Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-27 / 44. szám
A kis lakásban mély csend ült. A férj esti műszakra ment, de előbb gondosan kiporszívózta a szőnyegeket, letörölte a port, hogy tiszta levegőjű, meghitt otthon várja a munkából hazatérő fiatalasszonyt. Az asztalon papírra írt üzenet várta Kovacovicnét. Megszokott jelenség a munkából jövő vagy oda menő házastársak között. Ma azonban nagyobb érdeklődéssel vette a kezébe férje üzenetét. Arcát pír borította el, amikor elolvasta: Drágám! A vizsgám jól sikerült, minden rendben ... — rám pillantott, aztán magyarázatként megjegyezte: — A férjem a Slovnaftban dolgozik, vegyipari szakmunkás és egyúttal másodéves főiskolai hallgató. Ma vizsgára készült, egész nap nagyon drukkoltam neki. Ugye Renátkám? Tegnap és azelőtt jól kihasználtuk a hétvégi szép időt. Sokat sétáltunk a friss levegőn, meglátogattuk a nagymamát is, hogy apuka jól felkészülhessen a vizsgáro. Renátka aranyos, tizenegy hónapos, jól táplált, egészséges baba, aki éppen járni tanul. Szívósan gyakorolja kis ágyában ezt a tudományt. Bámulatos kitartással és jókedvvel csinálja, egy-egy kudarc után százszor újra kezdi, közben barátságosan gőgicsél felénk. Az első lépés és a kimondott szó minden édesanya emlékezetében a legszebb és legmaradandóbb élmények egyike. Itt a Kovacovic házaspárnál ez még nagyobb örömet és boldogságot jelent, mert a kislányt egész pici korában csípőficamra gyógykezelték. A gyors orvosi beavatkozás és a szülők türelmes gondozásának eredménye, hogy Renátka lábacskája, még mielőtt járni kezdett, teljesen rendbe jött. — Jelenleg csak egyszobás szövetkezeti lakásunk van — mondotta Mária — de Renátka mindenért kárpótol. Hároméves házasok vagyunk és nagyon vártuk az érkezését, Lehet, hogy egyszer majd lesz autónk és egy nagyobb lakásunk is, de előbb testvérkét szeretnénk a kislányunknak. A többi más csak azután jöhet. Nincs annál nagyobb öröm, mint az, amikor megdolgozunk valamiért. Gondos tervet készítünk, és minden fizetésből veszünk valamit. így vettük az automata mosógépet, a bútorokat és mindent, amink van. Sok olyan fiatal házast Ismerek, aki autóval, családi házzal kezdte az életet, mégsem élnek olyan boldogan, mint mi. Persze, álmaink, terveink nekünk is vannak. Először is, hogy mindig így megértsük egymást, mint az elmúlt három esztendő alatt. Ez nemcsak magunk miatt fontos, hanem Renátka miatt is. Persze ehhez más is kell. Például, hogy továbbra is béke legyen és nyugalom. Én csak könyvekből és filmekből ismerem a háború borzalmait, de el tudom képzelni, mennyit szenvedhetnek ott az édesanyák, ahol félteni kell gyermekeik életét. Ha Renátka kissé felcseperedik és a férjem befejezi tanulmányait, én is szeretnék tovább tanulni. Most huszonegy éves vagyok és korábban nem volt rá lehetőségem. Pedig nagyon szerettem volna. Ezt nem panaszképpen mondom. Ellenkezőleg. Az édesanyámat mélységesen tisztelem és szeretem, és csodálattal nézek fel rá. Sokszor elgondolkodom azon, hogyan tudott hat gyereket egyedül felnevelni, Mi, о nagyobbak tizenöt éves korunkban munkát vállaltunk, hogy könnyítsünk a helyzetén. De az első lehetőséget megragadom, hogy tanulhassak. Egyébként jó munkahelyem van. A bratislavai Elektromos Műveknél az üzemi büfében egyműszakos munkabeosztásban dolgozom. Ez jól megfelel nekem, mert minden nap délután háromkor kivehetem Renátkát a „szomszédból''. A bölcsőde ugyanis az ablakunk alatt van. Hogy ez milyen időmegtakarítást jelent, azt hiszem, azok tudják legjobban, akik messziről járnak be. Este hét óra. Mária meleg vizet enged a kiskádba. Renátka várakozással tekint anyukájára. Nagyon szereti az esti fürdést, parányi tenyerével boldogon csapkodja a vizet. Amikor elbúcsúzom, az álomba szenderedctt baba kipirult arcocskájára nézek. Nőjj nagyra Renátka, soha semmi meg ne zavarja álmodat! C3AL ETA A konzervdoboz kinyitása a legtöbb háziasszonynak nehézséget okoz. Ezért ajánljuk figyelmükbe a képen látható, francia gyártmányú konzervnyitót, amely könynyen kezelhető. Bármilyen konzervet erőlködés nélkül kinyithatunk vele. Nélkülözhetetlen minden háztartásban. Ara: 25.— korona. MINDEN HÉTÉRT TANACs CZEMÜNK J FÉNYE A legtöbb csecsemőnek az első hónapokban érzékeny a bőre, különösen az a rész, amit a pelenka borít. Némelyik kisbabát már piros popsival visznek haza a szülészetről. Ez nem jelenti azt, hogy a kórházban hanyagul kezelték, hanem hogy a kisbaba bőre túl érzékeny ás különös gondoskodást igényel. Az első hónapokban a baba popsiján a kiütéses, piros foltot valószínűleg az okozza, hogy az amúgy is érzékny bőr állandó nedvességnek van kitéve. Ilyenkor jobb, ha nem adunk a gyerekre guminadrágot és kellemes melegben szabadon hagyjuk rugdalózni. Időnként a bőr gyulladását idézi elő, ha fürdetéskor nem mossuk le jól a baba bőréről a szappant. Esetenként azonban a baba bőrének nedvesség elleni védőrétegre van szüksége. Ilyenkor cinkoxidtartalmú kenőcsöt ajánl az orvos, mert ez viszonylag tartós réteget képez a bőrön, míg a hintőpor és a vazelin könnyen lejön. A tapasztalatlan fiatal anyák sokszor csak langyos vízben öblögetik ki a vizes pelenkát azzal, hogy úgy sem piszkos. Nem jól teszik, mert a baktériumok így — sőt egyes fajtáik még a mosóporok hatására sem pusztulnék el. A csecsemő pelenkáit tehát minden esetben főzzük ki! Soha ne hagyjuk tudatosan nedves pelenkában a gyereket. Mert ez a hanyagság nagyon megbosszulja magát. Az én kislányom háromhónapos volt, amikor autóval hosszabb útra indultunk vele. Már csak egy fél óra hiányzott úticélunk eléréséhez, amikor megéreztem, hogy valami van a „batyuban". Nagyon siettünk, s úgy határoztunk, hogy átcsomagolással nem húzzuk az időt, azt a rövidke félórát kibírja valahogy. Akkor még nem sejtettem, milyen roszszat teszek. A széklettől fél óra alatt kipirosodott, begyulladt a bőre. Megmostam, bekentem, de nem segített. Orvoshoz kellett vinnem. Négyhónapi, sok türelmet, időt, szakszerű kezelési: igénylő ápolás után múlt el s gyulladás. Ezért ajánlom a kismamáknak, hogy sohase sajnálják az időt az átcsomagolásia, mert sokkal egyszerűbb megelőzni a bajt, mint gyógyítani.
