Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-28 / 31. szám

A reggeli órákban csöngettem Kemechey néni lakásán és a kilencvennégy éves „mamukát“ már szorgalmas munkában találtam. Gyermekkorunk kedves foszlós kalácsát dagasztotta friss mozdu­latokkal. Olyan kép volt ez, mely az ünnepnapok reggelének izét, illatát varázsolta körém. Alig volt bátorságom megzavarni ezt a ritka pillana­tot. — Ha vasárnap közeledik — mondja Kemechey néni — már a foszlós kalács sütésére gondolok. Nyolc gyermeket neveltem fel és ez volt a leg­kedvesebb ünnepi reggelink. Még ma is ezt sütöm a legszívesebben és a pogácsát. Két lányommal élek, de a főzést nem engedem át senkinek. A heti étrendet közösen állítjuk össze, a bevásárlást ők intézik, viszont az anyagiak beosztását rám bíz­zák. Ha elkészülök az ebédfőzéssel, kedvenc bőr­fotelemben pihengetek. Ilyenkor átnézem a képes­lapokat, meghallgatom a rádióból a napi esemé­nyeket és a zenés vetélkedőket. Négy óra tájban Klári lányomat várom a munkából. Ilyenkor kávét darálok, hogy közösen fogyasszuk el a friss, illatos feketét. Erre az időre Annuska lányom is befejezi a beteglátogatásokat, ő szociális nővér. Sok idős embernek segít. Este aztán bekapcsol­juk a televíziót. Szeretem a fejtörő játékokat. A látásom egy kissé gyengült, így inkább hallga­tom, mint nézem a közvetítést. Azelőtt sokat kézi­munkáztam, térítőkét horgoltam szemüveg nél­kül, mert azt sohasem viseltem. Most a főzés .mellett az erkélyen levő virágok ápolása a fel­adatom. öt éve nevelek magról egy citromfát és minden vágyam, hogy a termését még megkóstol­hassam. Beszélgetés közben megérkezett Klári a bevá­sárlásból és örömmel újságolja, hogy másnap vár­ják mamukát az egyik dédunoka születésnapjára. — Ha családi ünnep van, az unokák, déduno­kák mindig meghívnak — mondja Kemechey né­ni. Két fiam itt lakik Královsky Chlmecen (Ki­­rályhelmecen) és egy vasárnap sem múlik el. hogy fel ne ugorjának meglátogatni. Nyáron virágot, télen gyümölcsöt hoznak. A születés- és névnapokon mindig az asztalfőre ültetnek. Boldog vagyok, hogy megértésben, szeretetben élünk együtt. KŐSZEGI ZSUZSA Pár nappal ezelőtt villamossal utaztam. Kint erősen tűzött a nap, s bent a villamosban ful­­lasztó meleg volt. A megállónál egy elegáns kismama szállt fel gyermekkocsival. Jól ki­vágott szellős nyári ruha volt a kismamán, a kocsi is fényesre törölve ragyogott. Az első benyomás a gondos, rendszerető anyáról tanús­kodott. A kocsiban egy dundi kis csöppség feküdt, piros, mint a rózsa, s állandóan mocor­góit, fel-felsírt. Hogy is feküdt volna nyugod­tan ebben a fullasztó hőségben! ... Még mez­telenül is melege lett volna — nem úgy fel­öltöztetve! .. . Hosszú meleg rugdalózó, hosszú ujjú pulóver és sapka a fején. A lábát meleg larisza pokróc takarta. Szegény csöppség! Va­jon mivel érdemelte ki, hogy így megbüntes­sék? Mert ez még büntetésnek is sok. El tu­dom képzelni, milyen kiütéses lesz a teste az izzadságtól ... Az anyuka erre biztosan nem gondolt. Féltő anyai szeretettel felöltöztette, nehogy véletlenül megfázzon és megbeteged­jen. S ennek éppen az ellenkezőjét kellett volna csinálnia. Levetkőztetni a gyereket, s csak egy szellős kis inget adni rá, esetleg egy kis bugyit, vagy még azt sem. Nem szoktam beavatkozni mások dolgába, de most figyelmeztettem a kismamát, amint annak idején engem a szomszédasszonyom. Meleg nyár volt akkor is, csak a felhők kezdtek el gyülekezni az égbolton, s a szél is kicsit megerősödött. En is féltettem a megfá­zástól alig egyéves kislányomat, ezért hosszú nadrágot adtam rá, s a blúzocskára még szvet­­tert is. Magamra csak rövid könnyű ruhát vet­tem fel. A homokozóban voltunk, amikor jött a szomszédasszonyom. Meglátta a felöltöztetett gyereket, s olyan őszintén, de jóakaratúan összeszidott, hogy máig sem felejtem el. Azt mondta, hogy mindjárt lehozza a bundát rám, s ebben kell majd itt ülnöm, hogy tudjam meg, mit jelent ilyen melegben felöltöztetve lenni! ... S beleegyezésem nélkül rövid nadrágra, ingre vetkőztette a gyereket. Ma már teljesen igazat adok neki, s legszí­vesebben én is így cselekedtem volna ott a vil­lamoson azzal a kis fészkelődő csöppséggel. (Egy kiq/nama naplójából) 1 5. „Ó"-betüt ejtve próbáljuk szájunkat minél erőteljeseb­ben összecsukni s közben az orrunkat lefelé húzni. Ez a gya­korlat erősíti az orr és a száj körüli izmokat. 6. Fejünket kissé előre hajtjuk, nyakizmunkat megfeszítjük és alsó ajkunkat, amennyire lehet, felső ajkunkra húzzuk. Ezzel a gyakorlattal megelőzzük a nyakráncok és a toka képződését. MINDEN HÉTÉM O TORNÁZZON VELÜNK! Hasizomerösítö gyakorlat A talajon hanyatt fekszümr, r-aunkat oldaltartasban tenyerünk­kel lefelé fordítjuk. Zárt lábunkat magasra emeljük és négyet szá­molva lassan egyik oldalról a másikra lendítjük. Gyakorlat közben vállunk a talajon fekszik. A gyakorlatot megismételjük : Korosztály: Nők: Férfiak. 35 évig 8 < 10 v 36 — 50 évig jy 8 50 év felett 4 X 6 s

Next

/
Thumbnails
Contents