogadására. Évente mintegy 40—50 000 idegen fordul meg Szófiában. A világ minden részéből érkeznek a különbö­ző nemzetközi szimpózionok­­ra, találkozókra vagy utazga­tó, pihenő turistákként. Ebben az 5000 éves múltra vissza­tekintő városban igazán ren­geteg a látnivaló — az em­lékművek, templomok, palo­ták, múzeumok, képtárak, 11 színháza és világhírű operája van, rengeteg könyvtára és más kulturális létesítményei. A város környéke pedig gyógyvizeiről híres, nemkülön­ben kellemes kirándulóhelyei­ről is, mint amilyen a Kopi­­toto nevű hegyi kilátó. A városkép nem lenne tel­jes, ha nem említenénk meg a gyerekeket. A kicsinyek többnyire fekete hajú, bogár­­szemű apróságok, vidámak, huncutkodók. A nagyobbak pedig büszkén és komolyan feszítenek iskolai egyenruhá­jukban. A gyerekek számára a turisták hozzátartoznak mindennapi életükhöz, egyből megismerik őket, s feltétlenül jelvényeket kérnek tőlük. Ezt a jelvény-kérést mintha jól bevált rendszer szerint intéz­nék: többször megtörtént, hogy megkérdezték tőlünk: hány óra? S miután mi ezt nem tudtuk bolgárul meg­mondani, csak az óránkat mutattuk meg, megbizonyo­sodhattak róla, hogy külföl­diek vagyunk ... a másik pil­lanatban már elhangzott a kérdés: nincs véletlenül jelvé­nyük? S ha még egy-két na­pig tovább maradunk, bizony kifogyott volna a készlet. . . LUCIA SIVAKOVA

Next

/
Thumbnails
Contents