Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-25 / 35. szám

„Alkotóén ösztönző kör­nyezetet kell kialakítani az ember számára .. Ezt a társadalmi igényt és felelősségteljes célt kö­vette a Magyar Népi De­mokratikus Képzőművészeti Alap, amikor elhatározták, Iparművészeti Üzemben egyesítik az iparművészet különböző ágazataiban dol­gozó művészeket, hogy te­vékenységüket kultúrpolitikai és gazdasági szempontból irányíthassák. A terv valóra vált és a magyar iparművé­szek munkáit ez az intéz­mény ténylegesen eljuttatja a széles nyilvánossághoz. A Cseh és a Szlovák Kép­zőművészeti Alap kezdemé­nyezésére a magyar ipar­művészek munkái elkerültek hazánkba is. A közelmúlt­ban a bratislavai volt Gré­mium helyiségében megren­dezett kiállításon tekinthet­ték meg az érdeklődők a szebbnél szebb disz- és használati tárgyakat. Frantisek Magula, a Szlo­vák Képzőművészeti Alap igazgatója megnyitó szavai­ban hangsúlyozta, hogy a kiállításon bemutatott alko­tások egyrészt tájékoztatják a szlovákiai nyilvánosságot a magyar iparművészek tö­rekvéseiről, melyet a szo­cialista társadalom embere környezetének szebbé tétele érdekében fejtenek ki. Egy­ben illusztrálják ennek a művészi tevékenységnek egyes ágazatait, megismer­tetnek minket az alkotók­kal, azoknak a munkákból származó örömével, és nem utolsósorban — mint cse­­re-kiállitás — hozzájárul a baráti és munkatársi kap­csolatok elmélyítéséhez nemzeteink képzőművészei között is. A már ■ lezárult kiállítás minden bizonnyal meghozta a remélt eredményt és ösz­tönző, a szépérzéket kielé­gítő hatást gyakorolt a lá­togatókra. — Igo — *oj c *o c N i/> '0» > u <ü E 4> ~a im '0) Kevés ember kapott még olyan iz­galmas és történelemformáló jelen­tőségű születésnapi ajándékot, mint Mária Markoviőová: éppen harminc­­hatodik születésnapján — 1944. augusztus 29-én tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés. Az összefüggések megértése céljá­ból vissza kell pergetnünk a zvoleni Jozef Gregor Tajovsky színház mai érdemes művésznője életének film­jét néhány évtizeddel — egészen a gyermekkoráig. A kérdésre ugyanis, hogy mikor kezdődött közéleti sze­replése, az igazságnak megfelelően így kell felelnie: hatéves korában. Igen, a hatéves kis Manya már műkedvelő színjátszó volt és a szín­pad iránti szeretete vele fejlődött első mese-szerepeitől, a Hamupipő­kétől és a Hófehérkétől Stodola Ma-HÓFEHÉRKÉK rína Havranováján, Bókay Felesé­gén, Shaw Candide-jén és számos más érdekes szerepen át sógornőjé­nek, a tragikusan elhunyt Viera Markoviéová-Zátureckának a Za frontom (A front mögött) című fel­kelési témájú drámájáig, amelyben Anicát játszotta. — Ennek a drámának az ősbemu­tatója Jugoszláviában volt 1946-ban — emlékezik a művésznő. — Anica szerepe a szívemhez nőtt, hiszen va­lamit én is átéltem a felkelésből. Hogy mi ez a szerény „valami“, azt csak lassan sikerül kihámozni az emlékek szövevényéből. Mária fiatal lány korában mint hivatalnok­nő dolgozott a szülőfaluja — Radva­­ny melletti Banská Bystricán. A hoz­zá hasonló temperamentumú és ér­deklődésű korabeli modern lányok Lovicsek Béla nem egyszerűen egy „köznapi" par­tizántörténetet írt meg az 1944 őszén a csehszlovák­magyar határmenti Falvak egyikében játszódó TOZ­­ViRÁG-ban ... A szerző ugyanis olyan témához nyúlt, mely hazai magyar drámairodalmunkban mindmáig érintetlen terület. Pedig lenne miről szólnunk — hogy csupán a Tűzvirágban is több vonatkozásban szóba kerülő Petőfi-portizánbrigád harcait említsem. Tartalmi és színpadi megfogalmazás szempontjából is érdemes alkotás Lovicsek legújabb drámája, hiszen cselekmé­nye egyszerre több szálon is bonyolódik. Igaz, a gyújtópontban a Felkelés kirobbanását követő he­tek és hónapok eseményeinek egy szerény töredéke áll, az ellenállási mozgalomban vállalt közös helyt­állással párhuzamosan az író fellobbantja a határ­menti község körorvosának (Kalocsai dr.) és a há­zába cselédlányként betoppanó, csinos és vakmerő Kató egykori szerelmét... Es mintegy mellékesen, de annál árnyaltabban rajzolja meg az orvos kör­nyezetében élő személyek egész sorának összetett jellemét — miközben a cselekmény a szenvedély, az indulat, a kockázattal határos bátorság mesgyéin gürdül tovább.. . Éppen ez a több irányú indulat a dráma legfőbb ereje, hajtómotorja: a kiteljesedő konfliktust ez lendíti át az elvétve mutatkozó drama­turgiai bizonytalanságokon. Kalocsai dr. házában a dráma hőseinek különböző életszemlélete, gondol­kodásmódja csap össze. Az író igazságérzete és igazságot kutató szenvedélye érvényre juttatja a té­teles igazságot is; kanyargós utakon vezetve hőseit: a művészi igazságot is. A bátrak kockázatot vállal­va szembeszegülnek a fasiszta túlerővel, a számítók alakoskodnak, és van, aki felismerve a háború esz­­telenségét, magába roskad és az öngyilkosságba menekül. A körárvost, oki roppant kockázatot vállal, a fasiszták meggyilkolják, de Kató, a bátorság, a tisztaság jelképe életben marad — szívében örökre megőrizve őszinte, de a valóságban csupán álom­képpé zsugorodó szerelmét... LOVICSEK BÉLA hitelesen, közvetlenül, né­melykor szinte szuggesztíven tudja megfogal-

Next

/
Thumbnails
Contents