Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-24 / 48. szám
„Amikor azt mondjuk: BÉKE../' f—JUUi ■or—J e=>-^5c sää - Ж "Z3. Г-'-i е/о со СО со ас Három ország asszonyainak képviselői koszorúzták meg a Hősök emlékművét Pezinokban Békemanil'esztáció a pezinoki művelődési ház nagytermében Aki figyelemmel kísérte о moszkvai Béke-világkongresszust, annak csakhamar rá kell jönnie, hogy a világbékéért folytatott küzdelem új, az egész világ kollektív közvéleménye mozgósításának, a haladó erők tömeges, egységes frontba való tömörítésének korszakába lépett. A kongresszus jelentőségének és hatásának erejét példázza három ország asszonyainak nemzetközi béketalálkozója is, amelyet november 3-án rendeztek meg a Kis-Kárpátok festői szépségű városkájában, Pezinokban. A találkozón csehszlovákiai asszonyokat képviselve a bíeclavi és hodoníni járás, valamint a Bratislava-vidék járás asszonyai vettek részt dr. Ol'ga Vackovának, a Csehszlovák Nőtanócs főtitkárának a vezetésével, továbbá szovjet asszonyok Antónia Kirilovna Gyejeva, о bratislavai szovjet főkonzul feleségének a vezetésével és a magyarországi Győr—Sopron megye asszonyainak képviselői Módos Dezsőnének, a Magyar Nők Országos Tanácsa tagjának, a Győrmegyei Város Tanácsa elnökhelyettesének vezetésével. A program szerint a délelőtti órákbön a vendégek a Szlovákiai Nőszövetség tagjainak és funkcionáriusainak, valamint a nőszövetség pezinoki városi bizottsága tagjainak a kíséretében megtekintették Vöröskő várát, majd a közös ebéd után a városka főterén álló emlék-Módos Dezsőné, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja, a találkozó emlékére herendi porcelánból készült vázát nyújtott át Litvajová elvtársnőnek, a Szlovákiai \ószövetség elnökének Wiktor Оеда ortopéd professzor, о nagynevű lengyel tudós nemegyszer hangsúlyozta, hogy a végtagamputáció nem a gyógyítási folyamat végét, hanem ellenkezőleg: csupán a kezdetét jelenti. Az ő nyomdokain haladt dr. Józef Buszko docens, ortopéd sebész a repti szanatórium igazgató főorvosa, akinek véleménye szerint a testi fogyatékosság fogalma napjainkban erősen megváltozott. „A rokkantság ma már nem ok arra, hogy az ember ne éljen és dolgozhasson a társadalom többi tagjaihoz hasonló szinten." A lengyelországi repti szanatóriumban elért gyógyítási eredmények egyértelműen bizonyítják ezt a véleményt, és ezt bizonyítja magának az intézetnek puszta látványa is: a tornatermek, az uszodák, a sportpályák és a műhelyek, ahol paralízises betegekkel is találkozhatunk, akik igyekszenek beletanulni az újfajta munkakörülményekbe. Itt minden inkább emlékeztet egy luxusszállóra, mint egy hagyományos kórházra. Leo Carpio professzor, az Egészségügyi Világszervezet elnöke repti látogatása alkalmával nem takorékoskodott az őszinte elismerés szavaival. Ez nem kis mértékben az itt dolgozók érdeme. A rehabilitációs központ nem egy tagjáról lebilincselő könyvet lehetne írni. Ezek közé tartozik dr. Jan Harasimowicz. Félig bénán elvégezte a Sziléziai Műszaki Egyetemet, megszerezte a doktorátust. Két éven keresztül amerikai ösztöndíjjal tanult, végigjárta az európai klinikákat, ismereteket gyűjtve az utógondozás kérdéséről. Ma a repti szanatórium tudományos fejlesztési osztályának vezetője. Dr. Stanislaw Kowalczyk, ugyancsak részben paralitikus, új orvosi szakdiplomát szerzett, és jelenleg a paralitikusok osztályának vezetője. Ez a kitűnő, rendkívüli műveltséggel és hatalmas szakmai tudással rendelkező ember, saját életelvét igyekszik beoltani a betegekbe: próbáljuk szépnek látni az életet. Hasonlóan különös életpályát futott be Stanislaw Podlaski doktor is, a laboratórium vezetője. Súlyos betegsége ellenére sikerült megszereznie a Sziléziai Orvostudományi Egyetem diplomáját, jelenleg szakdoktori diszszertációján dolgozik. Az országban ő a bélférgek, és a tápcsatornában károsodást előidéző egysejtűek kérdésének egyik legismertebb szakértője. A kétoldali bénulás nem akadályozza Ignacy Górecki mérnöktechnikust az ország legnagyobb ortopédiai segédeszköz és protézis üzeme igazgatói teendőinek ellátásában. A szanatórium falait évről évre sok-sok, bénulásban és testi fogyatékosságban szenvedő beteg hagyja el. Visszatérnek otthonukba, megszokott környezetükbe, munkahelyükre, s nem jelentenek terhet hozzátartozóik számára. Mindez a repti egészségügyi központ sokrétű utógondozási és gyógyítási módszereinek köszönhető. A kezelés során egyenlő fontosságot tulajdonítanak a pszichológiai gyógymódoknak is, hiszen a szanatóriumba kerülő betegek közül sokan nem látják értelmét további életüknek. „Szeretnénk megértetni betegeinkkel, hogy nemcsak kórházba, de barátok közé jöttek, akik segíteni akarnak nekik alapvető életproblémáik megoldásában" — mondja dr. Józef Buszko docens. A műtétek és az utógondozás utón a betegek egy része visszatérhet régi munkahelyére, mások viszont kénytelenek új szakmát elsajátítani. A tágas és napfényes műhelyek és munkatermek hét modern pavilont foglalnak el. Ezekben 15 mesterség oktatása folyik. Vannak itt lakatosok, hegesztők, esztergályosok, motorszerelők, precíziós és autóműszerészek, modellkészítők. „A tanulás folyamán — fejti ki Ignacy Górecki — a betegek olyan munkamódszert sajátítanak el, amelynek gyakorlásában testi fogyatékosságuk a legkevésbé sem zavarja őket, s így visszatérhetnek a megfelelő üzemekbe." A repti utógondozó központ nem engedi el betegeit addig, ameddig nem biztosítja számukra az életbe és a munkahelyre való visszatérés lehetőségét, amíg nem találja megoldva jogi, társadalmi és családi viszonyaikat. A nyugdíjjal, táppénzzel, esetleg kártérítésekkel kapcsolatos teendőket, valamint a munkahelyre való visszakerülés elintézését teljes mértékben és utógondozó központ szociológusai és e területen dolgozó munkatársai vállalják magukra. Ezen felül szakmunkások átalakítják a beteg lakását, ellátják különböző segédeszközökkel, s így lehetővé teszik számára az önálló, mások támogatásától független életet. Az utógondozás eddig elért eredményei a repti központot a legkiválóbb szanatóriumok sorába állítják. Mi a magyarázata ezeknek a kimagasló eredményeknek? Elsősorban az, hogy az itt dolgozó orvosoknak, tudósoknak és műszaki szakembereknek, szakítva a hagyományos gyógymódokkal, sikerült olyan jó kezelési módszert kidolgozniuk, amely a paralitikus és testi fogyatékosságban szenvedő betegek társadalomképessé tételén alapul. Dr. Józef Buszko docens felvázolja e fejlődés elkövetkező állomásait. A készülő tervekben szerepelnek szupermodern kórházkomplexumok: külön felnőtt utógondozó osztállyal, valamint gyermekgondozóval a születési hibás és nyomorék gyermekek számára. Ugyancsak a közeljövőben építenek egy tüdőgondozót és egy újabb föld alatti szanatóriumot, mely különösen megkönnyíti majd a légzőszervi megbetegedések gyógyítását. Folyamatban van a szabadtéri színpad és az új sportpálya építése is. Szóba került a Drama folyó zsilippel való lezárása, ami lehetővé tenné a betegek számára a vízi sportok gyakorlását. Máris elkészült az új szabadtéri és a fedett uszoda. Buszko doktor távlati terveiben igen fontos helyet kap a saját rádió és televíziós stúdió, amely természetesen külön „házi" programot sugároz majd. Ugyancsak alkalmazzák a jövő legkitűnőbb gyógyászati felszereléseit is. Ezek a gyönyörű elképzelések mind valóra válnak a legközelebbi években. BRONISLAW PAWLOWSZKI
