Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-27 / 5. szám

INTERJÚ DR. KRIVOSÍK ISTVÁNNAL A MATESZ IGAZGATÚJÁVAL

— A huszadik évforduló kapcsán szeretnénk kicsit a kulisszák mögé tekinteni és a színház belső életével megismerkedni. Általánosságban és a konkrétumokkal is.

— 1952-ben Fellegi István kapott megbízást, hogy itt ónálló színházat szervezzen. Ő volt a MATESZ első igazgatója. 1950-től már Bratislavában működött a Faluszínház. 1959-ben oszlatták fel és a tagjai beolvadtak a MATESZ együttesébe. Ma is több alapító tagunk szerepel még.

— Mi tartotta őket két évtizeden át a színháznál és a többieket is?

— Az ügyszeretet és a színház szeretete. Ha ez nem volna, akkor csak a nehézségeket sorolhatnám. A szabad vasárnapok hiányát, a távollétet a családtól, az időjárásváltozás kellemetlenségeit, a 600 kilométeres körzetben való tájolással járó kényelmetlenségeket, az alacsony fizetést. De mert a vonzódás megvan, így csak azt mondhatom nagy általánosságban, nincsenek különösebb problémáink, csak az egészség megóvása.

— Ha bővebben kifejezné, mit ért a színház szeretetén?

— Nehezen tudom ezt tolmácsolni, de

van a színháznak valami varázsa, amely ha megfogja az embert, nehezen tud tőle szabadulni. Ezt akkor értettem meg először, amikor 1963-ban ide jöttem és átvettem a színház vezetését. A színészek zömében, a törzsgárdában megvan a hivatásukhoz való ragaszkodás. A tudatos vállalás, tudom, mit miért teszek, ezzel párosul még a színház varázsa. És ez a tudat nemcsak a színészekben van meg.

— Hány bemutató volt ebben az elmúlt időszakban? A műsorpoiitikát tükröző adatok is érdekelnének bennünket, és a jövő tervei.

— 134 darabot mutattunk be. Ebből 74 kortárs, tehát élő drámaíró műve, a többi klasszikus mű. 38 csehszlovákiai szerző darabja közül 12 itteni magyar író drámája. A szocialista táborbeliek 61 művéből 42 magyarországi szerző darabja került színre. Haladó nyugati írók 30 darabját és tengerentúliakét is játszottuk.

A húsz év kapcsán mi is összegeztünk. A párjunk meghatározta ideológiát műsorpolitikánkkal valósítjuk meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kortárs írók műveit hozzuk színre. Színházunk küldetését is abban látjuk, hogy a maga eszközeivel korunk problémáival foglalkozik. Ezért szeretnénk a hazai és szocialista szerzők műveinek nagyobb teret adni. Jó tapasztalataink vannak a közönséggel. A ma problémáit felvető daraboknak nagyobb a visszhangjuk. Tudnunk kell, kiknek játszunk. Ez nem jelenti azt, hogy örök értékű klaszszikus darabokat nem tűzünk műsorra.

Célunk, hogy a nézőben gondolatokat ébresszünk, szépre, jóra neveljük, alkotó fantáziával serkentsünk. Szocialista, nemzetiségi kultúránk szolgálata sok szép órát hozott már társulatunknak. Tháliának olyan temploma szeretnénk lenni, ahol a közönséget szórakoztatva, hivatásunk, mesterségünk eszközeivel, értékes drámairodalmi műveket választva, világnézeti vonatkozásban aktuális problémákat láttassunk. De nem sematikus darabokban.

Végezetül még arról szeretnék beszélni, hogy színházunknak majdnem a fele nő. Egyformán küszködtek, váll váll mellett a férfiakkal. Nekik sokkal nehezebb volt, egészségileg is. Sokat lehetne erről mondani. Munkatársaimról csak. a legnagyobb tisztelettel lehet beszélni.

Megköszönjük az interjút Krivosík elvtársnak, aki 1963-tól 1969-ig, majd 1971- től ismét igazgatója a MATESZ-nak. Hogy a színház varázsa, amelynek bűvkörében a társulat legtöbb tagja él, őt is fogva tartja, ezt tapasztaltuk.

Kívánunk az egész együttesnek az évforduló alkalmával erőt, egészséget a további munkához és sok-sok sikert!

Dramaturgia — olvasható az ajtóra erősített kis táblán. Belülről furcsa, tagolt szövegmondás hallható, mint amikor egy kis iskolás olvasni tanul. Az íróasztal mögött Konrád József ül, az asztal mellett pedig Varsányi Mária, az együttes egyik legifjabb színésznője, kezében a Petőfi koszorú című kötettel. Ebből olvasott fel hangosan, lassan, hogy a rendező segítségével csiszoljon rossz „e“ betűin.- AZ ILYEN NYELVLECKE NEM TARTOZIK SZOROSAN VETT RENDEZŐI KÖTELESSÉGEI KÖZÉ, UGYE, KONRAD ELVTÁRS?

— Nem egyszerű a munka az újonnan felvett fiatalokkal. A tehetségvizsgán megállják a helyüket, de tájszólással beszélnek, amin menet közben kell segítenünk,- MILYENEK VOLTAK SAJÁT INDULÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI, HISZEN SZINTÉN SZÍNÉSZKÉNT KEZDTE?- Műkedvelő színész voltam én is, színiiskolára készültem, de végül is közgazdaságtant tanultam. Amikor 1952-ben felvételit hirdettek, felébredtek régi ambícióim — jelentkeztem, felvettek a MATESZ-ba. Több szerepet eljátszottam, de sem mások, sem magam nem voltam megelégedve a teljesítményemmel. Rájöttem, hogy inkább rendezői alkat vagyok, nem tudok csak a játékra redukálódni. A munka egésze érdekel, a dramaturgia épp úgy, mint a rendezés. Mivel akkori igazgatónk, Fellegi István is ezt találta fontosabbnak — át is tértem a rendezésre.- HÁNY DARABOT RENDEZETT EDDIG?

— Vagy harmincat. Közülük a legizgalmasabb volt számomra Arthur Miller Szálemi boszorkányok c. drámája, de kedvemre valóak Mikszáth színművei is, mivel azoknál egyrészt a dramatizálásba is beleszólhattam, másrészt a szereplőket ízes, szép nyelven beszéltethettem. Ragaszkodom az ilyen hagyományokhoz . . .

— ÉS MIT MONDHATNA A JELENNEL, A JÖVŐVEL KAPCSOLATBAN’

— Sokszor vádolják a színházunkat, hogy keveset ambicionálja a hazai magyar drámaírókat. Az igazság az, hogy mi örömmel várjuk az előadható, jó, mai darabokat és ha ilyenekkel jelentkeznek, minden dramaturgiai segítséget megadunk. Erre kötelez minket kultúrpolitikánk és célkitűzésünk is.

s

Mór formálódnak c

Tragédia egyes je- A lenetei (Az előtérben Ferenczi Anni, Udvardi Anna és . Németh Ica)

— Volt néhány nagyon a szívemhez nőtt szerepem a húsz év alatt, de egyiket sem szerettem úgy, mint ezt a Lidit — mondja.

Lelkes Magda egészsége azonban nem volt olyan kitartó, mint a színház iránti szeretető. És bár a szereplésről hat éve le kellett mondania, a kollektívával együtt maradt, személyzeti felelős a MATESZ-nél. Nem vesztegeti az idejét. Tizenkét éve népbíró, tagja a járási pártbizottság revíziós bizottságának, a Szlovákiai Nőszövetség járási plénumának, a színház üzemi pártszervezetének titkára, és mindez azért, hogy ne érezze magát fölösleges embernek. Valóban nem az!

VARGA ANDRÁS:

— Tizennégy éve kerültem a MATESZ-hoz. Fővilágosító vagyok. Sokat tanultunk Pavol Rimskytől a martini színház rendezőjétől, aki nálunk is rendezett néhány művet. A modern daraboknál a fényhatás érvényesül jobban, kevés a díszlet. Ez gyors és jó munkát követel tőlünk, teljes összhangot a színész munkájával. Sok nehézséggel küzdünk, de hogy mennyit javult a helyzet húsz év alatt, azt nem lehet elmondani!

A Magyar Területi Színházról a húszéves jubileum alkalmából készült riportunk korántsem adja teljes keresztmetszetét a színház egész kollektívája tevékenységének. Erre, sajnos, lapunk korlátozott oldalterjedelme egy számon belül nem ad lehetőséget. Nem szólaltattuk meg a színház első igazgatóját, Fellegi Istvánt, nem került sor számos olyan színész legalább rövid méltatására, akik azt a most említettekkel egy rangsorban megérdemelnék. A tarsolyunkban maradt az anyag Ferenczi Anniról, Bugár Béláról, Tories Jánosról, Lőrincz Margitról, Udvardi Annáról, Turner Zsigmondról, Siposs Ernőről, Tóth Lászlóról és másokról. Nem tudtuk beiktatni anyagunkba a MATESZ kosicei írassa) Thália Színpadának és művészgárdájának méltatását sem, pedig közülük is jónéhányan együtt indultak húsz éve a színházzal.

Nem marad más hátra: az idei jubileumi évben még vissza-visszatérünk a témához, hogy a MATESZ áldozatos munkát végző színészeit és színházi dolgozóit bemutathassuk lapunk hasábjain.

A legidősebb és a legifjabb nemzedék komoly eszmecseréje (Király Dezső és Varsányi Marika)

Az ember tragédiája próbájáról (Szentpétery Ari és a Londoni szín szereplői)

Próbaszünet — a társalgóban (Palotás Gabi, Varsányi Marika és Tóth László)