Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-03 / 6. szám

A felhívás a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) járásba is eljutott. Kucsarová elvtársnő, a nőszövetség járási titkára a segíteni akarás e nemes feladatának azonnali megszervezéséhez fogott. A helyi szervezetek vezetőihez körlevelet küldött, melyre egymás után jöttek az igenlő válaszok.

— Asszonyainknak nem kellett külön magyarázni a felhívás jelentőségét — mondja a titkárnő. Nagyon jól tudjuk, mit jelent a háború, hiszen közülünk is sokan tapasztalták borzalmait. Naponként aggodalommal hallgattuk a híreket az Amerikai Egyesült Államok agressziójáról, a VDK területének fékevesztett bombázásáról, mely egyre súlyosabb pusztítást okozott és mérhetetlen szenvedést zúdított a hős vietnami népre. S mindez együttérzést váltott ki minden édesanyából. Nyáron vietnami küldöttség járt járásunkban, igy alkalmunk volt elbeszélgetni a szabadságukért önfeláldozóén küzdő vietnami asszonytársainkkal. A tanév elején az ifjúsági szervezet járási vezetőségével meghívtuk a Bratislavában tanuló vietnami diákokat, akik egy délutánt töltöttek középiskoláink tanulóival. Az ilyen találkozók még jobban elmélyítik az ifjúság közötti barátságot. A vietnami nép segítségére szervezett akciókhoz a legnagyobb készséggel járult hozzá valamennyi nőszövetségi tagunk — mondotta Kucsarová elvtársnő, majd így folytatta :

— A takarók, vánkosok készítéséről naprólnapra érkeztek jelentések. Vannak falvak, ahol az elkészítéséhez szükséges anyagok vásárlásához a földművesszövetkezet, a gyárakban az üzemi szervezet ajánlotta fel a pénzösszeget. Például a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) vasútnál dolgozó nők három műszakban dolgoznak, így közös kézimunkázásra nincs idejük. Ezért az összegyűjtött pénzen megvásárolták a nyersanyagot, melynek feldolgozására a palárikovói óvónők vállalkoztak. Nagy akciónkba bekapcsolódtak járásunk óvónői is. Közöttük Mészáros Zsuzsa tanfelügyelő elvtársnő végzett szervező munkát, aki a nőszövetség a jnb női dolgozóiból alakult szervezetének elnöki tisztségét tölti be. Erről a munkáról őt kérdeztük:

— Csoportunk is vállalta egy takaró és vánkos elkészítését. Ezután azon törtem a fejem, hogyan lehetne az akcióba bekapcsolni az óvodákat is, hiszen a legtöbb óvónő tagja a nőszövetségnek,

sokan vezetői a helyi szervezeteknek. A falvakban közvetlen kapcsolatban vannak az édesanyákkal, így könnyebben segíthetnek a szervezésben, sőt a munkafolyamatban is. A felhívásra szívesen vállalkoztak, s így a tanítás után több helyen az óvoda kézimunkakörré alakult, ahol egymásután készültek a színes horgolt kockák, amelyekből hatvan darabot kellett elkészíteni egy takaróhoz. Ezekben a hetekben minden óvodát a vietnamiaknak nyújtandó segítség foglalkoztatott. A faliújságokon, a folyosókon kifüggesztett gyermekrajzokon a hős vietnami nép élete tükröződött. Ezek a rajzok is a szolidaritásról, a békevágyról tanúskodnak.

A Stúrovói (Párkány) magyar tannyelvű óvoda folyosóján mi is ilyen gyermekrajzokkal találkoztunk. A tanításnak már vége volt, de a tanteremben tovább folyt a munka. A gyermeknevelés után az óvónők a vietnami gyerekekről beszélgettek kézimunkázás közben, s a kezük alól egymás után kerültek ki a színes kockák, melyekből takaró, vánkos lesz valamelyik vietnami kisfiúnak, kisleánynak.

Dorna Sándorné, a magyar tannyelvű óvoda igazgatója így beszélt munkájukról:

— Városunkban hat óvoda működik, ezért úgy osztottuk szét a munkát, hogy mindenkire jusson valami. Vásároltunk két kilogramm pamutot, amelyből takaróra és vánkosra is futja. Van, aki horgolást vállalt, mások az alátétet varrták.

Muílán (Muzsla) a hnb épületében találkoztunk a kézimunkázó édesanyákkal, akik a már elkészült takaróban gyönyörködtek. Szabó Tibomé anyakönyvvezető, a nőszövetség helyi szervezetének elnöknője szervezte a kézimunkakört. ö újságolta:

— Esténként jöttünk össze a gyűlésteremben több mint harmincán, ahol munka közben elbeszélgettünk a vietnami anyák küzdelmes életéről. Nagy figyelemmel és odaadással dolgozott mindegyikünk, valamennyi kockába belehorgoltuk embertársi szeretetünket is.

Anyai szívvel kívánjuk, hogy a sok borzalmat, szenvedést átélt vietnami családok békés álomra hajthassák fejüket a mi népünk együttérzéséből, saját kezünkkel készített vánkosokon, takarókon, és álmukat már soha többé ne zavarhassa a háborús rettegés.

KŐSZEGI ZSUZSA

MARIAN ÖLLÉ FELVÉTELEI

VIETNAM - A SZABADSÁG ÉS FÜGGETLENSÉG IRÁNTI VAGY, AZ ALDOZATVALLALAS ÉS HŐSIESSÉG SZIMBÓLUMA LETT MINDANNYIUNK SZAMARA. A SOKAT

SZENVEDETT VIETNAMI NÉP IRÁNT ÉRZETT

EGYÜTTÉRZÉST, SEGÍTENI AKARAST FEJEZI

KI A SZLOVÁKIÁI NÖSZOVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK AZ A FELHÍVÁSA

IS, MELYBEN ARRA KÉRTE A LÁNYOKAT,

ASSZONYOKAT, HOGY SZABAD IDEJÜKBEN TAKARÓKAT, VÁNKOSOKAT KÉSZÍTSENEK A VIETNAMI CSALADOK SZAMARA.

A párkányi magyar óvodában tanítás után a színes takaró kockáin szorgoskodnak: Dorna Sándorné, Nagy Andrásné és Nagy Margit

Muzslán a nőszövetség helyi szervezetének vezetői az elkészült takaróban gyönyörködnek: Szabó

Tibomé, Mészáros Andrásné, Hornyák Imrénó

TÖBBE NE ZAVARJAK