Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-16 / 25. szám

A kiskapu nyitására egy kócos ku­tya szaladt elő és hangos csaholással üdvözölt. A ház ajtajában megjelent a Rák-család legifjabb tagja, a har­madik osztályos Erzsiké. A délutáni órákban általában ő a ház felügyelő­je. Nemsokára megjött a mama is. A bevásárló táskából friss, ropogós kenyeret vett elő, elénk tette, hadd kóstoljuk meg mi is munkahelyének, a kameníni (kéméndi) pékségnek egész környéken hírneves készítmé­nyeit. — Bár Pista fiam is ehetne belőle, — sóhajt kenyérszegés közben. — Bizonyára jólesne neki a hazai ke­nyér. Nagy napokat él át, most érett­ségizik a bratislavai magyar tannyel­vű gimnáziumban . . és azután ősszel . . . szinte még most sem akarom el­hinni ... a Szovjetunióban tanul to­vább filozófiát. Már megjött az érte­sítés, hogy sikerült a felvételi, fel­vették a főiskolára. Igen meglepett mindnyájunkat, örülünk és aggó­dunk. Mindig igyekvő fiú volt, de a nagyvilágban hogyan is megy majd a sora nélkülünk, — mondja az édes­anya féltő szeretettel. — Az utazási vágyat talán tőlünk örökölte, mert a zenén és a könyve­ken kívül az a mindene. Nálunk a családban mindenki utazgatott. Csak­hogy mi másképpen ültünk vonatra. Szüleim annak idején munka után mentek Budapestre, engem a nagy­meg az otthonokra is kiterjed. Segí­tenek egymásnak a sürgős háztáji munkákban, a múltkor a szőlőkapá­lásnál, karózásnál igen szorgoskod­tak nálunk. Ha Pista hazajön, közé­jük áll, soha nem kell nógatni. Na­gyon fog hiányozni! De ha már a ta­nulást választotta, hát csak menjen, lásson világot, tanuljon helyettünk is. Mi majd itthon mindig nagyon fogjuk várni. Ha a messzi földről hazajön megpihenni, itt a szülői ház­ban tudjon új erőt gyűjteni, — én ilyen érzéssel bocsátom a nagy útra... Nyikorog a kiskapu, megérkezett nagymama a répakapálásból. Amikor megtudja, hogy miről beszélgetünk, csak ennyit mond: — Nehezen tudom a hétvégét el­képzelni az unokám nélkül, • de úgy érzem, hogy nem csalódunk benne ... — és mindjárt ki is fordul a konyhá­ból, hogy ne lássuk, amint az aggó­dás és az öröm könnyei a szemébe tolakodnak. KŐSZEGI ZSUZSA szülők felügyeletére bíztak. Férjem­mel a házasságunk elején, több éven keresztül Prága környékén dolgoz­tunk, így Pistát kiskorában a nagy­mama nevelte. Ma is ő a kedvence. Ha a fővárosból hétvégén hazajön, azt sem tudja örömében, melyik kedvenc ételét készítse előbb. Min­denről kikérdezi, tanácsokkal látja el, persze a zsebpénzről sem feled­kezik meg. Amióta megtudta, hogy ősztől ritkábban láthatja unokáját, nem találja a helyét. Pedig az a kí­vánsága, hogy tanult ember váljon az unokájából. De a nagy messzeség nem hagyja nyugodni. Esténként már arról beszélgetünk, hogyan is készít­sük fel Pistát a nagy útra. Igen nagy esemény ez a mi családunkban ... — A sok gond közül ez a legna­gyobb, — mondja a mama. — A nyá­ron szeretnénk még a lakás berende­zését felújítani, meg a háztetőt kija­vítani. Férjem a Stúrovói (párkányi) papírgyárban dolgozik és nagyon összetartó fnunkatársai vannak. A szocialista munkabrigádjuk segítsége Szemünk fénye Négy-hat hetes korában a kis­babát elkezdhetjük gyümölcslével, gyümölcspéppel etetni. Persze jó, ha előzőleg kikérjük a tanácsadó­ban az orvos, esetleg az egészség­­ügyi nővér véleményét is. Sok kis­mama fél, hogy a nyers gyümölcs­től hasmenést kap a baba. Ettől nem kell félni! A gyümölcs értékes kiegészítő táplálék, nagy szüksége van rá a gyermek szervezetének. Sok vitamint és más értékes anya­got tartalmaz, jól kiegészíti a szo­pást. Betegséget csak a piszkos, fertőzött vagy mértéktelenül fo­gyasztott gyümölcs okozhat. Mennyi és milyen gyümölcsöt adjunk a kisbabának? Először csak egészen keveset. Jó, ha a gyümölcs­kiegészítést sárgarépalével kezdjük. Tisztítsunk meg egy egészséges sárgarépát, reszeljük meg, és egy előre kifőzött ruhán vagy fertőtle­nített gézen keresztül nyomjuk ki a levét. Az első napon, amikor el­kezdjük a gyümölcs etetését, egy kanálkával adjunk a sárgarépalé­ből, melyhez előzőleg egy kanál forralt vizet tettünk. Vagyis az arány 1:1 legyen. Ezt az adagot na­ponta emeljük 1 kanál répalével addig, amíg el nem érjük a tíz ka­nál mennyiséget. A víz mennyiségét az ötödik kanáltól már csökkentjük. Ezt a kiegészítést mindig a szopás előtt adjuk, s utána még szopjon a baba annyit, amíg jól nem lakik. A sárgarépalé után a tizedik nap elteltével adhatunk más gyümölcs­lét, később esetleg gyümölcspépet is. Nagyon jó, ha a kisbabát kezdet­től rászoktatjuk az almaevésre. Ha naponta egyszer almapépet kap, rendes és rendszeres lesz a székle­te. Nagyon egészséges még a para­dicsomlé, de óvatosan kell bánnunk ezzel is és az őszibarack etetésével. Akármilyen gyümölcslevet vagy pépet adunk a csecsemőnek, az ne legyen hideg. Állítsuk meleg vízbe azt az edényt, amiben a gyümölcslé van, s így melegítsük kellő hő­fokra. A kiegészítést kanálból szürcsöl­­tessük, vagy pohárból itassuk, soha ne dudliból.

Next

/
Thumbnails
Contents