Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-28 / 31. szám

Néhány héttel ezelőtt még izgatottan készülődtek a nagy napra: az érettségire. Bizonyíta­niuk kellett: vajon érettek-e arra, hogy kilépjenek az életbe, önállókká legyenek. A nagy­betűs Életbe, hiszen csak így emlegették. Szakérettségi bizonyítványu­kon még alig száradt meg a tinta, s már felnőttként, felelős­ségtudattal kopognak leendő munkahelyük ajtaján, üzemek­ben, gyárakban, hivatalokban . , . Helyet kérnek, hogy hivatá­suk gyakorlását megkezdhessék, részt kérnek az alkotó, építő munkából. Tervekkel, álmokkal, remé­nyekkel telített fiatalok. Meg­értést, segítséget, bizalmat vár­nak. Balkó Eleonóra utolsó szabad napjait tölti otthon. Valamiféle „édes semmittevés“ ez az idő­szak. Az érettségin túl van, az új munkahelyre — a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Pleta­­texbe — csak néhány hét múlva lép be. — Jó ez a pihenés, a rövid kikapcsolódás. De sokáig nem tudnék így meglenni. Nincs konkrét feladatom, nem felelek’ semmiért, nem tartozom sehová. Várom már a napot, hogy műn­■ I VAGYUNK? (Komocsáról) jött Újvárba ta­nulni. Most, az éretttségi után szeretne itt maradni a városban. A kérvényét egy közlekedési üzembe adta be. Együtt me­gyünk vele a felvételi beszélge­tésre, együtt izgulunk, hogy si­kerüljön. — Milyen szeretne lenni a munkahelyén? — Olyan, hogy ne legyen pa­nasz a munkámra. Hogy ponto­san és megbízhatóan végezzem el azt, amit rám bíznak A gya­korlatban néha másképpen tör­ténnek a dolgok, mit ahogy azt mi elképzeljük, tizenévesen. De hát nem kell félni a nehézségek­től, meg kell velük birkóznunk ... És még sokat tanulnunk. A tanulásnak egy formája az érettségivel befejeződött szá­momra, de más formában, — elsősorban az önművelésre gon­dolok —, új távlatokat nyitunk magunk előtt. Örülök, hogy munkába léphetek, nem félek a kezdettől. Semmilyen kezdet sem nehéz, ha megértő munka­társak közé kerülünk. Ha ta­pasztalatukat nem őrzik hét pe­csétes lakat alatt, hanem segítő szándékkal tovább adják ne­künk, fiataloknak. Valahogy úgy, ahogy az eddigiek során, a gyakorlat alkalmával tapasz­taltuk. Nekem nagy bizalmam van az emberekben, jogosan vá­rom hát az ő bizalmukat is. Danis Katalin már elhelyez­kedett. A Renokovban dolgozik, néhány nappal ezelőtt lépett be. Munkaköre még nem végleges, de rövidesen eldől, hogy ponto­san milyen beosztásba kerül. Az már azonban biztos, hogy a szakmájában, közgazdasági té­ren érvényesítheti tudását. — Mennyire ismerte meg e rövid idő alatt a munka­helyét? — Tudom azt, hogy a helyi gazdálkodáshoz tartozik, hogy szolgáltatásokat végeznek itt a város lakóinak. Hűtőt, tv-t, rá­diót javítanak, gázt szerelnek be. — Meg van elégedve a be­osztásával? — Igen. Szeretek a számok birodalmában dolgozni. Idegen emberek közé jöttem, s máris kialakult a kölcsönös bizalom közöttünk. Ebben a helyiségben öten dolgozunk. Jó lenne, ha ez a kitűnő hangulat, jó embertársi viszony nemcsak a kezdet kez­detén lenne ilyen, hanem a ké sőbbiek során is. Tudom, ez tő­lem is függ. Annak is örülök, hogy munkahelyem közel van a lakhelyemhez, így aránylag sok szabad időm marad a szórako­zásra, olvasásra. — Első fizetését már felvette, hogyan osztotta be? — Jó érzés úgy vásárolni va­lamit, hogy ennek az árát már én kerestem meg. Ezért az első fizetésemet már elvásároltam. A vásárolt áruhoz kedves emlék fog fűzni. És persze a szüleim­nek is veszek valamit, hiszen eddig ők segítettek engem. — Ha most új munkahelyre hívnák, nagyobb fizetést ígérné­nek, elmenne? — Már nem. Jól érzem itt magam, és ezt a biztonságot nem cserélném fel könnyel­műen . . . * * * Ők hárman, sok ezer fiatal­hoz hasonlóan kiléptek az élet­be, tanulóból dolgozókká lettek. Tele vannak tervekkel, álmok­kal, elképzelésekkel. A jövőjük­ről beszélve arról vallanak, hogy erős szálakkal akarnak kötődni a helyhez, ahol dolgozni fognak, ahol tudásukat érvényesítik és továbbfejlesztik . . . Mi mást kívánhatunk nekik a pálya kezdetén, mint azt, hogy ezek a szálak valóban erő­sek legyenek! MEGYERI ANDREA kába léphessek, és újra a harcos hétköznapokat éljem. Valamikor régen tanítónő sze­rettem volna lenni. Talán egy jó tanító nénim emléke sugallta ezt a gondolatot. Aztán más­képp történt a pályaválasztás, s. úgy érzem, jól választottam. A Nővé Zámky-i (érsekújvári) Közgazdasági Középiskolában végeztem. Még nem tudom pon­tosan, milyen beosztásom lesz a munkahelyemen, de ha a szak­mában alkalmaznak, biztosan elégedett leszek. A legfontosabb az lesz számomra, hogy jó munkaközösségbe kerüljek. Ér­zem azt, hogy az én munkámra is szükség van. Druga Katalin Komoéáról Nóri és Kati utolsó napjaikat töltik otthon Danis Katalin már elhelyezkedett Foto: IGOR GROSSMANN Minden szülő ismeri a titkolt szorongást, ha a gye­rekek bejelentik, hogy fürödni mennek — és ismeri azt a megkönnyebbülést, amikor vacsoraidőre megjelennek épen. egészségesen, vidáman. És minden szülő meg­dermed, amikor hallja vagy olvassa a napilapokban, hogy egy kisgyermek megint belefulladt a vízbe ... Ez a nyári szünidőben sajnos nem ritkaság. — Meg lehet-e egyáltalán előzni ezeket a szerencsét­lenségeket? —• ezzel a kérdéssel fordultunk Pavol Pob­­jeckyhcz. a hivatásos vízilabda edzőhöz, a Szlovákiai Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának dolgo­zójához. aki már hosszabb ideje tanítja úszni a kis óvo­dásokat a bratislavai Ruzinov negyed fürdőjében. — A szerencsétlenségek nagy részét bizony meg lehet előzni, ha a szülők gondoskodnak arról, hogy gyerme­keik korán, 4—6 éves korukban megismerkedjenek a vízzel és megtanuljanak úszni. Ugyanis sokszor az okoz­za a katasztrófát, hogy a gyerek a vízben megijed, mert esetleg valami váratlan akadályba ütközött, társa te-A NO KÉRDEZ er úszómester válaszol nyomja a víz alá, hirtelen gödörbe lép és így tovább, Ha a gyerek ismeri a vizet, nem fél tőle, és tud úszni — lényegesen kisebb a kockázat. Általában sikeresek a tanfolyamjaink, amelyeken 12 órát foglalkozunk egy­­egy csoporttal. A gyerekek 80 százaléka kifogástalanul megtanul biztonságosan mozogni a vízben. — Milyen módszerrel tanítanak? — Az első órán játszunk, pancsolunk, spriccelünk. Az óra végén rendszerint még a legbátortalanabbak is bekapcsolódnak a hancúrozásba. A második, harmadik órán megtanulják a lemerülést és a víz felületén való siklási, parafa segítségével. Végül következik az úszás. Először megtanulják a kraulozást — ez könnyebb —, utána a legtöbbjük a mellúszást is. Közben már beljebb kerültünk a fedett, csempés te­rembe. ahol két 3x3 méteres medencében sivalkodva paskolták a vizet az apróságok. Az egyikben a kezdők, a másikban a haladók, akik egy tanfolyamon már részt vettek. Ahogy az edző mondja, ezek a kis medencék rendkívül alkalmasak erre a célra, könnyen szabályoz­ható bennük a víz hőmérséklete, s mindenki szem előtt van. Jelenleg a bratislavai Miletié utcai óvoda 5—6 évesei vannak soron. Zlata Pániková, az óvoda igazgatónője a medence szélén vigyázz, buzdítja védenceit. Elmesél­te, hogy ők már öt éve, járnak ide évente kétszer tan­folyamra az utolsó osztályosokkal, s így évente 50—60 gyerek tanul meg úszni. A szülők mindenképpen támo­gatják ezt az akciót, sőt az idén még két hajszárítót is vettek az óvodának, hogy ha hűvösebb az idő. ne men­jenek ki a gyerekek nedves hajjal. — Igaz. hogy ez munkatöbbletet jelent, de szívesen csináljuk, mert megmutatkozik a jó hatása: az úszó gyerekek lényegesen kevesebbszer betegednek meg, — magyarázza az igazgató. Már sok szó esett arról a különböző fórumokon, hogy a gyerekek számára kötelezővé tegyék az úszást. A fő­városban úgy-ahogy megoldható, de vidéken kedvezőt­lenebb a helyzet. Instruktorokban sem lenne hiány, hi­szen a főiskolások szívesen vállalkoznának egy-egy tanfolyam vezetésére, s a szülők is nyilván mindenütt szívesen vennék. A nagy kérdés azonban az. hogy hol? Nincs fedett medence. Ámbár, ha az ember arra gondol, hogy mennyi nehézséget oldottak meg társadalmi mun­kával a különféle akciók keretében, akkor bizonyosan ezen a téren is lehetne megoldást találni jó akarattal, társadalmi összefogással. Például úgy. mint az egyik zilinai óvoda tette: minden követ megmozgattak s az óvoda épülete mellett felépítették a kis fedett csarnokot az aprócska medencével. Gyermekeink egészséges fej­lődése érdekében ennyit megkövetelhetünk önmagunk­tól ! — gé — ARCGIMNASZTIKA Az arc tornáztatósa megelőzi a ráncképződést. Ha az alábbi gyakorlatokat legalább naponta egyszer elvégezzük, arcbőrünk sokáig üde és rugalmas marad. 1. Tenyerünket a homlokunkra helyezzük és a bőrt enyhén felfelé toljuk. így megakadályozzuk a homlokráncok képző­dését. 2. Fejünket mozdulatlanul tartjuk s közben szemünket körben forgatjuk. Tekintetünket, amennyire lehet, oldalt sze­gezzük. Ez a gyakorlat erősíti a szemizmokat. 3. Ujjunk hegyét szorosan a szemöldökünkön tartjuk. Szemhéjunkat lecsukjuk és erőteljesen lefelé húzzuk, Ez a gyakorlat megakadályozza a szemhéj ráncosodását. 4 Nyitott szájunkba, alsó fogainkra tesszük két ujjúnkat és alsó állkapcsunkat lefelé szorítjuk és közben próbáljuk szájunkat becsukni. Ez a gyakorlat erősíti az arcizmokat.

Next

/
Thumbnails
Contents