Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-15 / 7. szám

A MUNKA A KÖLTÉSZET AZ IDŐ...

Jankó Alexy: Árvaváralja (olaj)

Jankó és Sára Alexy: Füttyentett Jánosik (gobelin, 1953)

Meg nem élt nyolcvanadik születésnapja volt ez év januárjának végén Jankó Alexy szlovák festőművész, nemzeti művésznek. Neve, életműve, sokoldalú tevékenysége általában ismert, és szinte ugyanúgy ismerik, mert már megszokták az aláírt műveken, képzőművészeti és irodalmi alkotásokon a neve után következő „a Sára Alexy" („és Sára Alexy") kiegészítést is.

Sára Alexy, népszerű nevén és a jó barátok számára csak „Sára asszony", az 1970 szeptemberében elhunyt művész özvegye, egyedül maradt a termékeny, alkotásban gazdag közös élet eddigi gyümölcseivel. Szomorú húzása ez a sorsnak, mert hiába a kert és a tavaszt váró fák, ha életnedvük már több mint három éve elapadt, kertészük pedig — Sára asszony —

ha ton VALLOMÁS

Keresetlenül, néha összefüggéstelenül peregnek a szavak. Nyomukban három vallomás rajzolódik ki: Az első: „Amikor pályaválasztás előtt álló serdülő voltam, anyám egy ügyvédi tanácsadóban dolgozott, mint adminisztratív munkaerő. Néha elvitt magával a munkahelyére, kapcsolatba kerültem a munkatársaival. Megsejtettem: ehhez a szép hivatáshoz vonzalmat érzek, talán belőlem is válhatna jó jogász, ügyvéd vagy bíró. És csakhamar döntöttem is: mindenáron a jogi pályát választom. Anyám, természetesen támogatta elhatározásom, hiszen benne is élt e hivatás irát érzett szeretet. A Komensky Egyetem jogi karára jelentkeztem. A sikeres felvételi vizsgának együtt örült a család: édesanyám, apám és én. De mire az egyetem padjaiba kerültem, apám hirtelen

meghalt. Féltem, hogy minden álmomnak vége, anyám nem bírja egyedül a taníttatásomat. Ö azonban mindent vállalt. És én igyekeztem, ahogy tőlem tellett. Sikerült. Szívós munka, öt küzdelmes év. Eredménye: a jogi diploma, amiről évekig álmodtam. Nem kis büszkeséggel vettem fel először a talárt. De rá is jöttem nyomban: ide nagyon erős jellemű, idegzetű ember kell, aki egyetlen téves lépést sem csinálhat munkája közben. A büszkeségem csakhamar elhagyott és maradt a kétkedés, a kérdések tengere: vajon megfelelek-e erre a pályára? Eleinte azt gondoltam, a feszültségem felenged, ha vége a tárgyalásnak, ha újra civil (ruhát ölthetek, ha hazamegyek a családba .., De nem így történt. Egy-egy ítélethozatal gondja, súlya a munkaidő leteltével, a ma-