Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-27 / 44. szám
г • • VÉDJÜK KÖRNYEZETÜNKET! Mostanában nagyon sokat hallhatjuk ezt a szót: ökológia és vele a másika: környezetvédelem. Mit jelent az egyik és mit a másik? Az ökológia magyarul környezettant jelent, tehát az ember külső életkörülményeinek a tanulmányozását, a másik pedig ennek a környezetnek a védelmét. Az emberi környezetnek három alapvető, az emberre nézve létfontosságú eleme van. A levegő, viz és a talaj. Louis J. Battan angol ökológus szerint az embernek léte fenntartásához naponta 1,26 kg táplálékra, 2,02 kg vízre és 13,5 kg levegőre van szüksége. A környezettudós persze ehhez azonnal hozzáteszi, hogy a táplálék legyen jó, a víz és levegő pedig tiszta. A táplálék akkor jó, ha napi 3000 kalóriát tartalmaz, és szénhidrát mellett teljes értékű állati fehérjék, sók és vitaminok vannak benne. A levegő és víz pedig idegen, az egészségre ártalmas anyagokkal ne legyen szennyezett. De vajon mennyire lehetséges ez ma, a tudományos műszaki forradalom idején, amikor az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás egyre nagyobb befolyással van a természetre? Szakembereink megállapították, hogy 1972-ben Szlovákia területén az üzemek, a helyi szervezetek gazdaságai egy óra alatt 651,98 kiló hamuval, 904,90 kiló kénsavval, 6 kiló porral és 28,02 kiló szénsavval szennyezik a levegőt. Szomorú adatok ezek, melyek arra ösztönöznek, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk környezetünk védelmére. A környezetvédelem komplex kérdés. Anynyit jelent ez, hogy nem csak egy területen dőlhet el a küzdelem sikere. A zöld növényzet, főleg a fa és az erdő az ember segítőtársa a levegő megtisztításában. Szlovákiában 2 millió 800 ezer hektár nyilvános zöld terület található. Karbantartására évente 40—50 millió koronát fordítunk. Soknak tűnik ez az összeg, az eredmény mégsem adja meg a kívánt sikert. Sok esetben a költségesen kiültetett fákat nem gondozzák, nem becsülik, s így nagy részük kipusztul. Jelenleg Szlovákia egy lakosára 6 négyzetméter nyilvános zöld terület jut. Sajnos ez még a felét sem képezi ónnak, amennyire szükségünk lenne. Szakemberek szerint az országos átlagnak 15 négyzetméternek, a nagyvárosokban pedig 25 négyzetméternek kellene lennie egy lakosra számítva. Meg kell tehát becsülnünk minden egyes fát, bokrot, növényt, ami a környezetünkben van. S a növények szeretetére tanítsuk meg gyermekeinket is. Mert minél tovább haladunk az idővel, annál nagyobb szükségét érezzük majd e levegőt tisztító növényzetnek. A levegőhöz hasonlóan, nem kis gondot okoz a víz tisztasága is. Ma már elmondhatjuk, hogy alig van vizünk, amely ne lenne szennyezett. A kis források, helyi patakok — amelyek nem szennyezett mezőgazdasági területeken erednek — még tiszták, de majd mindegyikük szennyezett folyókba torkollik. Szlovákia legnagyobb folyójának, a Duna vizének szennyezettsége is aggasztó. Éppen egy éve annak, hogy Bécs fölötti Krems városának ipari üzemei mérges szennyeződést engedtek a Dunába és a halak ezrével elpusztultak. A halak ilyen jellegű pusztulása a szennyeződés, sőt mérgezés legpontosabb jele. S ez sajnos nemcsak a halakra, de az emberekre is káros hatással van. Nyár elején például a bratislavai egészségügyi állomás közölte, hogy a Duna vize százszor több szennyeződést tartalmaz, mint amennyi a fürdővíznél megengedett, tehát a fürdés a Dunában veszélyezteti egészségünket. A folyók vizébe kerülő üzemek, gyárak szennyvizei felmérhetetlen károkat okoznak. Sajnos még mindig nincs olyan hatásos intézkedés, amely ezt meg tudná akadályozni. Az üzemek könnyebben kifizetik a szennyezésért járó pénzbírságot, mint hogy tisztítóberendezést szerelnének fel. Hogy csak egy példát említsek: Évente nálunk 26 ezer tonna fehérneműt mosnak. A mosodák közepesen és nehezen oldódó mosószereket használnak. A piszkos víz a városi tisztító, szűrő berendezésekbe kerül, amelyek azonban amellett, hogy kevés van belőlük, nincsenek is kellőképpen felszerelve, s így bizony nem számíthatunk a kívánt eredményre. Ilyen szennyezett környezetben él a mai ember. Mert sajnos a tudományos technikai forradalom nemcsak jót, hanem rosszat is hozott magával. A mi feladatunk, hogy egészségünk védelme érdekében következetesen tegyünk meg mindent, hogy ezt a „szükséges rosszat" felszámoljuk, illetve káros hatását a legminimálisabbra csökkentsük, 4. A Hattyúdal egy nagyvárosi csavargó kallódásával foglalkozott és egy nagyszerű művésznek, Páger Antalnak nyújtott lehetőséget filmbéli remeklésre. zb»«6** %»U*ea G»V>'-c H ZSEBIK SAROLTA
