Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-22 / 8. szám

♦

február 25

„Éppen most jövök a Várból. Ma reggel terjesztettem elő azon miniszterek lemondásának elfogadásáról szóló javaslatot, akik lemondásukat február 20-án nyújtották be. Egyúttal az elnök úr elé terjesztettem azoknak a személyeknek a névsorát, akikkel kiegészíthetnénk és újjáalakíthatnánk a kormányt. Elmondhatom önöknek, hogy az elnök az általam előterjesztett valamennyi' javaslatot elfogadta. Az elnök úr mind az elbocsátó, mind a kinevező dekrétumokat aláírta, s néhány pillanat múlva megtörténik az ellenjegyzésük is ... Most arra van szükség, elvtársak és elvtársnők, hogy most, amikor népünk akarata ilyen dicső módon érvényesült, ismét összefogjunk egy hatalmas munkalendületben, hogy minden előttünk álló akadályt elháríthassunk, s hogy köztársaságunkban, amelyet megtisztítottunk a reakciótól, felépítsük dolgozó népünk boldog hazáját."

Klement Gottwald beszédéből, amelyet 1948. február 25-én mondott a Venceltéren

molt. Mégis, úgy tűnik, sokszor nem értékeltük kellőképpen a nők munkáját, akik nagymértékben járultak hozzá a jó eredmények eléréséhez. Nem azért, mintha megfeledkeztünk volna róluk, hanem, mert nehéz helyzetben vagyunk; az ember igazán nem is tudja, mit tegyen, gratuláljon, köszönetét mondjon, vagy őszinte csodálattal adózzon minden nőnék, minden anyának és feleségnek, aki szinte hősies erőfeszítéssel dolgozik szocialista hazánk javáért.

Ez nem csupán üres bók, hanem valóban tisztelet és elismerés azoknak, akik az új nemzedék felnevelésén fáradoznak. S a tisztelet mellett hálát is érzünk irántuk, hiszen nemcsak gyermekeket adnak és nevelnek társadalmunknak, hanem elválaszthatatlan részeivé váltak a termelés folyamatának, értékforrásainak, egész gazdaságunknak.

Napjainkban ugyanis a termelés el sem képzelhető a nők munkája nélkül. Mindenütt ott találjuk őket, ahol szükség van rájuk: a mezőn, a gyárakban, tervezőirodákban, laboratóriumokban, tudományos munkahelyeken, kórházakban, iskolákban — egyszóval mindenütt, ahol munkájukkal gyermekeik és egész társadalmunk boldogabb életéért dolgozhatnak. Hiszen hazánk történelmében még sosem volt példa rá, hogy a dolgozók 45 százaléka nő legyen, mint napjainkban.

A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányát állandóan foglalkoztatja a kérdés, hogyan lehetne a dolgozókról, különösen a nőkről történő gondoskodást még tökéletesebbé tenni. A kérdés

megoldásának két legfontosabb szempontja a nő munkakörülményeinek és anyai hivatásának megkönnyítése. Ha kellőképpen gondoskodunk az anyákról és a családokról, optimális feltételeket teremtünk ahhoz, hogy a nők bekapcsolódhassanak a munkafolyamatba. Ehhez pedig bölcsődék, óvodák, napközi otthonok, háztartási szolgáltatások és az orvosi ellátás színvonalának növelése szükséges. Ezen a téren máris a világ legfejlettebb országai közé tartozunk.

Mindezek ellenére azt is meg kell állapítanunk, hogy amit eddig a dolgozó nők érdekében tettünk, még mindig nem elegendő. Nap mint nap új és jobb feltételeket kell teremtenünk számukra, hiszen a fejlődés nem áll meg, mi pedig egyre jobb, egyre örömtelibb és teljesebb életet akarunk élni.

Teljesítettük az elmúlt év feladatait, teljesítettük az ötéves terv első három évének terveit, s továbbra is az a célunk, hogy az 1974-es évben is megoldjunk olyan problémákat, amelyek összefüggnek életszínvonalunk emelkedésével. Ebben az évben köztársaságunk területén 119 400 lakást építünk fel, s ebből 42 400-at Szlovákiában. Hogy ezt a tervet teljesíteni tudjuk, növelni kell ipari termelésünket. Igényes feladatok állnak előttünk, nemcsak most, hanem az elkövetkező években is. S nem szabad megfeledkeznünk a termelés legdöntőbb tényezőjéről, — az emberről. Ügyes, okos, tapasztalt dolgozókra van szükségünk, akik a legbonyolultabb munkafolyamatokat is képesek elsajátítani. A korszerű áru előállításához

egész nemzetgazdaságunk szerkezeti átépítése szükséges. S mindez fokozott igényeket támaszt majd a dolgozók nevelésével és tudományos színvonalával szemben.

örvendetes jelenség, hogy 1973-ban az összes szakképzettséggel bíró dolgozó 60 százalékának főiskolai végzettsége volt. S a fejlődés tényét bizonyítja az is, hogy a nők körében is egyre több a szakember (ma a szakmunkások 48 százaléka nő). Másrészt még mindig elég kevés a főiskolát végzett női munkaerő száma. Éppen ezért a hatodik ötéves terv feladatként állítja majd elénk a nők képzettségének, műveltségének gyarapítását, egyrészt teljesebb önmegvalósításuk, másrészt egész nemzetgazdaságunk további dinamikus fejlődése érdekében. Ehhez pedig sok esetben javítanunk kell a nők munkakörülményein, a munka rendszerén és a munkahelyek higiéniai és szociális berendezésekkel való ellátottságán.

A CSKP XIV, kongresszusa határozatainak teljesítése máris sok javulást hozott a dolgozó nők munkakörülményeinek javítása terén. Bár az eredmények nem mindenütt egyformák.

Hiszem, hogy ebben az évben minden vezető dolgozó, minden üzemi és más funkcionárius annyit tesz a nők tehermentesítése érdekében, amennyi csak erejéből és lehetőségeitől telik. Hiszen azt is, hogy megértik, ez az egyetlen módja annak, hogy lehetővé tegyék a nők szakképzettségének növelését... Olyan befektetés ez, amely sokszorosan visszatérül és nemzetgazdaságunk további fejlődésében fog megmutatkozni.