Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-09 / 24. szám

máfw& VAGYUNK? Kis csoport fiatal beszélgetett a folyosó végében. Alig voltak néhány nappal túl az érettségi vizsgán. Mi­ről is volt szó? Ezekben a napokban ezt nem nehéz kitalálni. Az életről. Vagy inkább így: az ÉLETRŐL. A csupa nagybetűs életről, ahogy ők mondják. Egyszerű, spontán beszél­getésnek indult, de szó szót követve csakhamar vita kerekedett belőle. Vita arról: hogyan képzelik el első munkahelyüket, a továbbtanulást, az önművelődést, a szórakozásukat, a szabad idejüket, mit kezdenek az önállóságukkal. Vitatkoztak a szere­lemről, az erkölcsről, arról, hogy mit várnak leendő tanáraiktól vagy mun­katársaiktól, s mivel tartoznak ők a társadalomnak, a közösségnek. Ar­ról, hogy lehet-e ma hazafiságról, hősiességről, forradalmiságról be­szélni, s hogy vannak-e példaképeik, akik így vagy úgy befolyásolják sze­mélyiségük alakulását ... Egyszóval: önmagukról beszélgettek. Milyenek is vagyunk, mi, fiatalok? Talán ez volt a lényege annak a sok­sok kérdésnek és feleletnek, ami pergőtűzként folyt le közöttük. Szinte csők gondolatfoszlányokat lehetett kiragadni, lejegyezni a heves vitá­ból. — Mi jut eszedbe, ha ezt a szót hallod: hazafi? Cs. Éva ezt válaszol­ta: Kétségtelen: először egy névte­len, hősi halált halt katona, egy se­besült partizán, egy hazájának hír­nevet szerzett tudós, művész . . . Elő­ször, de nem kizárólagosan. Nekem eszembe jut még egy gépészmérnök, egy orvos, egy tanító, egy földműves vagy bányász is, akiknek becsületes, több évtizedes munkája nélkül ma nem ilyen körülmények között él­nénk ... — És önmagotokról mi jut esze­tekbe? Hazafiak vogyunk-e mind­annyian, mi, fiatalok, és ha igen, vajon megnyilvánul-e tettekben is hazafiságunk? F. Sándor így vála­szolt: „Persze hogy hazafinak érzem magam. Elfogadok mindent, amit a társadalom nekem ad, ez igaz. De tanulok, becsületesen készülök az életre. Tudásom legjavát akarom adni annak a közösségnek, amely­ben felnőttem. Szeretem a hazámat, soha itt nem hagynám, itt akarok dolgozni, élni .. . Hát ez nem haza­­fiság?" A hazafiság egy része a forradal­­miságnak. Lehet-e ma arról beszélni, hogy forradalmiak a mai fiatalok? H. Zoltán válasza: „Miért ne? Csak éppen a szó értelmét kell máskép­pen felfognunk, vagyis modernizál­nunk. Mert a mai fiatalok a puszta életükért, a szabadságukért nem fegyverrel harcolnak . .. Most nem ez jelenti a forradalmiságot. Hanem megtartani, megvédeni ezt a sza­badságot, naponta megvívni a ma­gunk igazát. Szembeszállni a régivel az újért, a jobbért, a szüntelen hala­dásért. Mércénk nem a tegnap, vagy a ma, hanem a holnap ... Szerintem ez is forradalmiság." A heves vitából, amely sok-sok részletkérdésre is kiterjedt, lassan­ként kirajzolódott egy vezérgondolat: Milyenek is vagyunk mi, fiatalok? És milyeneknek kell lennünk, hogy társadalmunkat előbbre vigyük a kommunizmus felé vezető úton? Mi­lyennek kell lennie az új ember­típusnak, aki mór a kommunista er­kölcs jegyeit viseli magán? Ahányon vagyunk, annyifélék is vagyunk. Olyanok, mint egy hatal­mas fa. Terebélyesen szétágazó ágakkal, más-más, megismételhetet­len levelekkel. Szerteszét ágazódva, de valahol a mélyben egy tőből, egy gyökérből táplálkozunk. Büszkék va­gyunk erre. De vajon elég-e ez a büszkeség? Elég-e, ha csupán sza­vakban nyilvánul meg hazafiságunk, tettvágyunk, öntudatunk, erkölcsünk, forradalmiságunk? Vagy tettekkel, mindennapi életünkkel szerzünk aranyfedezetet szavainknak? Hogyan? Fejlesszük ezt a kérdést közösen tovább Veletek, kedves Olvasóink! Lapunk hasábjain, Ifjú Szemmel ro­vatunkban nyissunk új ankétot, hogy ezeket a fontos ifjúsági, s egyben társadalmi kérdéseket ne csak kis csoportok vitassák meg iskolájuk fa­lakkal körülhatárolt folyosóin, hanem így, nyíltan is mondjuk meg vélemé­nyünket önmagunkról, egymásról, el­képzeléseinkről I De nemcsak a fiataloktól várjuk a választ! Az idősebbektől is, akik­nek részük van az új nemzedék ne­velésében, akiknek becsületes, pél­daképként szolgáló életüktől, helyt­állásuktól függ oz új embertípus, a kommunista erkölcsű ember kialakí­tása. Ankétünk kezdetén erre a kérdés­re kértünk választ néhány olyan fia­taltól, akik rövidesen a Világifjúsági Találkozóra utaznak. Akik a világ fiataljai előtt képviselnek majd min­ket, hazánk ifjúságát, LÉNART ILONA, a samoríni (somorjai) Leány Szak­iskola végzős tanulója: Valószínűleg a legfiatalabb VIT- küldöttek közé tartozik majd. Ilonka a záróvizsgával pontot te­het a tanulás végére. Mi lesz tovább? — Természetesnek veszem a válto­zást, nem túlzóm el. Valami véget ér, valami új kezdődik, de az új a régire épül, folytatója annak. Pontosabban: Munkába lépek. Egy számítóköz­pontban fogok dolgozni. Nem sokat tudok még erről a munkáról, hiszen ez a tudomány is gyermekcipőben jár még. De annál érdekesebb lesz... Azt érzem azonban, hogy pontosan, megbízhatóan, becsülete­sen kell majd dolgoznom. Csak így érdemes. Ügy ahogy József Attila írta. Szeretném azt érezni, hogy a munkahelyemen számítanak rám, szükség van az én munkámra is, része leszek az egésznek. A tanulást pedig korántsem fejeztem be. Mező­­gazdasági technikumba jelentkez­tem. S ezenkívül a könyveimhez is hű maradok. Mintegy ötszáz kötetes könyvtáram van, egyelőre otthon a szüleimnél. Boldog vagyok, ha egy új kötetet megvehetek. Sokat, na­gyon sokat kell még olvasnom, mű­velődnöm, tanulnom. Egyrészt szak­mailag. De más területeken is. Nem érezném magam teljes értékű em­bernek, ha egyoldalú lenne a mű­veltségem. Ha tehetetlenül állnék meg egy szép festmény, szobor vagy műemlék előtt, és semmit nem érte­nék meg belőlük. Igyekszem minden­re odafigyelni, ami körülöttem tör­ténik. Például arra is, ami minket, fiatalokat, egy hazába tartozókat összeköt. Hazafiság? A szülőföld iránt érzett büszkeség? De mit kez­denék ezzel a büszkeséggel, ha azt sem tudnám megmondani, mi az, amire büszkék lehetünk. Szerintem ismerni kell a múltat, a haladó ha­gyományokat, ezeket kell ápolni, továbbfejleszteni. Hogyan képzelem el? Munkával. Tanulással, tudással, példás magatartással. És ez szerin­tem hazafiság, mert ezt már nem­csak önmagamért teszem . . . Anyám­mal sokat beszélgetek ilyen dolgok­ról, ha hazamegyek. Ügy érzem, kü­lönösen azóta kerültem hozzá lélek­ben közel, amióta ilyen dolgokról vitatkozunk. Egy kicsit a példaké­pemnek tartom. De nemcsak őt. Pél­dául Tyereskovát is. Persze ne gon­dolja, hogy űrrepülő szeretnék lenni ... De az számomra is lehet cél, hogy tudásom legjavát adjam, hogy egyéniségemet úgy bontakoztassam ki, hogy abból ne csak önmagomnak legyen haszna, hanem egy tágabb közösségnek is. Ez még csak álom számomra. De szép álom. Eddig csupán tanultam. Végig kitűnő ered­ménnyel. A tanulás mellett sokat dolgoztam az ifjúsági szervezetben. Ezután a munkám mellett fogok ta­nulni, és továbbra is részt vállalni a társadalmi szervezetek munkájából. A feladatok nem szűnnek meg, ha­nem egyre tágulnak. Más tartalom­mal telnek meg. Ezért hát azt a bizo­nyos pontot sohasem lehet a tanu­lás, a haladás végére tenni . .. * * * Várjuk a ti hozzászólásotokat is! A válaszokat közöljük és honoráljuk. A borítékra ne felejtsétek el ráírni rovatunk címét: Ifjú szemmel. Cí­münk: Nö szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5.-----------------------------------­£j*AZ OLVASÓ KÉRE a NÖ válaszol Hogyan védekezzünk a rovarok ellen kérdezi K. 1. és Nagy Ilona olvasónk. A kellemes nyári napokat, a pihe­nés és az üdülés időszakát, a napo­zással töltött örömünket sajnos, a ro­varok kellemetlenné tehetik. Sokszor előfordul, hogy ha a csen­des vízparton letelepszünk, egyszer­esek zümmögni kezd valami a fülünk mellett, s már várhatjuk is a csipést. De nemcsak a szúnyog, megcsíphet bögöly esetleg hangya is. Ekkor a dohányosok előveszik a cigarettát s így próbálják elűzni a kellemetlen vendéget. De ez csak addig tart, míg dohányoznak. A kozmetikai ipar e kellemetlen rovarok elhárítására is gondolt. Új­fajta védőanyag előállítását kezdte el. Mindenfajta rovar irtására alkal­mas a „REPELENT 378". Ez univerzá­lis készítmény, mely védelmet nyújt a szúnyogok, bögölyök és más csípős rovarok ellen. A készítmény előállí­tásánál figyelembe vették a leg­újabb ismereteket is. A „REPELENT 378" az eddigi készítményektől abban különbözik, hogy a bőr felületén nem hagy kellemetlen szagot. Hatása öt­ven százalékkal nagyobb, mint az előző Retox készítményé. Alfatikus amidok és aromatikus savak össze­tételéből áll, melyekhez még más hasznos anyagokat kevertek. Sárgás folyadék, kellemes illattal, bőrt hűtő hatással. Az egész testet be kell vele

Next

/
Thumbnails
Contents