Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-14 / 29. szám
Ki ne gondolkozott volna el mór néhányszor azon: milyenek is vagyunk? És ez helyes is. Helyes, ha néha feltesszük magunknak a kérdést. Ha esténként levetítjük a nap eseményeit és mintegy értékeljük cselekedeteinket, kijelentéseinket. Sokszor rájövünk, hogy másképpen is lehetett volna ... Az is helyes, ha néha megkérjük bizalmas ismerőseinket (barátot, szülőt vagy tanítót), hogy jellemezzenek. Az ilyen kritika csak hasznára válik mindenkinek. Így jobban megismerjük önmagunkat, hiszen nem mindig fedi a valóságot az önmagunkról alkotott véleményünk. Minden embernek kell, hogy célja, eszméi legyenek. Ezeket pedig a saját képességeink szerint kell felállítani önmagunk előtt. De vannak olyan jellemvonások is, amelyeket mindenkinek ki kellene alakítania magában. A I hazafiasságról nem is kellene vitatkoznunk. Ezt mindenkinek éreznie kellene. Szerintem ez egyike a legmélyebb érzelmeknek. A hazafiság véleményem szerint a haza szeretete, ami természetesen tettekben, becsületes munkában nyilvánul meg, nem üres szavakban. Egy fiatal legyen bátor és önfeláldozó, harcoljon szép eszméiért. Tanuljunk, olvassunk mindig, mert csak így tudnak kibontakozni képességeink. Vannak olyanok, akik egyegy sikertelenség utón elkedvetlenednek és könnyelműen kijelentik: csalódtam az életemben. Feladják a céljaikat! — Ez nem fiatalhoz illő magatartás. Akinek életcélja van, azt a kisebb-nagyobb sikertelenségek sem riasztják el. Korcsmáros László, Ceské Budéjovice Hat éve dolgozom, mérnöki diplomám van. Annak idején nekem sem ment minden simán. Háromszor felvételiztem, amíg sikerült. De nem keseredtem el, ha nem sikerült volna mezőgazdasági mérnöki diplomát szereznem, akkor sem érezném magam értéktelenebb embernek. Biztosan van még sok olyan munkaterület, ahol becsülettel helyt álltam volna. De mert sikerült a tervem, kétszeresen boldog vagyok. Már a főiskolai tanulmányaim idején sok szép dolgon törtem a fejem. Majdcsaknem fellegvárakat építettem. Legalábbis ez volt az érzésem, amikor tanulmányaimat befejeztem és munkába álltam. Sok minden másként történt, mint ahogy én azt elképzeltem. Ezt nem panaszképpen mondom, hiszen az éremnek mindig két oldala van. Volt, amiben én voltam túl forrófejű, mohó, volt amiben néhány idősebb kollégám volt túl maradi. De hát szóból ért az ember, végül is mindent szépen meg lehet beszélni. Most elégedett vagyok, mondhatnám úgy is, boldog. Megnősültem, két kislányom van, a feleségemmel nagy megértésben élünk. A munkahelyemen sikerült magamnak olyan elismerést kivívni, amely elég ahhoz, hogy lendülettel végezzem a munkámat. Nem azt mondom, hogy nincsenek gondjaim, és minden simán megy. Néha nagyon is fölém tornyosul minden! De hát szerintem csak úgy beszélhetünk haladásról, ha valamit mindig tagadunk, valami helyett mindig újat akarunk, még akkor is, ha azt a nehezebben járható úton találjuk meg. Szeretek dolgozni. Hogy ezzel bizonyítom-e hazafisógomat? Nem hiszem, hogy ennyi elég ahhoz. De ez az érzés sok hasonló apróságból áll össze. S ha összegezném, akkor talán: igen. B. /., Dunajská Streda (Dunaszerdahely) A VIT-re megyünk A trebiáovi (terebesi) járás egyik küldötte: Nagy Melichárd. A Cierna nad Tisou-i (tiszacsernői) átrakodóállomás gépjavító részlegének technikusa. Szorgalmával és becsületes munkájával érdemelte ki azt a nagy megtiszteltetést, hogy részt vegyen a világ ifjúságának tizedik találkozóján Berlinben. Nagy Melichárd nemcsak a munkájában becsületes és helytálló, hanem az ifjúság körében is közkedvelt, mondhatnánk példakép. Hoszszú évek óta aktívan részt vállal a közösség munkájából, a SZISZ szervezetben Is sok munkát végez. Pártjelölt, aminek tudatában még felelősségteljesebben végzi munkáját. Egy kisfiú és egy kisleány édesapja... Reméljük, nemcsak ezt a kitüntetést érdemelte ki példamutató tevékenységével, munkájával, hanem ezentúl is rászolgál majd mindannyiunk szeretetére, bizalmára. Jó utat kívánunk Nagy Melichárdnak! Hornyák József, Cióarovce (Csicser) APED/ iGÓGUS L 1 jegyzeteiből Elhangzott az utolsó csengőszó, néhány hétre bezárulnak az iskolák kapui. A gyerekek félreteszik a tankönyveket, helyettük szórakozással, pihenéssel, olvasással töltik idejüket. A tanítók, tanárok is kikapcsolódnak egy időre, hogy új erőt gyűjtsenek szeptemberre ... Am a kikapcsolódás nem azt jelenti, hogy eszükbe sem jut az iskola. Jegyzetfüzeteikben lapozva a szünidőben is bennük él néhány gondolat, amit tanácsképpen szeretnének továbbadni. Főleg a vakáció hasznos eltöltéséről van szó, hiszen ők is azt szeretnék, ha szeptemberben egészséges, vidám, kipihent fiúk, lányok ülnének be az iskola padjaiba ... Addig is, amíg zárva lesznek az iskolák kapui, helyet adunk lapunkban pedagógusaink jegyzeteinek. Az utolsó napokban nagy volt a hajrá az iskolában. Csupa izgalom és várakozás a tanulók körében: vajon milyen lesz a bizonyítvány? Ilyenkor a szülők is többet foglalkoznak gyermekeikkel, számon kérik, ellenőrzik a feladatok teljesítését. Pedig a bizonyítványt nem erre az évvégi hajrára adjákI A bizonyítvány az iskolai munka egy hosszabb szakaszáról ad képet. A számok az elért eredmények tükörképei. Akármilyen Izgatottan várjuk a bizonyítványosztás napját, mégsem szabadna, hogy ez a meglepetés pillanata legyen. S különösen nem a szülőknek. Hiszen a gyermeknek tanulókönyvecskéje van, amelyben egész éven át ellenőrizhetjük jegyeit. Igaz, a bizonyítványban kapott jegy nem ezeknek a számoknak a matematikai átlaga, mégsem kell, hogy meglepetés legyen I Ezenkívül a szülők oz év közben megtartott szülői értekezleten is tájékozódhatnak gyermekük tanulási eredménye felől. Vagy akár a fogadónapokon. Minden tanító, tanár szívesen látja a szülőt, és a legkisebb részletkérdéseket is megbeszélhetik! Tehát nem szabadna, hogy a bizonyítványosztás napja kellemetlen meglepetés legyen a gyermek, vagy a szülő számára! Mondjuk meg őszintén, azért még ilyen is akad. Érdekes megfigyelni a gyerekeket a bizonyítványosztás után. Van, aki sugárzó arccal siet hazafelé, az úton csoportokba verődve megered a szavuk, sok-sok mondanivalójuk van . .. S van aki szomorúan ballag hazafelé, túl nehéz kezében a táska ... Ne ítéljük el, főleg ne keserítsük el azt a gyermeket, aki a vártnál rosszabb bizonyítványt visz hazai Inkább próbáljunk olyan igyekezetét felfedezni nála, ami visszaadja önbizalmát. Ha fizikából rontott a jegyén, lehet, hogy földrajzból javított. Tehát bizonyos eredményt mindenképpen elért. Legjobb, ha megkeressük a baj okát, és a jövő évben orvosoljuk azt. De már szeptember elsejétől, nem pedig a bizonyítványosztást megelőző utolsó hétben. Lehet, hogy csak nem voltunk elég következetesek a nevelésben, rossz volt a gyermek napirendje, túlméreteztük a követeléseinket vele szemben, vagy túlságosan megterheltük más dolgokkal... Tehát a bizonyítvány nemcsak egy bizonyos szakasz lezárását jelenti, hanem egy másiknak az újrakezdését is. Igaz, hogy a lezárt év eredményének tükörképe, de ez a kép kiindulópont az Új évhez I Hailmann Béláné FOTO: OLLE M.
