Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-04 / 32. szám
Régi épület o luceneci (losonci) főutcán. A közömbös járó-kelő idegen tolón elmegy mellette anélkül, hogy sejtené, milyen értéket rejtenek o kopott falak. Csak egy kis tábla jelzi: Járási Népkönyvtár. Persze nem korona-1 értékben kifejezve nagy ez az érték, amely itt található, hanem szellemi hatásában, művelődést szolgáló tényében. Kellemes légkör fogadja a belépőt, igazi könyvtári hangulat. Halk neszezéssel forgatják az érdeklődők a napilapokat, folyóiratokat. A könyvtár dolgozói a kartotékokat kezelik, az olvasókkal foglalkoznak, tanácsolnak. A hátsó helyiségbe megyünk, olyan kicsi, alig fér el három íróasztal benne. Azokon is könyvek tornyosulnak. Éppen a falusi népkönyvtárakba szállítják. Nyolcvanöt van a járásban, amelyeket a losonci könyvtár lát el anyaggal. 3 2 Erről már Gisela Drugdová, a könyvtár vezetőhelyettese beszél. — Módszertani dolgozóink hetente egyszer lejárnak a falvakba, instrukciót adnak a helyi könyvtárosoknak. Jórészt pedagógusok a könyvtárak vezetői, járásunkban hét hivatásos könyvtáros, kilenc fizetett munkaerő van. A könyvtárak állami hozzájárulást kapnak, a hnb-k költségvetésében szerepel egy bizonyos összeg, amelyet erre a célra fordítanak, mi pedig könyvanyaggal látjuk el őket. — Mi a helyzet a losonci könyvtárban? Mennyi a könyvállományuk, hány olvasójuk van és hány dolgozójuk? — Tizenöt alkalmazottunk van, öten közülük könyvtárosszakot végeztek, egynek főiskolai végzettsége van, a többinek érettségije. Könyvállományunk jelenleg 96 000 kötet, évente 7 ezerrel bővítjük. A tájékoztatásba bekapcsolódik Ferencz Ferdinánd is, aki szintén 13 éve dolgozója a könyvtárnak. — Tulajdonképpen a városi 4 könyvtár volt a magva, 16 000-es könyvállománnyal kezdtük, ezt bővítettük tovább. 1960 körül 300—400 olvasónk volt, ma 4000. A számok önmagukért beszélnek, ezért megemlítem, hogy naponta mintegy 400 kölcsönzést eszközlünk. Idén május 1-ig 41 000-et, ebből 12 000-et fiataloknak. Vegyesen, szépirodalmat, szakkönyveket és politikai kiadványokat. Tapasztalatcserén voltunk Csehországban és a prievidzai könyvtárban, amely az olvasók számát és ellátottságát tekintve a legjobbak közé tartozik. A katalogizációt jobban megoldották. Szakszempontból szólnak hozzá a témához a metodikusok, Anna Shypalovó, Varga Attiláné és Alzbeta Zacharová. — 1966 óta a nemzetközi osztályozás szerint 10-es számegységben van kimutatva pl. témo szerint a tudományos szakirodalom, tehát korszerűen, áttekinthetően. Ha bárhonnan betéved mondjuk egy külföldi, azonnal tájékozódni tud. — Mi érdekli leginkább az olvasókat? — Az idősebbek a klasszikusokat, a fiatalok a modern írók műveit veszik kölcsön többnyire. Közkedveltek a pszichológiai és fantasztikus regények is. Az iskolások a tanév idején elsősorban a kötelező olvasmányokat keresik. Gisela Drugdová arról a sokoldalú tevékenységről beszél, amelyet munkatársaikkal folytatnak. Irodalmi esteket, író- olvasó találkozókat, beszélgetéseket, kvízeket rendeznek. Mindez jó alkalom arra, hogy felkeltsék az érdeklődést, megszerettessék az irodalmat, az olvasást. A propagáció más eszközeivel, faliújságokkal, a hangosbeszélő felhasználósával, az új kiadványok ismertetésével is népszerűsítik az irodalmat, ösztönöznek dz olvasásra. — Szoros kapcsolatban állunk az iskolákkal — mondja a vezetőhelyettes. — Versenyzőket küldtek a kvízünkre, mi pedig a nyerteseket könyvvel jutalmaztuk. A főiskolásokat is vonzza az a gyűjteményünk, amely a városunkra és a járásunkra vonatkozó, nyomtatásban megjelent híranyagot tartalmazza. Legyen az egy kis újsághír vagy más kiadvány, kivágjuk, összegyűjtjük. Szívesen böngészik az érdeklődők az ismereteiket bővítő anyagot. Jelenleg fő célkitűzésünk a politikai irodalom kiépítése. Már megkezdtük ezt a munkát. Problémánk, hogy nincsenek megfelelő helyiségeink. Ezt az épületet tatarozni fogják, rövidesen el kell innen költöznünk. . Visszamegyünk a könyvtárhelyiségbe, A mennyezetig magasodó polcokon a város és a járás nyelvi megoszlásának megfelelően szlovák és magyar könyvek megszámlálhatatlan sora. Várják az olvasókat. A lelkes kulturális munkában, közös rendezvényeken, kirándulásokon eggyéforrott kollektíva, a régi és a fiatal dolgozók 1. Szakmai észrevétel- Gisela Drugdová, a könyviár vezetöhelyettese és Anna Shypalovó, módszertani szakértő 2. Alzbeta Zacharová, a másik melodikus 3. A luceneci Járási Népkönyvtár épületét hamarosan tatarozzák 4. Ján Ponican iró találkozása az érdeklődő fiatalokkal azon munkálkodnak, hogy az olvasókkal a kapcsolatot még szorosabbra fűzzék. Tervezik, hogy író-olvasó találkozóra meghívják a csehszlovákiai magyar írókat, költőket is. A losonci könyvtár a többihez viszonyítva közepesnek számít. Míg Szlovákiában az egy lakosra eső könyvvásárlás összege átlagosan öt korona, náluk kettő. A járás egyes falvaiban a hnb nem utalja ki az erre a célra előirányzott összeget. Az olvasók számát tekintve si ez az arány. Az volt a benyomásunk, hogy jó szakemberek, a munkájuk megkövetelte lelkesedéssel, a konkrét nehézségek ellenére tervszerűen továbbfejlesztik a járási népkönyvtárat, tudatosítva, milyen fontos munkát végeznek. Valódi internacionalista szellemben megoldott további erőfeszítéseiket bizonyosan siker koronázza majd. Irta és fényképezte: BERTHANÉ S. ILONA RANDEVÚ Akármilyen furcsán hangzik, de a hármas randevú nemrégen jött létre a XX. század legkorszerűbb műszál üzeme, a műszálból ruházati cikkeket gyártó fehérneműüzem és a sajtó kíváncsi képviselői között. A korszerű öltözködésre annyira jellemző műszálas textilanyagokat a mai kor embere már elfogadta, megszerette, és egyre gyakrabban keresi üzleteink polcain. De amíg a műszál eljutott idáig . . A senicei „Slovensky hodváb“ számára az 1970-es esztendő nemcsak az egykori pálinkafőzdéből félévszázaddal ezelőtt alakult viszkóza műselyemgyár megalakulásának jubileumát jelentette, hanem az 500 millió koronás befektetéssel épült új gyárrészlegben az első poliészter műszál születését is. Valóságos rekordidő alatt, 26 hónap alatt épült fel a hatalmas gyáregység, amelynek műszaki berendezését a hollandiai AKU Arnhem cég szállította. Azóta a senicei műselyemgyár kétféle műszál gyártásával büszkélkedhet. Egyik a kiváló minőségű viszkózaműszál, amely a textilipari üzemekben „Slovisa“ néven kerül forgalomban. A másik a ma már hároméves — polietilénglikoltereftalát — amely könnyebben megjegyezhető nevén poliészter, melynek itt gyártott formája a „Slotera R“ nevet kapta. A Slovisa — vagyis viszkóza műszál természetes nyersanyagokból — farostból — készül. Az ebből gyártott kötött anyagoknak jó a nedvességelvonó képessége, és jó bőregészségügyi (dermatológiai) tulajdonságai vannak. Ezért fehérnemű és ruhabélés készül leginkább belőle. A „Slotera R“ poliészter műszál sok mindenre felhasználható, sima formájában függönyöket készítenek belőle, a göndörftett szálakból pedig különféle ruhaanyagokat, kötött férfi és női ingeket, pulóvereket, felsőruhákat, köpenyeket stb. Ez a műszál még a Slotera név mellé egy körben elhelyezett R betűt is kapott, ami azt jelenti, hogy a termék világmárka, egyenrangú testvére a Terienka, Terylen, Trevira, Diolen neveken ismert poliészter anyagoknak. Megtekintettük a gyárat, amelynek munkacsarnokjaiban feltűnő a tisztaság és a rend. A korszerű berendezés és a tiszta munkakörnyezet jellemzi a műszál gyártásának egész folyamatát. A gyár dolgozóinak ötven százaléka nő. Ilyen környezetben a dolgozók tudásuk legjavát adják, Így nem csoda, hogy a vállalat 1967-ben elnyerte az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést, 1972-ben pedig a „Munkaérdemrendet“. Harminchét szocialista munkabrigád dolgozik az üzemben, és az ezekben dolgozó 2466 brigádtag azon igyekszik, hogy tovább öregbítse a brigád jó hírnevét. De a gyárnak nemcsak a hírneve jó, hanem társadalmi jelentősége is nagy. A gyárral együtt nő a nyugat-szlovákiai kisváros, Senica is. A vállalat eddig 265 lakást épített, és továbbra is 50 — 60 lakást épít évente, elsősorban a fiatal házasok számára. A vidékről bejáró dolgozók, a fiatal dolgozók az üzem internátusában találnak otthonra. Gyermekeik számára 150 férőhelyes óvoda és bölcsőde épült. A legújabb 90 férőhelyes óvodát 5 hó-KOCKÁZATOSmúM^ Nehezen képzelhető el, hogy az íróasztal mellett, akták és paragrafusok között is van kockázatos munkahely. És mégis ez volt az érzésem, amikor Mária Bad’urovával, a luceneci (losonci) járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályának vezetőjével beszélgettem. Szívesen, készségesen és szeretettel beszélt a munkájáról: — Minden olyan munkahely nehéz és rendkívüli igényeket támaszt, ahol „élő anyaggal", az emberrel kell dolgozni. S valóban kockázatot is rejt magában, hiszen nem ritka eset, amikor az ember olyan váratlan fordulattal találja magát szembe, ami azonnali intézkedést követel, órákon belül, sokszor munkaidőn kívül — és csak bizonyos idő múltán válik el, helyesen cselekedtünk-e, vagy minden fáradozásunk hiábavaló volt. Sőt, olykor csak hónapok múltával tehetünk pontot egy-egy ügy végére. Mária Bad'urová már tizenhárom esztendeje xeisnÄ stiff
