Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-25 / 35. szám
son kívül it. És soha senkinek nem panaszkodott, szívesen végezte, amit vállolt. A munka örömére, az élet értelmére nevelt bennünket! — Azt hiszem, sok volt tonulótársam nevében elmondhatom utólag: nem eredménytelenül!" A nevelés kérdése valóban bonyolult folyamat, sok összetevője von. Mielőtt tehát pálcát törnénk o fiatalok felett, — mondta Kremmer László pedagógus — vizsgáljuk meg önmagunkat, vajon igazságosan jártunk-e el? Mert bizony néha még a pedagógusok Is Igen egyszerűen képzelik el ezt a szép, Komensky szerint „napnál fényesebb" hivatást, o nevelést. Azt gondolják, ha megnyíratjók a hosszú hajú fiatalokat, már megtettek mindent nevelésük érdekében. Igaz, könnyebb a nevelésben is radikálisan fellépni, mint a gyermek tudatára hatni. Könnyebb, de nem eredményesebb! Ki hát napjainkban a forradalmár, tették fel többen a kérdést a vitaindító fiatalok közül. Presinszky Lajos nagyon találó szavait, gondolatait idézzük válaszul: Az idősebb korosztály szerint az o forradalmár, aki becsülettel megállta helyét a barikádharcokban, aki Intenziven horcolt a szocialista forradalom ügyéért. A középnemzedék még ma 1$ elragadó lelkesedéssel beszél a mezőgazdaság kollektivizálásában, a kulturális forradalomban végzett forradalmi munkájáról, a Dedina mlódeze (Ifjúságfalva), és az Ifjúsági Vasútvonal építéséről. Az adott időszakban ezek voltak a legnagyobb forradalmi tettek. De véleményem szerint ugyanilyen forradalmárok a mai fiatalok Is. Nem a forradalmár klasszikus értelmében, hanem a jelen kor követelményeinek megfelelően. A moi fiatalok is építenek iskolát (Nemecká), aktív részesei a Szovjetunióból jövő Barátság kőolajvezeték építésének. Vagy nem forradalmi tett-e a bonyolult számítógépek megtervezése és üzemeltetése? Nem volt-e forradalmi tett a hősies helytállás az 1965-ös árvíznél? Százezerre tehető azon fiatalok száma, akik harcot indítottak Angela Davis megmentéséért. Nem forradalmi tett-e az embertelenséggel, a közönnyel, vagy az új kezdeményezéseket bénító megszokással, a bürokratizmussal szembeni küzdelem? Forradalmi tett az emberek tudatvilágának átalakításáért folyó állandó küzdelem, de az a tömeges művelődés, a sportolás is. A mai fiataloknak egy olyan társadalmat kell felépíteniük, ahol minden ember megtalálja élethivatását, ahol a kommunista embertípus magasabb szintű formálása, a szocialista hazaflság, az internacionalizmus teljes megvalósítása lesz a cél. Erre kell felkészíteni az ifjúságot, s a vitába érkezett válaszok alapján bátran állíthatjuk, hogy fiataljaink ennek tudatóbon készülnek az életre. A mi kötelességünk — kommunistáké, szülőké, pedagógusoké, társadalmi szervezeteké, felnőtteké — hogy példaadásunkkal, életünkkel, tetteinkkel, tapasztalatainkkal ebben nagyon tudatosan és felelősségteljesen segítsünk a fiataloknak. MEGYERI ANDREA Szeretettel köszöntjük a 70 éves Gusta Fufifková elvtársnöt! Gusta Fuőíková elvtársnő augusztus 28-án ünnepli 70. születésnapját. Aki ismeri, bizony csak nehezen hiszi el, mert hetvenévesen is teljes erejével fáradhatatlanul dolgozik a társadalom és a világbéke érdekében. Számos tisztséget tölt be: a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Csehszlovák Nőtanács elnöke, és tagja a CSKP Központi Bizottságénak. Minden egyes magas tisztségében becsülettel és áldozatkészen teljesíti feladatait. A nemzetközi nőmozgalomban — mint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke — rendkívül tevékenyen dolgozik. Idehaza és határainkon túl egyaránt ismerik, tisztelik, szeretik. Ügy is, mint nőmozgalmi személyiséget, kommunistát, de ezen túl főként, mint Július Fuőík nemzeti hős élettársát, bajtársát. A legmagasabb hazai és külföldi kitüntetések viselője. Tulajdonosa a Munkaérdemrendnek, a Győzelmes Február Érdemrendnek, a Köztársasági Érdemrendnek. A Szovjetunióban a Lenln-centenárium alkalmából érdemrenddel tüntették ki. Nehéz lenne felsorolni minden érdemrendjét és kitüntetését, amellyel itthon és külföldön munkásságát méltatták. Gusta Fuőíková népszerűsége ellenére is megmaradt szerény embernek, akit — ahogyan őt ismerjük — az a szándék vezérel, hogy hűségesen szolgálja népét és a haladás ügyét. Élete küzdelmes volt, telve nélkülözéssel. Népszerűségét, az emberek tiszteletét és szeretetét munkájával és próbatételekben nehéz életével érdemelte ki. Otthonából korán Prágába került, ahol egymaga vette fel a harcot az élettel és kereste az utat, amely a világ bonyolult, ellentétekkel teljes káoszában az egyetlen járható út. Vele született intelligenciája, szorgalma és csillapíthatatlan tudásszomja voltak azok a tényezők, amelyek további életét és egész magatartását meghatározták. A haladó szellemű diákok között — akiknek körét kezdettől fogva a magáénak tartotta — ismerkedett meg Július Fuőíkkal, a tehetséges fiatalemberrel, lelkes kommunistával, művelt marxistával. Vele együtt küzdött mint felesége, munkatársa és bajtársa. Még mint fiatal asszony belépett a kommunista pártba. Ekkor egész életét összekötötte a párttal. Hősi halált halt férjének életművét folytatja ma is. A párt elveit és eszméit védelmezte a legnehezebb időkben is, éppen úgy, mint Július Fuőík. Mindketten mélységes valóságában ismerték népünk bánatát, örömét, vágyait. Állandó kapcsolatban voltak a munkássággal; ott voltak a sztrájkolok között, nagygyűléseken és a ritka ünnepélyes találkozókon. Fuőík szolgálati útjain nem a szállodákban szálltak meg, hanem a munkások otthonában, szegény parasztok házában. Sok idős elvtárs még ma is emlékszik erre. Szerették a természetet, hátizsákkal a vállukon bejárták az országot. Munkájuk és természetjárásuk révén jól ismerték és megszerették Szlovákiát is. A fasiszta megszállók Július Fuőikkal együtt feleségét is bebörtönözték. Magatartásáról ebben a szerfölött nehéz helyzetben a legmeggyőzőbb tanúságtételt maga Július Fuőik adta meg az Üzenet az élőknek című könyvében. Fuőíková elvtársnő először Prágában, majd Terezínben volt börtönben, végül a ravensbrückeni koncentrációs táborban virradt rá 1945-ben a felszabadulás napja. A rabságban is elszántan kitartott kommunista meggyőződése mellett. A börtönben értesült Július Fuőík hősi haláláról, de a kétségbeejtő megpróbáltatásban is helytállt. A felszabadulás után hazatért a békés életbe — prés otthonába. Július Fuőik még azokban az Időkben ismerkedett meg a Szovjetunióval, amikor a polgári csehszlovák sajtó a propaganda minden eszközével bujtogatott a világ első szocialista állama ellen. Amíg „megjósolták“ a Szovjetunió korai és elkerülhetetlen csődjét, addig ő, úgy, mint a többi kommunista, hitt a Szovjetunió jövőjében, benne látta a leghaladóbb államot, és az emberiség reményét. Gusta Fuőíková ma is ilyen hittel, meggyőződéssel szereti a Szovjetuniót, s a Szovjetunióban őt is különös szeretettel és tisztelettel övezik. A felszabadulás után sajátos szívósságával azonnal hozzálátott Fuéík hagyatékának összegyűjtéséhez, rendezéséhez. Cech Kolinsky börtönőr átadta neki Fuéík halhatatlan könyvének, az „Üzenet az élőknek“ apró papírcédulákra írt kéziratát. Segített ennek az értékes dokumentumnak a kiadásában, amelyet sorozatosan a világ csaknem minden országában lefordítottak és kiadtak. Apránként összegyűjtögette a könyvtárakban és levéltárakban férje műveit, amelyeket aztán különféle kiadványokban, könyvekben rendszerezett. 0 maga két szép és érdekes könyvet írt közös életükről. Az „Életem Július Fuőikkal“ nemcsak emlékezés egy nagy emberre, hanem képet ad haladó szellemű értelmiségünk életéről és küzdelméről is, s határozottan a jelenkori cseh irodalom remekei közé sorolható. Fuőíková elvtársnő állásfoglalása az 1968-as politikailag bonyolult helyzetben egyértelműen marxista volt. A prágai Lucernában lezajlott történelmi jelentőségű nagygyűlésen nyílt örömmel fogadta a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségét. 1969-ben őt választották meg a Csehszlovák Nőtanács elnökévé. Ez a tisztség különösen az első időkben volt nehéz, mivel a nőmozgalom akkori vezetősége erősen jobboldali, opportunista hatás alatt állott. Ebben a tisztségében a többi elvtársnővel együtt eredményesen küzdött azért, hogy a CSKP vezetésével a nőmozgalom ismét visszatérjen eredeti küldetéséhez. Jelentős jubileuma alkalmából szívből kívánunk ■jó erőt, egészséget Gusta Fuőikovának, hogy továbbra is eredményesen folytathassa munkásságát hazánk és az egész emberiség haladásáért. BOÉENA HOLECKOVA, a Cseh Nőszövetség alelnöke
