Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-22 / 8. szám

vjíüiirnann reiveteiei A malackai gyermekotthonból Ide került Katika életútját most már Igazi szülői szeretet igazítja majd tovább. Egy másik házaspárnál gyönyörűen berendezett háromszobás lakás vár az áhított gyermekre, kaca­jára, sírására. Megvan már a kis ágyacska helye, itt lesznek a játékai, ruhácskái... „és itt vagyunk mi ketten, tárt szívvel, régi-régi vágyódással, mérhetet­len szeretettel és felelősségtudattal..." Ezt sugározta ennek a pedagógus házaspárnak egész lénye, ami­kor elmesélték, hogy ők miért határozták magukat erre a lépésre. — Nekem az első házasságomból van már egy felnőtt fiam. Mi ketten több mint tíz éve vagyunk együtt, de sajnos, eddig hiába vágyódtunk közös gyermek után. Kétszer voltam terhes, mind a kétszer elvesztettem, s azóta Is hiába járok az orvosokhoz, hiába vetem alá magam a kezelésnek — vallott az asszony. — Kislányt szeretnénk ml is, mert mind­két elvesztett gyermekem az volt. Most pedig, hogy ez a lehetőségünk adódott, kapva kaptunk rajta. Csak olyan nehéz a várakozás, mert hát ragaszko­dunk a kislányhoz, s ahhoz is, hogy olyan két és fél éves legyen, mert akkor már bevennék az óvodába, s nekem nem kellene kimaradnom a munkából. — De mi lesz, ha az orvosok igyekezete Idővel mégis eredménnyel járna? — Akkor még boldogabbak lennénkl — mondja meleg hangon a férj. — Hiszen erősek vagyunk, jól keresünk, beosztjuk a pénzt, ebből is, meg a szere­­tetből is jutna akár három gyermekre... Csak per­sze, idővel ml is örökbe szeretnénk fogadni, és így a legjobban örülnénk, ha sikerülne egy kis árvát magunkhoz venni, aki csakis a miénk lenne és ma­radna isi Nos, ennek az egyetlen törvénynek a hatásán is lemérhetjük azt, hogy a család és a családvédelem szocialista társadalmunk gondoskodásának közép­pontjában áll. Es örvendetes tényként könyvelhetjük el azt Is, ugyancsak a már tapasztaltak alapján, hogy az egyes ember elképzelése összhangban van a tár­sadalom törekvésével: boldog családokban, egészsé­ges, kiegyensúlyozott gyermekeket, erős, új nemze­déket fölnevelni I LANG ÉVA és LÖRINCZ KATÓ 1. Ctrnáctkové Mária, a nevelőszülői gondozással megbízott előadó: „Állandóan jönnek az új ügyfelek kérvényükkel: gyereket akarunkI" 2. Dócza László, a Komárnói Járási Nemzeti Bizott­ság gyermek- és Ifjúságvédelmi ügyosztályának ve­zetője: „Igaz, hogy a nevelőszülői gondozással együtt Járnak a társadalom nyújtotta anyagi előnyök is, de az emberek nem ezért akarnak gyermeket maguk­hoz fogadni, hanem őszinte, igaz szeretetből...“ 3. Amíg Katika délutáni álmát alussza, a vidám já­tékok meg a kis topánka engedelmesen várnak ... (Katikát ugyanis nem volt szabad fölébreszteni, s Így be kellett érnünk ennyivel.) népviseletbe öltözött asszonyai hívták ma­gukra a figyelmet. Megérdemelten kerültek az elsők közé. A magyar népdalénekesek közül Markó Ferencné kellemes hangja töltötte be a termet. Az értékelő bizottság példaképül állította őt a fiatalok elé a népdal szeretete és népszerűsítése miatt. Végül a szervező és értékelő bizottság ki­osztotta az elismerő okleveleket és tárgyi jutalmakat. Ján Valach, a zsűri elnöke öröm­mel szólt arról, hogy járásunkban ilyen szép számmal akad népdalszerető asszony. Arra kérte a jelenlevőket, hogy a jövőben még többen foglalkozzanak ilyen lelkes szeretettel a népdalénekléssel. Próbálják az idősebbektől megtanulni a régi dalokat, mert a népdal­kincsnek ezen a tájon vannak még fel nem tárt értékei. KŐSZEGI ZSUZSA P'*ÄK. ü? 5 Ä.........-*1 A Duna jobb partján, Stúrovó­­val (Párkánnyal) szemben fekvő Esztergom „születésének“ ezredik esztendejét ünnepli. Ám, ha köze­lebb hajol hozzám a kedves Olva­só, elárulom, hogy ennél jóval idő­sebb. A kőkorszak végén megjelent itt az ember. Itt valahol, az eszter­gomi langyos források és a Garam torkolata között írta a „bölcs csá­szár“, Marcus Aurelius az ókor nevezetes könyvét, a Vallomások-at, és itt vetette Íróhártyájára azt a mondatot, amelyet minden újság­ban figyelmeztetőül ki kellene nyomtatni: „A jelen az örökkévaló­ság egy pillanata Az azonban biztos, hogy éppen ezer esztendővel ezelőtt kezdte épít­tetni Géza fejedelem a palotáját, amellyel a várost Európa gazdag székhelyeinek egyikévé tette, öt évre rá megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kap­ta. Száz év múlva a francia Villard de Honnecourt olyan építészeti re­mekműveket talál itt, hogy vázlat­könyvében megörökíti. Itt jelenik meg Béla király kriptájára vésve az első magyarföldi hexameter, és itt működik az első közép-európai, folyamatosan dolgozó kódexlró mű­hely. A tatárjárás vet véget Esztergom fővárosi rangjának. Rogerius mes­ter Brünnben (Brno) megjelent meg az első magyar társadalom­kritika, amely szerint a „tör­vény pókháló, amelyben a kicsi legyek fennakadnak, de a na­gyobbak keresztülrontanak raj­ta .. .“ A mohácsi csata után, az 1543-as török hódítással hosz­­szú időre megszűnik Esztergom messze sugárzó fénye. I. István bazilikájába müezzin költözik. Az 1594. május 19-i roham alkalmával halálos sebet szer­zett a zólyomi (Zvolen) szüle­tésű Balassi Bálint, a magyar nyelvű líra első, európai szintű mestere. (Elporladt teste a szlovákiai Hybén nyugszik.) Haldoklás közben írt utolsó Siralmas ének-éből tudjuk, hogy a tatárok a befagyott Duna jegén fondorlattal a Garam torkolata felöl támadva foglal­ták el a várat. Kivonulásuk után mindössze tizenöt lakosa maradt. Itt élt a humanista Vitéz János — a pozsonyi (Bratisla­va) egyetem megalapítója, — akinek könyvtára vetekedett Mátyás király budai gyűjtemé­nyével. Itt csillagászkodott Re­giomontanus, akinek naptár­­számításait száz évvel később a gregorián reform hitelesítette. Egy ferences pap — Temesvári A Szlovákiából komphajón érke­zők legtöbbje a Várhegyen kezdi a nézelődést. A város „ékkövé“-t, a 118 méter hosszú és száz méter széles, hatalmas kupolás Bazilikát, messziről már láthatta. Falai kö­zött újra felépítették (az előzőleg 1600, számozott darabokra szét­szedett) Bakócz Tamás középkori kápolnáját, amelynek falai látták a török elleni seregek lengyel ve­zérét, Sobieski Jánost és később II. Rákóczi Ferencet. A főoltár Mária mennybemenetelét ábrázoló festménye világviszonylatban is rendkívüli nagyságú (tizenhárom méter magas és hat és fél méter széles), Grigoletti olasz festő mű­ve. A Bazilika legnevezetesebb látnivalója a XI. században alapí­tott Kincstár. Számos remekművét számon tartják az európai művészet­­történészek. Legrégibb kincsét 800 körül metszették Metz városában. Az évezred történetének igazi képeskönyve azonban a Vár és a Vármúzeum. Már a rómaiak Idején erődítményt emeltek itt, azóta az évszázadok egymás fölé emelt épít­ményei, — amelyet a látogatók be­sége 1180-ban nyilvános fürdőt építtetett (egy 1238-ból származó okirat szerint ez volt az ország első közfürdője), hogy számos múzeu­máról nem esett szó, hogy sok iskolája van (minden ötödik lakosa diák), még nem mondtam el min­dent. Esztergom nemrég ipari vá­ros lett. A magyar állam egymil­­liárd forintos ráfordításával ma már évente majdnem félmilliárd forintnyi termelési értéket állítanak elő és ennek majdnem felét expor­tálják. Főként finom szerszámgépe­ket, laboratóriumi eszközöket, or­vosi műszereket, sterilizáló készü­lékeket, ionizáló berendezéseket, kvarclámpákat, röntgen- és agy­­áramvizsgáló készülékeket állítanak itt elő. Esztergom tehát ezekben a hó­napokban ünnepel. Múzeumi város, de csillogó vitrinjeiben nem őrzik születési bizonyítványát. De hát melyik város dicsekedhet ilyesmi­vel? Az azonban bizonyos, hogy városi rangra ezer esztendeje emel­kedett, amikor az első magyar ki­rály letelepedett benne. SZÜTS ISTVÁN ESZTERGOM Pelbárt — tollán itt születik versét az alsósztregovai (Dolná Strehová) Rimay Jánosnak mond­ja, szemét is a cseh énekek fordí­tója és Madách őse zárja le. Itt harcolt urával a török ellen Clau­dio Monteverdi, a modern opera megteremtője és később René Des­cartes, a Marx által is nagyra­­becsült filozófus. Itt él Vak Boty­­tyán, a legendás kuruc generális, aki Érsekújvárott (Nővé Zámky) és Nagyszombatban (Trnava) ver­te szét az osztrák csapatokat. Egy­kori palotája ma tanácsháza, 1848- ban innen indult Esztergom hely­őrsége Komárom megvételére. Többször járt itt Jókai és Petőfi. A költő itt hallott először a muzs­­lai birtokosról, a Magyarszőgyén­­ben eltemetett Pató Pálról. Zene­­történeti érdekesség, hogy Beetho­ven Missa solemnise az esztergomi bazilika felszentelésére készült, s miután az építkezése kése^p* Olmützben (Olomouc) mutjrftájt» be. A felszentel«UUP",N®ülf \JKzl Ferenc Eszty£omi«*nrtsé^l^ájCzot­­ták. így ytt^i hatmilliói ar^iy­­koronába f kerülő főszélisAyláz (amely aJmiga idején a mtnÄclfa legnagyolt) ( temploma vök) i lét remekmű ihktője. V 3%. járhatnak — valóban úgy hatnak, mint egy óriás könyv egymásra hajtogatott lapjai. I. István kápol­náját például III. Béla király vörösmárvány padlózató tanács­terme alól bontották ki. Az alag­sorban van Magyarország legré­gibb, épen maradt lakóhelyisége. Határokon, sőt más földrészeken túl is nevezetes a primási palotá­ban elhelyezett Keresztény Mú­zeum, amelyet az állam gondoz és tart fenn. Páratlanul értékes a XIII. —XV. századi olasz kép­­gyűjteménye, amely szinte az egész kor festészetét ábrázolja. Értékes XV. —XVI. századi ma­gyar táblaképgyűjteménye, vala­mint a XIX. —XX. századi magyar festők képei — ez a leggazdagabb magyar vidéki múzeum. A 19-es Hősök terétől nem messze van a Főszékesegyházi Könyvtár, amely ‘“JRá«4ij|l százezer kötetével, ősnyom­­"tsteiányfcival, nyugat-európai és cseh kódexeivel' rtiílténJbüszkélked­het. A\ PWjj»é«f^'i««j(értáf gazdag forrásyViilclen történésznek: első okmáyyM ii 38-ból valóKs \ HaI lAijfehhez hoízáfrbml hogy Esztetg<fryíorrásait már af rJmaiak is Jjpynffták, III. Béla k/ráA- fele­

Next

/
Thumbnails
Contents