Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-01 / 9. szám

ÚJ FELADATOK ELŐTT A Szlovákiai Nószövetiég vrbovkai (varból) helyi szerve­zete jól dolgozott az elmúlt években is. Több mint 4 ezer koronát gyűjtöttek össze a szolidaritási alapra. Társadal­mi munkában részt vettek a Jednota új épületének építé­sében és a faluszépftés más akcióiban. A szervezet most új elnököt választott Kelemen Sándorné személyében, aki arra a kérdésemre, hogy mi­lyen tervei vannak az elkövet­kező időszakban, így vála­szolt: — Elsősorban azt szeretném elérni, hogy minél többen kapcsolódjanak be a közös­ségi munkába. Szeretnénk a szövetkezeti asszonyoknak a téli hónapokra Is állandó ke­reseti lehetőséget biztosítani. Minden erőnkkel azon le­szünk, hogy az iskola mellett épülő napközi otthon minél előbb eleget tehessen külde­tésének. Községünk központi falu, ennek ellenére a lakos­ság száma évről évre csök­ken. Szeretnénk hadat üzenni ennek a szomorú jelenség­nek: előadásokat tartunk majd gyermekeink szocialista neveléséről, a serdülők lelki­világáról, a szülők és gyerme­kek viszonyáról. Községünk fejlesztésére felajánlottunk 140 munkaórát. Énekkart és színjátszó csoportot Is alakí­tunk. Sok más tervünk van még, hosszadalmas lenne a felsorolásuk, de a régi köz­mondással együtt én is azt vallom: Nyugtával dicsérd a napot. Magamról csak annyit, hogy nyolc éve vagyok tagja a nőszövetséqnek, családom van, s a helybeli kilencéves alapiskolában tanítok testne­velést és biológiát. Jelenleg továbbképezem magam, és még valamit: szeretnék híven és becsülettel eleget tenni a feladatnak, amelyet vállal­tam. Urbdn Aladár ERŐT, EGÉSZSÉGET! Balázs Jónosné — népszerű nevén Piroska néni — már több mint egy éve viseli a Jablonovl (szádalmásl) helyi nőszervezet elnöki tisztségét. Agilis, jó szervező és munka­szerető asszonynak ismeri mindenki. De nemcsak szer­vez, hanem példásan kiveszi részét a társadalmi munkából Is. A falu közepén levő park kezdettől fogva a szívügye. Nyáron érdemes megnézni a százféle színben pompázó virágágyakat. Minden munkát szívesen vállal, amivel segít­ségére lehet a hnb-nek. Em­lítésre méltó legutóbbi pénz­gyűjtési akciója, amely a szo­lidaritási alapra történt. Di­csérő levelet Is kapott érte a Szlovákiai NŐszövetség Köz­ponti Bizottságától. A köz­ügyek Intézése az esti teendői közé tartozik. Napközben a helyi efsz-ben dolgozik állat­­gondozóként. Az efsz elnöké­nek véleménye szerint ő az állattenyésztés legjobb dol­gozója. A hnb tagjaként már három egymás utáni válasz­táson elnyerte a lakosság bi­zalmát. Most, amikor az öt­venedik születésnapját ünne­pelte, köszönet és elismerés övezze őt, a dolgozó nőt. S mit Is kívánhatnánk neki mást az elkövetkező évekre, mint jó egészséget a további munkájához a köz Javára. Németh Ztutsanna ZDENKA... Naponta negyven-ötven em­ber vár segítségre, s ó min­denkihez egyformán kedves, mert a fürdővendégekben a gyógyulásra vágyó betegeket látja. Idenka Lahodná, a Jeseníkl fürdő egészségügyi nővére, a páciensek közkedvelt Zdenká­­ja. Nem is csoda, hiszen so­hasem borús az arca, minden­kihez van egy-két Jó szava. Ha a szobában tesz-vesz, de­rűt és optimizmust kelt, ami kedvezően hat a betegekre. Űrül, ha o páciensek gyógyul­tan, és elégedetten hagyják el az Intézetet. — Mivel tölti szabad Ide­­jót? — Leányszállóson lakom, esténként olvasok vagy tele­víziót nézek. Nagy sétákat te­szek a város környékén, de őzért néha-néha táncolni is eljárok. Zdenka a helybeli gimná­ziumban érettségizett, és két­éves továbbképző iskolában sajátította el a rehabilitációs nővér munkájához szükséges tudnivalókat. Azóta már nyolc év telt el. Amikor megkérdez­tem, nem nehéz-e a munkája, azt felelte, hogy csak az a munka nehéz, amit kényszer­ből végeznek. 0 pedig min­dennél Jobban szereti a hiva­tását. Kovács litván PÁLYAKEZDŐ Tapasztalatból tudom, hogy öröm és szorongás váltja egy­mást a fiatal pályakezdők életé­ben. Szorongást a tapasztalat hiánya és az Ismeretlen akadá­lyoktól való félelem, az örömet a jövőbe optimizmussal tekintő Ifjú természetes hite, hivatás­­szeretete és lelkesedése adja. Sok derű és ború ékelődik a pe­dagógus munkájába. Molnár Mária életének első munkanapját a hruiovl (körtvé­­lyesi) kilencéves alapiskolában töltötte. Vajon mit érzett, amikor először lépett a katedrára? — Az első perceket, őszintén mondom, nem Is tudom teljes mértékben érzékeltetni. Nagyon boldog voltam. Örömmel töltött el az a tudat, hogy visszatérhet­tem a falumba, a jól Ismert fa­lak közé, ahol iskolaéveimet töl­töttem. Ismerős arcok fogadtak — volt tanítóim, és ugyanazok a tantermek, amelyekben a be­rendezés Is csak Itt-ott változott azóta. Ugyanakkor éreztem azt Is, hogy Idehaza a faluban töb­bet kell nyújtanom, mint bárhol. Mária elmondta még, hogy szeretné tanulóit jól felkészíteni az életre, mindig a lehető leg­többet nyújtani nekik. Jellembeli ió tulajdonságokat és szokásokat kialakítani bennük és fejleszteni a hazaszeretet érzését, a pontos­ságot és a munkához való jó viszonyt. Deák Sándorné BECSÜLETESEN ÉLNI Többen teszik fel a kérdést, vajon sokan vannak-e közöttünk olyanok, akikre felnéznek az em­berek? Meggyőződésem, hogy Igen, és az Is, hogy többen, mint valaha. Harmadéves tanulólány vagyok, s máris találkoztam Ilyen emberrel. Sőt nem Is eggyel, több olyan embert ismerek, aki­ket nagyon becsülök, és akiknek munkája, magatartása, példa­képül szolgál nekem, a fiatal tanulónak. Elárusítónő leszek. Az Iskolá­ban arra tanítanak, hogy a pult mellett türelmesnek, becsületes­nek és kedvesnek kell lenni, akár eay háziasszonynak, aki epv ven­déget vár. Ám kinn az életben ez nem mindenkinek sikerül így. Ezért van az, hogy az elárusítók munkájával kaocsolotban sok helyen fel|eqyzések kerülnek a panaszkönyvbe. Második éve gyakorlók a strekovi (kürti) élel­miszerboltban. ahol Takács Kata­lin ez üzletvezető. Az Iskolában tanultakat most itt gyarapítóm. Egy fiatal embernek nem mind­­eay. hogy milyen kollektívába k»ri1l, és milyen példát lót maaa körül, mert az első évek befo­lyásolták további életét. Én nem csalódtam. A munkahelyemen, ahoav mondani szokás, e pult mögött olvon embereket Ismer­tem men. okik ió hírnevet szerez­nek a szocialista kereskedelem­nek. Bittér Márta Ai én utam ez igazsághoz sok Igazságtalan* ság felismerésén keresztül vezetett. A sérel­mek főleg gyermekkoromban értek és ezért Inkább éreztem, mint értettem azokat. Nagyon szegény szülők gyermeke voltam. Édesanyám mosni és takarítani járt, hogy legyen miből eltartania családját, mert a háború alatt apám a fronton volt. Esténként hazahozta kis lábas­­kájában a vacsoráját, Így én is ehettem belő­le. Néha magával vitt, és ilyenkor a „nagy­ságos asszony“ megengedte, hogy a mosó­­konyhában játsszak. Húsvétkor pedig ajándé­kot is kaptam tőlük: süteményt, csokoládé­darabkákat, elkoptatott színes ceruzákat. Meg­köszöntem, ahogy illett, de a lelkem mélyén valami rettenetes Igazságtalanságot érestem: miért kapom én azt ajándékba, amit az 6 gyerekeik már meguntak? Én miért nem me­hetek a boltba, hogy válasszak magamnak szépet, újat? Miért van Ilyen különbség ai emberek között, hiszen az én anyám többet dolgozik, mint a »nagyságos“ asszony.., Később Csehországba kerültem, ahol újabb hatások értek. Hozzánk hasonló szegény em­berek között éltünk, szerettem Iskolába Járni, sok barátom volt. Egy alkalommal elmentem egyik barátnőmhöz, és észrevettem, hogy a lakásukban nincsenek szentképek a falon. Megkérdeztem, milyen vallású. Azt mondta: semmilyen. Nincs vallása... Én elcsodálkoz­tam: nincs vallása, nem tanulta a tízparan­csolatot, nem fél Isten büntetésétől, a pokoltól sem, mégis milyen Jó ember... Akkoriban sokat fejlődtem szellemileg, sok olyan dolgot láttam, hallottam, tapasztaltam, ami sorsdöntő hatással volt világnézetem klálakulására. Tu­datosan mégiscsak Jóval később, középiskolai tanulmányaim alatt értem el a materialista világnézethez. Jól működő ifjúsági szerveze­tünkben nemcsak tanulmányutakat szervez­tünk, hanem komoly szervezeti életet Is él­tünk. összejöveteleinken sokat vitatkoztunk a világnézeti kérdésekről is. Mint plonlrvese­­tők hatással voltunk a nálunknál fiatalabbak­ra is. A közösségi, szervezeti munkából kivet­tem a részem. Tudom, hogy ennek a munká­nak milyen nagy emberformáló ereje van. Sok erőt és főleg tudást merítettem a könyvek­ből, amelyeket olvastam. Amikor a Marxista Esti Egyetemre Jelentkeztem, már régen szi­lárd volt az a felismerésem, hogy az egyedüli Igazságos, helyes világnézet a tudományosan megalapozott marxista világnézet. Sokat Jelen­tett számomra megértő, hasonló nézeteket valló férjem is. Ezért természetes, hogy gyer­mekeinket is ilyen szellemben neveljük. Mert nincs helytelenebb eljárás, mint ha a szülő másra neveli gyermekét, mint amilyen példá­val szolgálni tud. Egyenes Jellemű, erkölcsös materialista világnézetet valló nemzedéket nem nevelhetnek képmutató, köpönyegforgató emberek, szülők. Az igazságnak csak egy arca van... ANDREJKOVICS TERÉZ, a hnb dolgozója, Blatni na Ostrove (Sárosfa)

Next

/
Thumbnails
Contents