Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-07 / 28. szám

A szoba-konyhás lakásban sok dísztárgy tanús­kodik a családfő kézügyességéről. Szkala Berta­lant Lelesen (Leleszen) úgy ismerik, mint furó­­faragó embert, aki különféle nyersanyagokból szemet gyönyörködtető és hasznos tárgyakat ké­szít nemcsak a családja, hanem mások számára is. Amikor bekopogtunk hozzá, szintén barkácso­lás közben találtuk, — egy pléhdarabbal fogla­latoskodott, melyből hangulatlámpa-keretet for­mált. Kérésünkre szívesen mutatta be legújabb alkotásait. — Nagyon szeretek faragcsálni. Ezt a hamu­tartót nemrégen fejeztem be. A sarokban levő hangulatlámpát vashulladékból készítettem. A fe­leségemnek a konyhai munkához néhány segéd­eszközt, kanáltartót, fakanalat, zsámolyt és egye­beket faragtam — mondja a mester. Nem véletlenül használom a „mester“ kifeje­zést Szkala Bertalannal kapcsolatban, hiszen valóban értékes mesteri munkákat is készít. A szerkesztőségünk által meghirdetett „Ügyes kezek“ pályázaton a fa megmunkálásának kate­góriájában első díjat nyert a kenderfeldolgozás eszközeinek modelljével. Tehetségét pásztor őseitől örökölte, ö maga is pásztorkodott, már bojtár korában ostornyeleket faragott, később a karikás ostornyelet csont­berakással és rézlemezekkel díszítette. A tehén- és ökörszarvból készített ivókürtjére virágokat és erdei állatokat mintázott bicskájával. Ereklye­ként őrzi nagyapja fából faragott — több mint százéves — borotvatartóját, mint a letűnt pász­torvilág egyik emlékét. — Kézügyességemre a tanítóm figyelt fel aZ iskolában, munkára ösztökélt és ellátott jótaná­csokkal. Sajnos, továbbtanulásra akkor nem is gondolhattam, így hát suszterinas lettem Lengyel Gyula bácsi műhelyében. A cipőfoltozáson kívül igen sok fontos dologra megtanított öreg meste­rem. Tőle hallottam először a szegény sorsú emberek életéről, öntudatáról, összefogásáról és harcos magatartásáról, ö nyitotta fel szememet, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is: meg­lássam, hogy a nyomorból, az elnyomásból van kivezető út, — emlékezik vissza gyermekéveire. Szkala Bertalan fiatal éveit a háborúban, majd fogságban töltötte, ahonnan már mint öntudatos antifasiszta tért vissza. Itthon felvették a párt­tagok sorába. Megnősült, családot alapított. Há­rom gyerek édesapja lett. Feleségével együtt az állami gazdaság földjein dolgozott addig, míg egészségi állapota munkaképtelenné nem tette. A két nagyobb gyerek már kinőtt a szülők védő­szárnyai alól, de hét végén mindig együtt van a család. Míg Szkala elvtárssal beszélgetünk, a házi­asszony vacsorát készít. Az utolsó autóbusszal megjönnek a gyerekek, Kati, aki gyógyszertári laboránsnak készül KoSicén, és a géplakatos János, aki Bol (Boly) községben zenekart alakí­tott. Ilike a legkisebb, hetedik osztályba jár, a mamának segit a vacsora főzésnél. Amikor együtt van a család, többnyire a leg­égetőbb gondjukról, a lakáskérdésről beszélget­nek. Szeretnének jobb, kényelmesebb és egész­ségesebb lakásba költözni, ahol a családfő még sok régi álmát és elképzelését valóra válthatná — fába faraghatná, vasba mintázhatná ... KŐSZEGI ZSUZSA A kisbaba kezdetben a kanálból szürcsöli a teát, vagy a gyümölcs­levet. Később, amikor a folyadékot a gyümölcspép váltja fel — kezdődik el a rendes evés megtanulása. Leg­jobb, ha a pépet tartalmazó kanalat nemcsak a csecsemő szája széléig visszük, hanem alsó ajkát enyhén le­nyomva, becsúsztatjuk az ajka mögé, s nem várjuk meg, amíg szürcsöl, hanem a kanalat végighúzva a felső ajkán, azonnal kivesszük. Megvárjuk, amíg lenyeli a szájában levő adagot, s csak azután adjuk a következőt. Mutassuk meg a csecsemőnek a kanalat, az ételt! így tanítsuk meg arra, hogy figyelje a kanalat, Örüljön az új adag érkezésének. És beszél­jünk hozzá! Nevezzük meg a kanalat, tányért, az ételt. Lassan így maga is felismeri, melyik az ő tányérja, ka­nala, melyik az az étel, amit szeret. Az ügyes kisbaba 5—6 hónapos korá­ban ráteszi kezét a kanálra, s igyek­szik az evésben „segíteni". Ha ezt megengedjük neki, akkor amire egyedül felül, már igyekszik önállóan enni. Minél több alkalmat adunk neki arra, hogy tevékenyen részt ve­gyen az evésben, annál hamarabb eszik majd önállóan. Szemünk fénye Sok türelemre, hozzáértésre és sze­­retetre van szükség ahhoz, hogy kicsi gyermekünk megtanuljon kanállal enni. pohárból inni. Leghelyesebben akkor cselekszünk, ha mindjárt új­szülött korában hozzászoktatjuk ehhez. Az első csepp teát kanálból adjuk neki. Ilyenkor vegyük karra, mintha dudliból etetnénk. Csak felső testét emeljük magasabbra, illetve csaknem függőlegesen tartsuk. így, ha nem akarja lenyelni a táplálékot, az nem csurog hátra, hanem kicsurog a szájából. Ülve etetni a csecsemőt csak akkor szabad, ha már magától is felül. Sok anyuka hibát követ el, amikor gyermekét fekve eteti. Ne csináljuk ezt! A gyermek könnyen félrenyelhet, s meg is fulladhat tőle. Arra is ügyel­jünk. hogy keze szabadon maradjon, ne fogjuk le ... Nem olyan nagy szépséghiba a túl erős felső lábszár, csak tudnunk kell, hogyan segíthetünk ezen, A leggyorsabb segítség az ügyesen választott öltözék. Előnyös a lefelé bővülő szoknya, mely vagy térdig ér, vagy félig takarja a térdeket. ■ Az enyhén bővített nadrág (de nem túl bő, mert az erősít) ■ Ruhák, alul az alap­színtől elütő színű szegéllyel, vagy a hosz­­szában csíkozott anyag ■ Mellények, kabátkák, melyek a csípőt takarják ■ Sötét színű nadrágok, szoknyák, haris­nyák ■ Világos blúzok, pulóverek ■ Csak egészen keskeny övék. ■ Ne hord­junk túlságosan testhez tapadó anyago­kat ■ Cipőnk elöl le legyen nagy kivá­gású és a sarka legyen szélesebb ■ Vastagabb lábúak ne viseljenek térd­harisnyát vagy vastag mintás harisnyát ■ Előnytelen a miniszoknya és minden, ami nagyon testhezálló ■ Lábunk min­dennapi masszírozásáról se feledkezzünk meg ■ Használjunk erre a célra egy durvább 'mosdókesztyűt vagy egy nem túl kemény kefét ■ A felső és alsó lábszárat körmozdulatokkal lentről felfelé masszí­rozzuk. ©TORNÁZZON VELÜNK! A hátgerinc rugalmasságának gyakorlata Segédeszközként egy könyvet használunk. A könyvet tegyük a földre, olyan messze törzsünktől, hogy ha a földön ülve el akarjuk érni, alaposan nyújtózni kelljen utána. A gyakorlatnál szétterpesztett lábbal ülünk, sarkunk állandóan a talajon fekszik. A könyvet egyszer jobbra, máskor balra helyezzük, hogy törzsünket mindkét oldalra megtornásztassuk! A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak 35 évig 12X 12X 36—50 évig 10X 10X 50 év felett 8X 8X EGYTANACs

Next

/
Thumbnails
Contents