Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-14 / 29. szám
A szőlőlugasban víg kedélyű fiotalok társalogtak. A központi téma az egy héttel ezelőtt lezajlott lakodalom volt. Az ifjú pár csillogó szemmel mutogatta az elkészült esküvői képeket. A fiatal asszonyka jólesően hallgatta a barátnők megjegyzéseit a menyasszonyi ruháról, az ételek ízeiről, az ünnepi tortákról, no, meg a konytyoló táncról. Közben halkan elárulta, — bizony a végén már _ belefáradt a menyecskévé avatásba, hiszen a háromszáz vendég közül mindenki megforgatta. Az ifjú férj büszkén jegyezte meg, — Anicka igen jó táncos, tulajdonképpen egy táncmulatságon figyelt rá fel, mert nemcsak a modern táncokat járta a lányok közül a legjobban, hanem a csárdást is ő ropta a legszínesebben. Ez évig tartott az ismerkedés, melyből végül házasság lett. A fiatalok vidáman csevegtek, csacsogtak tovább. Nem is csodálkoztam a lelkendező hangulaton, mivel az egyhetes férjnek születésnapját ünnepelték. A mama, Drahomerecky Vincéné boldogan figyelte fia és menye jó kedvét, és a társaságot szívélyesen kínálta a konyhaművészetének ízletes fogósaival. Míg az ifjúság sajátos problémáik megbeszélésében merült el, addig a mama a múltat idézte, — Ahogy elnézem a fiatalokat, eszembe jut az én esküvőm. Férjem huszonegyéves múlt, akár Vince fiam, én pedig tizennyolc. Mindketten innen a faluból Brehovból (Imregröl) származtunk és itt olyan szokás van, hogy valamennyi rokont meghívnak a lakodalomba. Már egy héttel előtte megkezdődik az előkészület. A meghívottak a nászajándékon kívül mindenfélét összehordanak, a baromfitól a sütőporig. Az igazi lagzi három napig tart. Az esküvő előtt külön vendégség van a vőlegényes háznál és a menyasszonyos háznál is. Ilyenkor búcsúztatják őket a legény- és leányélettől. Az esküvői nagy lakoma a menyasszony szüleinél van az udvaron felállított sátorban, ahol cigányzene húzza a talpalávalót kivilágos virradatig. Itt egy pillanatra megszakadt az emlékezés, mert nagyapa nászurammal előjött a hátsó udvarból, Ilona asszony fogadásukra sietett, és háziasszonyi figyelmességgel a terített asztalhoz hívta őket. — A mi vidékünkön a lakodalmi fő étel a tyúkleves házi metélttel, és a töltött káposzta sem hiányozhat az asztalról. Minden ételt a nagyvőfély köszönt rigmusos versikékkel, erre a zenekar tussal felel. Éjfélkor aztán bekötik a menyasszony fejét pöttyös kendővel, közben konytyoló pálinkát és tortát osztogatnak az ifjú pár nevében, s mindez fergeteges menyecsketánccal végződik. Másnap aztán összejönnek a szomszédok, barátok és folytatódik a vígság. — A fiam lakodalmát is a régi szokás szerint rendeztük. A különbség csupán az, hogy én menyecskének mentem ide a falumba, Vince viszont vőnek a negyedik községbe Kozuchovba. így hát ő vitte a kelengyét a lányos házhoz, mert hát ez is szokás minálunk. Helyre asszony lett a felesége. Anicka tört magyarsággal mond kedvesen néhány szót a mamának. Férje gyöngéden átöleli. Ezután átterelődik a szó a többi gyerekre. — Sajnos, hat évi házasság után három gyerekkel özvegyen maradtam. A szülők segítettek befejezni a házépítést és a gyermekek nevelésében is segítettek. Vince a borászati szakmát tanulta ki, Jóska fiam géplakatos, a Cierna nad Tisou (Tiszacsernő) átrakodó állomáson dolgozik, Vera lányom Kosicén a magyar tannyelvű gimnázium diákja. Leginkább hét végén gyűlünk össze, ilyenkor beszámolnak élményeikről. Most már egy személlyel többet várok minden szombaton, mert Vincével Anicka is eljön. KŐSZEGI ZSUZSA Sokszor előfordult, hogy etetés közben a kisfiam a szájába vette az ujját. Kezdetben tétlenül néztem rá, nem tudtam, mit csináljak vele, tegyem-e az ételt Így a szájába, vagy folyton szedjem ki az ujját a szájából? Cselhez folyamodtam. Amíg az ujját szopta, nem adtam neki enni. Hamarosan rájött, hogy az ujjszopástól nem lakik jól, s lassan megszokta, hogyha közeledik a kanál, ki kell vennie az ujját a szájából. Fontos volt, hogy elég gyorsan etessem, s megfelelő mennyiség legyen a kanálban, hogy ne legyen ideje az ujját visszadugni. Kezdetben az is előfordult, hogy folyton bele akart nyúlni a tányérba. Ezen nem azzal segítettem, hogy lefogtam a kezét, hanem olyan távolságba tettem a tányért, hogy ne érje el. A tiszta, rendes evés érdekében nagy figyelmet fordítottam arra is, hogy az étel ne kerüljön a nyelve alá. Mert, ha véletlenül oda került, nem tudta lenyelni, s kibuggyant a szájából. Jegyezzük meg, hogy a kibuggyanó ételt soha sem szabad visszatenni a gyerek szájába! Mindig vigyáztam arra, hqgy a kanál alján ne csepegjen az étel. Amikor a tányérból merítettem, végighúztam a szélén, mert a kisfiam Így nem maszatolta össze magát. A sűrű ételt soha nem hígítottam fel, csak azért, hogy könynyebben fogadja el! Mert azt is meg kell tanulnia, hogyan kell sűrűbb ételt enni. A felhígítás azt eredményezné, hogy a gyermek nem tanulna meg időben kanállal enni. Azt tapasztaltam, hogy a lányom lassan, húzódozva, a fiam gyorsán, ügyesebben evett. Azt is megfigyeltem, hogy a fiam, aki rendkívül jó evő volt, sokkal lassabban evett a szokottnál, ha például álmos volt. Ilyen esetben nem sürgettem, mindig megvártam, amíg nyugodtan lenyeli és újra kinyitja a száját. Ha viszont gyorsan evett, akkor időben és elég mennyiségű adagot adtam, mert ellenkező esetben türelmetlen lett és felsírt. Tavasztól őszig gyakran főzünk kint a szabadban, nyílt tűzhelyen. Igen kedves, mondhatnánk romantikus élményt adó látvány az ilyen nyílt tűzhely melletti főzés. Bemutatunk néhány általánosan elterjedt formát. 1. kép: A kiválasztott helyen lapáttal lenyessük a száraz füvet, a földön kisebb kört rakunk ki egyforma kövekből. A kövekkel körülzárt részben gyújtunk tüzet, így az nem terjedhet tovább. 2. kép: Hasonló módszer, abban különbözik az előzőtől, hogy a kövekre tesszük a főzőedényt. A kövekkel bezárt kör akkora legyen, amekkora a főzőedény alja. 3. kép: A földbe mélyedést kaparunk, ebben ég a tűz. A föld felszínére rácsokat teszünk (néhány vékonyabb vasrúdból) és a biztonság kedvéért körülhatároljuk kövekkel MINDEN HÉTEN---LegvTANÁCs Mindegyik módszer bevált és igen régi. De ne feledkezzünk meg arról a tűz használatával egyidős mondásról: a tűz jó szolga, de rossz úr! S ha már minden a legnagyobb rendjén megy, pár nap alatt nagyszerűen alkalmazkodtunk ehhez a .romantikus — primitív“ környezethez, étkezési módhoz, ne feledkezzünk meg a legfontosabb tennivalókról sem. A természetben, nyílt helyen fokozott figyelmet szenteljünk a tisztaságnak, a higiéniai követelmények betartásának. Étkezés után gondosan mossuk el a főzőedényeket, (a mosogatáshoz használjunk fertőtlenítőt: Járt) a tüzet oltsuk ki. Az ételfélát ne szórjuk szét, a rovarok könnyen rátalálnak és elszaporodnak. A hulladékot messzebbre vigyük, ha lehet, klórmésszel szórjuk be, ha erre nincs lehetőség, akkor gödröt ássunk, és mindig szórjuk be földdel a tetejét. Önmagunk és az utánunk jövő nyaralók érdekében tartsuk be a rendet! I TORNÁZZON VELÜNK! Hátegyenesítő gyakorlat Terpeszállásban karunkat könyökben behajlitjuk és ujjunk hegyével megérintjük vállunkat. Könyökünket minél erőteljesebben hátrafelé nyomjuk. Néhány másodpercig ebben a helyzetben maradunk, majd magas kartartásban belégzünk, utána karjainkat leengedjük, lazítunk és kilégzünk. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak: 35 évig 16 16 X 36 - 50 évig 12x 12 X 50 év lelett 10 X 10 X
