Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-30 / 27. szám
VAGYUNK? f \FJO Olyan időszerű kérdéseket vetett fel ez az ankét, amelyekről mi, fiatalok, sokat beszélgetünk. Nemcsak az iskolában az osztályfőnöki órákon és hazafelé a barátainkkal, hanem — bármily furcsán is hangzik — a legtöbbet önmagunkkal. Pontosabban: sokszor elgondolkozom azon, ha egyedül vagyok, hogy vajon jó helyen keresem-e az élet értelmét, vajon ilyen életfelfogással hasznos tagjává válhatok-e majd társadalmunknak, az emberiségnek. Tudom, mindenkiből nem lesz tudós, művész, de még kiváló politikus vagy pedagógus sem. Mégis hiszem azt, hogy minden egyes ember képességei, tudása legjavát kell hogy ádja azon a területen, ahol dolgozik, ahol él... társadalmunknak, hazánknak minden egyes tagjára szüksége van, mindenkinek helye van benne ... Sok szépre tanítanak bennünket az iskolában. De vajon elég lenne e csupán beszélni arról, hogy milyennek kell lennie a ma emberének, a kommunista erkölcsű embernek? Én azt hiszem, a mi osztályfőnökünk hiába mondana csodálatosan hangzó szavakat, ha saját életével, világnézetével, munkájával mást bizonyítana. Ezért nagyon helyénvaló volt az ankétban az a kérdés: vannak-e eszményképeink, akiknek segítségével alakítjuk saját személyiségünket. Igen, vannak. Sőt, hiszem, hogy mindig is voltak, minden kor kialakította a Saját eszményeit. A miénk a kommunista erkölcsű ember. En persze nem úgy képzelem el, hogy éz egy „abszolút“ jó ember, aki az életben mindig csak dicséretre méltó dolgokat végez. Hanem inkább úgy, hogy „alapjaiban“ jó és fejlődőképes. A leírtakból már az is kitűnik, hogy én az osztályfőnökömet tartom a legközelebbi eszményképemnek. (Vannak még olyanok is, akik másmásért példaképül szolgálnak előttem, de ezek többnyire csak részben ismert művészek vagy más személyiségek). Az osztályfőnökömet hat éve ismerem, a városunkban lakik. Érzem, tudom, hogy nem üres szavak azok, amelyeket az órákon nekünk mond, hanem ő maga is hiszi azt és igyekszik aszerint cselekedni is. Művelt, olvasott embernek tartom, biztosan sokat olvas, tanul. Segítőkész, megértő, minden érdekli, ami velünk, diákokkal történik. Sokat tesz az osztályáért, de sohasem mások rovására, és még kevésbé „valamiért“. Nekem az is tetszik benne, hogy volt tanítványairól nagyon büszkén beszél, és mindig érdeklődik felőlük. Büszke az eredményeikre, mert egy kicsit a magáénak is érzi azokat... Az eszményképről nagyon hosszan lehetne beszélni, és igen sok szemszögből lehetne értékelni. En az elmondottakkal csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy: igen, a mai fiataloknak vaneszményképei, akiknek segítségével alakítják saját jellemüket. Nagy Erzsébet, gimnazista TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Amikor az első véleményeket, válaszokat elolvastam, úgy éreztem, én is nagy tettekre vagyok hivatott. Hogy bármilyen feladatot kapnék, teljesíteném, ha bármilyen nehéz tettet kellene végrehajtanom, nem riadnék tőle vissza... de aztán keserű csalódás ért. Hiába volt kitűnő a bizonyítványom — nem vettek fel főiskolára. Itt állok egy kitűnő érettségi bizonyítvánnyal a kezemben és nincs kedvem még élni se. Édesanyám mindig azt mondta, csak tanulj, most mindenki az lehet, ami lenni akar, minden lehetőségetek megvan rá, nem úgy, mint nekünk volt... Édesapám mindenkinek segít, aki megkéri rá, emberek ügyes-bajos dolgát is elintézi. Ki se látszik a munkából, a funkciói miatt alig van szabad ideje. Elve, hogy becsületességgel, őszinteséggel, szorgalommal kell az embernek bizonyítania. En hiába bizonyítottam .. . Talán nem is érdemes lelkesedni, álmodozni, akarni. Majd dolgozni megyek, ahogyan egy ismerősünk megjegyezte: „Higgyétek el, még jól is jár a lányotok, addig összegyűjti a „stafírungot“, amíg más tanul. Keres annyit egy szakmunkás is, mint egy fiatal mérnök. Nem kell olyan sokat akarni.“ Talán ha így élek, nyugodtabb leszek, mintha a küzdelmet, a harcot választanám. Lehet, hogy így akarta a sors... Bocsássanak meg, de én „ilyen vagyok“. Vagy kezdjem újra? Es ha akkor sem sikerül?! B. Erika, Kosice i Sassmanné meghatódva ült a síékén, miközben a katonai parancsnokság levelét felolvasták. Gondolatai messze jártak, szőke hajú fiánál, aki miatt meghívták a polgári bizottság ülésére. A dicsérő és elismerő szó most egyformán illeti a katonát és a szülőt, de az édesanya talán fel sem fogta a szavak értelmét. Emlékezetben végigfutott az elmúlt huszonegy esztendőn, amíg Luboskoból hazáját szerető fiút nevelt, jó katonát, akivel most már nemcsak a szülei és volt munkahelye, hanem parancsnokai is elégedettek. Ki nem ülne most szívesen az ő helyén? Érheti-e a szülőt nagyobb öröm és boldogság, mint amikor jó szót, dicséretet hallhat a gyermekéről? „Az elismerő levélhez talán néhány napos eltávozás is jár" — dobbant meg ^►Jaz olvasó kérdez t • w m a Nö válaszof Előző számunkban olyan levélre válaszoltunk, amelyben a tengerparti nyaraláshoz kértek olvasóink tanácsot. Sok olvasó fordult hozzánk kérdéssel, mit vigyenek magukkal, ha táborozni mennek? Azoknak, akik társasutazással keresik fel az üdülőhelyeket, általában minden biztosítva van, az elszállásolás, az élelmezés. De napjainkban egyáltalán nem ritkaság, hogy a nyaralók saját autójukon vágnak neki a több száz kilométeres útnak. Sőt, nem is szállodákban keresik a kellemes nyaralást, hanem autócampingben, sátortáborokban, félreeső helyeken. A sátrak felállításával nincs különösebb gond, azzal sem, ha valaki az autója ülését alakítja át fekvőhellyé. Annál több gondot okoz az étkezés megszervezése, főleg olyan helyeken, ahol bevásárlási lehetőség nincs. Azoknak is szolgálunk néhány jó tanáccsal, akik a nyaralásuk alatt is saját maguk készítik el az ételüket. Lássuk a „tábori“ konyha aranyszabályait: — Az ételek a lehető legegyszerűbbek legyenek, ugyanakkor kiadósak és változatosak; — primitív körülmények között főzünk, ezért a főzőnk megbízható legyen. A szabadban való tűzrakáshoz értenünk kell; — a főzés menetét előre átgondoljuk és a szükséges edényeket, nyersanyagokat előre elkészítjük; — főzés és étkezés közben szigorúan tartsuk be a higiéniai követelményeket, fokozott figyelmet szenteljünk a tisztaságnak. A főzés minél egyszerűbb legyen, hiszen nem azért megyünk táborozni, hogy főzéssel töltsük az időnket. Nem is lesz különösebb gondunk, ha az indulás előtt alaposan körülnézünk üzleteinkben és okosan összeválogatjuk a „vastartalékot“. A leveskockáknak, vagy zacskós leveseknek nagy hasznát vesszük. Tésztával, krumplival sűrítve, petrezselyemzöldjével ízesítve, a legtöbb leveskockából néhány perc alatt ízletes levest készíthetünk. Üzleteinkben jelenleg 20 — 25 féle leveskocka vagy levespor kapható. Nagy hasznát vesszük a húskonzerveknek is. A kész ételekben is gazdag a választék. Ezeket csupán melegíteni kell, de vízzel, fűszerrel, vagy körítéssel, ügyesen szaporíthatjuk is. Halfélékben is bő a választék, akik kedvelik a halat, ezzel is változatossá tehetik étrendjüket. Külön szólnunk kell egyéb olyan ételekről, amik vagy nélkülözhetetlenek lesznek, a tábori konyhánkon, vagypedig ínyencfalatok készítésére is alkalmasak. Ezekről ne feledkezzünk meg: palacsintapor, sós omlett, gombóc porban, burgonyapor (sokféle krumplis étel alapanyaga lehet, pl. szilvásgombóc, krumplikása, krumplis lepény, krumpligombóc...), pudingpor, szárított tojás, ételízesítő Vegeta vagy Evő, Vita kávé, tea, tejpor. Ha már bevásároltunk és útrakészen állunk, jól gondoljuk át, melyik élelmiszert hogyan csomagoljuk és hova tesszük. A liszt, cukor, por-félék a nedvességet magukba szívják, tehát száraz és sötét helyen tartsuk. A zöldségfélék a fény hatására fonnyadnak és színüket veszítik. A fűszereket légmentesen zárjuk le, mert aromájukból veszítenek. Vigyázat, nehogy benzinszagot kapjon az autóban tartott élelmiszer, mert ezt már főzéssel sem lehet mindig megszüntetni. Ha az út több napig tart, vagy „vándor-nyaraláson“ veszünk részt, különösen fontos, hogy elegendő folyadék legyen a tartalékban. Személyenként 1 napra kb. 1,5 — 2 litert számítsunk. Ne feledkezzünk meg az üdítő gyümölcslevekről, a vízzel hígítható gyümölcskivonatokról sem! Ha a szabadban főzünk, vigyáznunk kell a tűzrakásra, vagy a főző használatára. Mostanában igen népszerű a propán-bután főző, amelyhez Vi —2 kg-os gázpalack adja a tüzelőanyagot. Ez a mennyiség kb. 7 — 20 napig elegendő. Ennek kezelésével nincs különösebb gond. Annál inkább a nyílt tűzhely használatával. Nyílt tűzhely készítésénél gondosan vegyük figyelembe a helyet, ahol tüzet akarunk rakni: szabad-e azon a helyen, milyen irányból fúj a szél, van-e víz a közelben, gondosan eltávolítottunk-e minden gyúlékony anyagot a közelből . . . Ezekkel a tanácsokkal csupán néhány ötletet, útbaigazítást kívántunk adni azoknak, akik szabadságukat a természetben kívánják tölteni. Persze saját ötletességünktől, leleményességünktől is függ, menynyire tesszük kellemessé nyári pihenésünket, hogy az valóban élményekben, örömökben gazdag legyen a család minden tagjának! ■ M
