Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-22 / 8. szám

Persze, a fiatal házasok csak bizonyos ideig laknak egy fedél alatt a szülőkkel. Előbb-utóbb sor kerül rá, hogy megalapozzák saját külön háztartásukat, otthonukat. Ennek a tudatában már akkor, amikor még a szülőkkel együtt laknak, takarékoskodniuk kell. Ez bizony nem megy könnyen, s éppen ezért bizonyos bevétel-kiadás vezetést, rendszert kell mindjárt a kezdet kezdetén bevezetniük. A leghelyesebb, ha rögtön költségvetést csinálnak, s következetesen ehhez tartják magukat. Igen ám, de éppen ez a költségvetés, ez a rendszeres takarékoskodás komoly buktatót rejt magában. A fiatalok ugyanis még a szüfői házban megszoktak egy bizonyos, s valljuk be, eléggé magas életszínvonalat, és ez csak természetes, hogy közös életük kezdeti időszakában igényeiket alaposan le kell szállítaniuk — nem engedhetik meg maguknak azt, amit annak előtte a szüleiktől megkaptak. Nem ritka eset, hogy sok fiatal házaspár anyagilag olyan színvonalat akar elérni, mint amilyen a már stabilabb helyzetben levő ismerőseiké: „Miért nem engedhetjük meg magunknak azt, amit a szomszédok?" „Nincs mit felvennem, már ki sem mehetek az utcára!“ „Mindenkinek van már autója, csak nekünk nincs!" — és így tovább sorolhatnánk a kifakadásokat, panaszokat. Nos, és mégis éppen ebben az időszakban, amikor a fiatal házasok egy háztartás, egy új család alapjait vetik meg, feltétlenül arra kényszerülnek, hogy bizonyos korlátok közé szorítsák már megszokott igényeiket. A legtermészetesebbnek kellene venniük, hogy mindenekelőtt azokat az alapvető dolgokat kell fokozatosan megszervezniük, amelyek nélkül egy háztartás, egy otthon elképzelhetetlen. Ha nincs meg lakásukban az alapvető berendezés és felszerelés, aligha észszerű költséges külföldi nyaralásra vagy éppenséggel gépkocsira takarékoskodni. A fiataloknak egyszerűen tudatosítaniuk kell, hogy egy év alatt nem szerezhetők meg mindazok az anyagi javak, amelyekre vágyódnak, s fontolóra kell venniük, hogy követelményeik valóban olyan fontosak-e, mint amilyen fontosságot azoknak tulajdonítanak.

Nem okos dolog, sőt egyene-Fészekrakás — okosan ív.

sen káros, ha a fiatalok minden erejüket arra összpontosítják, hogy minél előbb minél többet szerezzenek. Ez két végletbe sodorhatja őket: az egyik az, amikor mindketten túlhajszolják magukat a munkában, nem ismerve időt, szórakozást, pihenést, kikapcsolódást, s ebből a túlterhelésből különböző betegségek származhatnak. Rendkívül negatív jelenség az is, ha az ifjú feleség ezzel „sarkallja" a férjét: „Már megint csak ennyi a fizetésed?" „Nem törődsz a családdal I", „Ha akarnál, többet is kereshetnél!" — ez az ösztönzés neurózishoz vezethet, sokkal több esetben, mintsem gondolnánk. És a fiatal férj egyre többször keresi fel régi társaságát, mert itt inkább feloldódik, mint otthon, ahol nap mint nap ilyen hasonló szemrehányásokkal traktálják. A másik véglet a túlon túl nagy takarékoskodás. Erre egy példa a bírósági krónikákból: egy ifjú férj annyira elvakultan igyekezett összekuporgatni az autó árát, hogy maga vette kezébe a háztartást, jobban mondva a főzést. „Konyhaművészetét" odáig fejlesztette, hogy a burgonyát 24, a kenyeret pedi 12 féle módon tudta elkészíteni. Az eset tragikusan végződött, mert a túl takarékos ifjú férj felesége és anyósa rosszul tápláltság következtében súlyos állapotban került kórházba, ő maga pedig a bíróság elé.

A fiatal házasoknak óvakod«k

niuk kellene ezektől a végletektől. Mindkettőjük jövedelmét közös pénztárba kellene „folyósítaniuk", miközben mindegyikük bizonyos mennyiségű zsebpénzt hagy meg magának. A többit okosan, gondosan kell beosztaniuk, hogy soha ne lépjék túl adott lehetőségeiket, és takarékoskodásuk se fajuljon a csakis anyagi javak hajhászásává.

Mondanunk sem kell, hogy milyen sok minden függ a fiatalok otthoni nevelésétől. Az a lány, akinek az anyja ügyesen gazdálkodott, maga is jó gazdasszony lesz, hiszen már bizonyos tapasztalatokkal indul a házasságba. Viszont, ha a fiú legénykorában rászokott az éjszakázásra, és a pénzköltésre, nehezen szokja meg a rendezett életet. És a partnereknek ezt is mérlegre kell tenniük, amíg nem késő.

Ján Gabura, oki. bölcsész

öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg velük. Akkor, végső elkeseredésükben, hogy a családi házuk építését nem engedélyezik — szerkesztőségünkhöz fordultak tanácsért. Nagyon bonyolult ügy volt, sok utánajárást, ügyintézést igényelt — de végül is Juhászék felépíthették házukat.

Azóta nem jártam náluk. S most, öt év után szerettem volna tudni, vajon hogyan érzik magukat az új házban?

Nővé Zámky-ban (Érsekújvárban) a Gutái utca, — ahol Juhász József családi háza áll, — teljesen fel van ásva. A ház, mely kívülről még nincs bevakolva, számomra ismeretlen, de a kert, — amelyből csak egy nyúlfarknyi maradt meg, mert a többit kisajátították az útépítéshez — olyan, mint öt évvel ezelőtt volt. Növényeket szerető, gondos gazdáról tanúskodik.

Juhászné nyit ajtót. Szeme felcsillan:

— Jaj, alig ismertem meg!... Tessék beljebb jönni. Tésztás a kezem, az unokám kedvenc süteményét sütöm, ő is itt van, és Zituska is, csak jöjjön, jöjjön .. .

Szép, új lakás. Sokat küszködtek, dolgoztak érte, de végre benne lakhatnak. Egy életen keresztül álmodoztak róla, s most, amikor elérték a nyugdíjhatárt, élhetik benne, békés, nyugodt öregségüket.

A konyhában Zsoltika, a kis unoka mindenáron süteményt akar szaggatni. A nagymama szép szóval inti, s ő megszeppenve húzódik anyuka mellé. Anyuka, vagyis Juhászné lánya, megsimogatja fiacskája szöszi fejét, s minden rendben van, már el is felejtette nagymama rendre intő szavát.

Zsoltikát nagymama neveli. Zita férjével együtt a legidősebb nővérééknél kapott egy helyiséget a háromszobás lakásban. Szűkén vannak, mert nővélekedni. Emeleti ablakokra tanácsos rácsot tenni vagy csak a felső ablaktáblákat kinyitni.

A babának, aki még minden tárgyat a szájába vesz, ne hagyjunk apró tárgyakat pl. gombot, babot, borsót a kezeügyében. Ne adjunk neki diót, pattogtatott kukoricát enni, mert könnyen a légcsövébe kerülhet és így fulladást okozhat. Ceruzát, vagy éles tárgyat azonnal vegyünk el tőle, ha játék, vagy futás közben a szájába veszi.

Az alacsony szék és asztal biztosabb, mint a magas etetőszék. Ha mégis magas székbe ültetjük, annak széles talpazata legyen, hogy fel ne billenjen. Az etetőlapot retesz biztosítsa, hogy a gyerek ne tudja kinyitni.

Ellenőrizzük a fürdővíz hőmérsékletét, közvetlenül, mielőtt a kicsit beültetjük, még akkor is, ha előzőleg már megnéztük. A forró vízcsap is könnyen okozhat égési sérülést. Ne engedjük, hogy a kisgyerek fürdés közben elektromos berendezéshez nyúljon, és fürdetés közben mi is kerüljük ezt. Ne szárítsuk a gyermek haját a fürdőszobában hajszárítóval. Ne hagyjunk forró vízzel teli edényt a padlón. S végül, soha ne hagyjuk a gyermeket egyedül a fürdőkádban.

— zs —■

Az egyéves gyerek csetlik-botlik, néha bizony le is huppan és eltörik a mécses. Ha minden ilyen esetben agyonbabusgatjuk a kicsit, aggódva őrizzük minden mozdulatát, félénkké, önállótlanná tesszük. Persze sok balesetnek elejét vehetjük, ha néhány lényeges dologra odafigyelünk.

Ha lépcső van a lakásban, úgy annak tetején és alján is legyen ajtó, legalábbis addig, amíg a gyerek megtanul biztonsággal le és fel közrééknél is két gyermek van, de hálásak hogy meghúzódhatnak ott. A szülői házban még ott a két leánytestvér, nekik kell a hely. S már az is nagy segítség, hogy a nagymama elvállalta a kis unokát. Naponta eljön megnézni a fiát, de haza csak a hét végén viszi. A férje is csak hét közepén és pénteken jár haza a bratislavai Hydrostavból, ahol darukezelő. Szombaton, vasárnap együtt vannak mind a hárman. S nemsokára már négyen lesznek. Feketéék ugyanis a napokban várják a második kisbabát ...

Ezek után már igazán kevés lesz egy szoba. De fél évig kibírják valahogy. Akkor Erzsébeték beköltöznek az új családi házba, s számukra felszabadul az egész lakás. Ezzel megoldódik legnagyobb gondjuk .. .

— Nagyon várom már. A kétéves