Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-27 / 5. szám
KÉT OLDAL ANYAGÁT ÍRTA: BERTHÁNÉ S. ILONA ÉS L. GÁLY OLGA a Magyar Területi Színház Ünnepi érzéssel emlékezünk meg egyik leigjelentösebb kulturális intézményünk, a MATESZ jubileumáról, Két évtizeddel ezelőtt a párt és a kormány nemzetiségi politikájának köszönhetően Komáméban (Komáromban) megalakult a színtársulat, amely anyanyelvűnkön közvetítette a színpadról az ősi művészetet. Az igény meg volt és van ma is. A Játék egyidős ez emberiséggel. Az ókor embere éppúgy elmerült a varázsában, mint amilyen igénnyel ül be a ma embere a színházba, hogy a valóság illúzióját keltő drámába feledkezve, együtt sírjon és nevessen a közvetítővel, ugyanakkor tudatosan elgondolkozzon, okuljon és szórakozzon. És hogy ezt az élményt mélyebben átéli, ha anyanyelvén kapja a közvetítést, ezt többek között bizonyítja a húsz év alatt bemutatott 5171 előadáson megjelent majd kétmillió néző. Átlagban 95 ezer néző tapsolt 258 előadáson a MATESZ produkcióin. Mit adott a MATESZ nekünk? Ezt nehéz néhány szóban összefoglalni. Művészi eszközeivel nevelt, tanított, élményt nyújtott. Szívszorongva néztük évekkel ezelőtt, megbirkóznak-e a nagy feladattal, amely egy hivatásos színtársulatra hárul. Teljesítményük nem marad-e műkedvelői szinten? Szorongtunk egy kevésbé sikerült bemutatóján és örültünk a magasabb színvonalú produkciónak. Mert a MATESZ-nak is megvolt a maga hőskora, — ha más viszonylatokban is —, mint a XIX. század vándorszínészeinek. A semmiből induló, kezdetleges, rendkívül nehéz körülmények között működő elhivatottak csoportja hősi elszántsággal kezdte munkáját, a kultúra terjesztését. A falusi dolgozóból, a jogászból, bognárból, kirakatrendezőből, hivatalnoknőből és különböző foglalkozásúakból összeverbuválódott együttes sok-sok nehézség árán vált összeszokott színtársulattá. A színjátszás szenvedélye és az ügybuzgalom kovácsolta őket eggyé. De nem csak őket. Hiszen a színművészet egészéhez szervesen hozzátartozik és nélkülözhetetlen kiegészítője egy nagy kollektíva közös munkája. A drámaíró művének elbírálója, a dramaturg, a rendező, a díszlet- és jelmeztervező, a világosító és súgó, a kellékesek, a műhelyben dolgozók egybehangolt jó munkájának eredménye alakítja ki egy-egy előadás sikerét. Kín és öröm, sok-sok fáradság árán jön létre a művészi teljesítmény, amely ma már, bátran leírhatjuk, jó, egyre emelkedő színvonalú. A MATESZ rangos helyet foglal el a szlovákiai színházak között, és teljesíti feladatát: A szlovákiai magyar nézők tanítását, szórakoztatását. < Király Dezső monológja arról,, hogy: hogyan lenni? — Húsz éve már, de olyan tisztán emlékszem, mintha ma lenne, a régi színházépület is romház volt még és Fellegi István igazgatóval hordtuk a maltert, talicskáztuk a téglát, csakhogy minél előbb játszani lehessen benne! No, meg abban a reményben, hogy lesz ez még jobban is! Sajnos, még mindig a reménynél tartunk, pedig szeretném a színház tagjaként megérni új, állandó székházunk születését. Azért addig is van minek örülni: gomba módra szaporodnak a vidéki kultúrházak, színvonalas, korszerűen felszerelt színpadokkal. Sokat jelent e\a tájoló MATESZ szempontjából is. A színház első tagja voltam és a sok kezdeti nehézség ellenére sem bántam meg, hogy színész lettem, aki szeretem a sok arcú nézőteret, és azt hiszem a közönség is megszeretett egy kicsit engem. Ezért, ho akadályokkal és néha meg nem értéssel küszködve is, mégis csak érdemes lenni és dolgozni ... PALOTÁS GABI: Az évek során csaknem félszáz bemutatója volt, leggyakrabban komikus szerepkörben, és ö játszotta a mesejátékok gonosz mostoháját is. Talán ezért vállalta olyan örömmel és őrzi legkedvesebb emlékeiként azokat a szerepeket, amelyekben drámai tehetségét mutathatta meg: a Rómeó és Júlia dajkáját, a királynőt Peter Zvon Boldogultak bálja című drámájában, a dadát a Ványa bácsiban, a verklisnét a Liliomban, az öreg Madáchnét és hasonlókat. A közönség azonban felfigyelt rá kis epizódszerepeiben is, mert ezekben is figyelemre méltót alakított. FAZEKAS IMRE: — Hogy mit jelent számomra a színészi pálya? Mindent. Bár inkább játszani szeretek, mint próbálni. Szeretném néha a saját elképzeléseimet megvalósítani és meglep, ha azok a színpadon hamisaknak bizonyulnak. így azután mégis respektálom a rendezőt. Amikor azonban szükségessé vált a vendégrendezők helyettesítése, nem haboztam elvállalni a segédrendezői szerepet. (Vagyis így lett a rablóból pandúr?!) — Kedves szerepeim közé tartozik Capék Anya című művéből az öregúr, Jókai Aranyemberében Brazovics beugrással vállalt szerepét pedig egyenesen határkőnek érzem fejlődésemben. Ám egyet mondhatok: bármilyen tartalmas volt ez a húsz év, nem volt könnyű harmincnégy éves fejjel új pályát kezdeni. Németh Ica egyik sikeres szerepe Gizi — Thurzó Gábor Záróra c. darabjában SZENTPÉTERY ARANKA: — 1959-ben kezdtem a Faluszínháznál. 37 premier van mögöttem. Nem akarom a hideg öltözőket, a gyöngyöző falakat, a kezdet nehézségeit említeni. Ahcfgy az emberek fogadtak bennünket; az szép volt! Amit tőlük kaptunk, az felejthetetlen. Szeretem az embereket, a közönséget, ha örülnek, ha sírnak, a szép emberi érzelmeket, amelyek ma már nem nyilvánulnak meg olyan mértékben, mint eleinte. Elfásultak vagy a televízió az oka? Szorosabb volt a kapcsolat. Mert ez kell a színpadon is. Azok a pillanatok, amikor tapasztalom, hogy a közönség úgy érez, ahogy én, az valami csodálatos! NÉMETH ICA: — 1961 óta vagyok tagja a MATESZ-nak. Azzal, hogy csinálja az ember, kifejezésre juttatja, hogy szereti a hivatását. Ha elérem a színpadi csendet, ha érzem, hogy a közönségre hatok, ez kárpótol mindenért. Olyankor valóban THALIA papnőjének érzem magam. SIPOSS JENŐ: — Két pofonnal kezdődött, amelyet érettségi után kaptam, amikor bejelentettem a szüleimnek, hogy színész akarok lenni. Kívánságukra mégis elvégeztem a jogot, de azután, 1953-tól mór a MATESZ színészeként működtem. Közben a dramaturgiában is közreműködtem. 1967-től lektora is vagyok a színháznak. Munkánk fárasztó, szinte emberfelettit kíván, bár 20 év alatt nagyon sokat javult a helyzet. De mór ismerve a nehézségeket, ha újra kezdeném, megint csak ezt csinálnám. DRAFI MÁTYÁS: — 1959-től vagyok a MATESZ színésze. Elvégeztem a főiskolát, 1965-től játszom állandóan. Csak önképzéssel jut az ember tovább. A próbák, o tájolás nagy fáradsággal jár. Hívtak engem is máshová. De tudom, hogy közönségünknek, a csehszlovákiai mogyoróknak szükségük van erre o színházra. Ha előfordul, hogy ötven néző ül a nézőtéren, akkor is úgy érzem, hogy érdemes csinálni! BUGAR GÁSPÁR: — Falusi gyerek vagyok. 1952-ben felhívást tettek közzé az Új Szóban, hogy felvételi vizsgára lehet jelentkezni színésznek. A tanítók ösztönzésére jelentkeztem. A Faluszinháznál működtem és 1959 óta vagyok tagja a MATESZ-nak. Eleinte játszottam még söröshordón is. Olyan körülmények voltak. Meg helyszűke miatt létrán másztunk be az ablakon. Mi tartott itt? Valahogy gyönyörűség nekem olyan figurákat életre kelteni, megformálni, amelyeket képzett, világot ismerő szerzők teremtettek, írtak és ezeket a falusi embereknek okulásul bemutatni. Mert lélekben én is falusi maradtam. HORVATH JÓZSEF: c — A MATESZ-szal jubilálok. 20 éve, osztalosinasként kerültem a színházhoz, majd kulisszás, díszletező voltam, most színpadmester vagyok. Teendőm a színpadkép előkészítése a tervezők elképzelése szerint. Ahány hely, mert hiszen tájolunk, annyiféle adottság, lehetőség. Ez a különbség a kőszinház és a tájoló között. Nehezebb a munka, a kategóriánk mégis alacsonyabb. Ezt megszokni nem lehet, csak szeretni! Meg csinálni. LELKES MAGDA: Az első komárnói (Komárom) bemutató a Tűzkeresztség Sohár Lidije óta sok kitűnő alakítással bizonyított. Fényképezte: Igor Grossm
