Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-09 / 24. szám
máfw& VAGYUNK? Kis csoport fiatal beszélgetett a folyosó végében. Alig voltak néhány nappal túl az érettségi vizsgán. Miről is volt szó? Ezekben a napokban ezt nem nehéz kitalálni. Az életről. Vagy inkább így: az ÉLETRŐL. A csupa nagybetűs életről, ahogy ők mondják. Egyszerű, spontán beszélgetésnek indult, de szó szót követve csakhamar vita kerekedett belőle. Vita arról: hogyan képzelik el első munkahelyüket, a továbbtanulást, az önművelődést, a szórakozásukat, a szabad idejüket, mit kezdenek az önállóságukkal. Vitatkoztak a szerelemről, az erkölcsről, arról, hogy mit várnak leendő tanáraiktól vagy munkatársaiktól, s mivel tartoznak ők a társadalomnak, a közösségnek. Arról, hogy lehet-e ma hazafiságról, hősiességről, forradalmiságról beszélni, s hogy vannak-e példaképeik, akik így vagy úgy befolyásolják személyiségük alakulását ... Egyszóval: önmagukról beszélgettek. Milyenek is vagyunk, mi, fiatalok? Talán ez volt a lényege annak a soksok kérdésnek és feleletnek, ami pergőtűzként folyt le közöttük. Szinte csők gondolatfoszlányokat lehetett kiragadni, lejegyezni a heves vitából. — Mi jut eszedbe, ha ezt a szót hallod: hazafi? Cs. Éva ezt válaszolta: Kétségtelen: először egy névtelen, hősi halált halt katona, egy sebesült partizán, egy hazájának hírnevet szerzett tudós, művész . . . Először, de nem kizárólagosan. Nekem eszembe jut még egy gépészmérnök, egy orvos, egy tanító, egy földműves vagy bányász is, akiknek becsületes, több évtizedes munkája nélkül ma nem ilyen körülmények között élnénk ... — És önmagotokról mi jut eszetekbe? Hazafiak vogyunk-e mindannyian, mi, fiatalok, és ha igen, vajon megnyilvánul-e tettekben is hazafiságunk? F. Sándor így válaszolt: „Persze hogy hazafinak érzem magam. Elfogadok mindent, amit a társadalom nekem ad, ez igaz. De tanulok, becsületesen készülök az életre. Tudásom legjavát akarom adni annak a közösségnek, amelyben felnőttem. Szeretem a hazámat, soha itt nem hagynám, itt akarok dolgozni, élni .. . Hát ez nem hazafiság?" A hazafiság egy része a forradalmiságnak. Lehet-e ma arról beszélni, hogy forradalmiak a mai fiatalok? H. Zoltán válasza: „Miért ne? Csak éppen a szó értelmét kell másképpen felfognunk, vagyis modernizálnunk. Mert a mai fiatalok a puszta életükért, a szabadságukért nem fegyverrel harcolnak . .. Most nem ez jelenti a forradalmiságot. Hanem megtartani, megvédeni ezt a szabadságot, naponta megvívni a magunk igazát. Szembeszállni a régivel az újért, a jobbért, a szüntelen haladásért. Mércénk nem a tegnap, vagy a ma, hanem a holnap ... Szerintem ez is forradalmiság." A heves vitából, amely sok-sok részletkérdésre is kiterjedt, lassanként kirajzolódott egy vezérgondolat: Milyenek is vagyunk mi, fiatalok? És milyeneknek kell lennünk, hogy társadalmunkat előbbre vigyük a kommunizmus felé vezető úton? Milyennek kell lennie az új embertípusnak, aki mór a kommunista erkölcs jegyeit viseli magán? Ahányon vagyunk, annyifélék is vagyunk. Olyanok, mint egy hatalmas fa. Terebélyesen szétágazó ágakkal, más-más, megismételhetetlen levelekkel. Szerteszét ágazódva, de valahol a mélyben egy tőből, egy gyökérből táplálkozunk. Büszkék vagyunk erre. De vajon elég-e ez a büszkeség? Elég-e, ha csupán szavakban nyilvánul meg hazafiságunk, tettvágyunk, öntudatunk, erkölcsünk, forradalmiságunk? Vagy tettekkel, mindennapi életünkkel szerzünk aranyfedezetet szavainknak? Hogyan? Fejlesszük ezt a kérdést közösen tovább Veletek, kedves Olvasóink! Lapunk hasábjain, Ifjú Szemmel rovatunkban nyissunk új ankétot, hogy ezeket a fontos ifjúsági, s egyben társadalmi kérdéseket ne csak kis csoportok vitassák meg iskolájuk falakkal körülhatárolt folyosóin, hanem így, nyíltan is mondjuk meg véleményünket önmagunkról, egymásról, elképzeléseinkről I De nemcsak a fiataloktól várjuk a választ! Az idősebbektől is, akiknek részük van az új nemzedék nevelésében, akiknek becsületes, példaképként szolgáló életüktől, helytállásuktól függ oz új embertípus, a kommunista erkölcsű ember kialakítása. Ankétünk kezdetén erre a kérdésre kértünk választ néhány olyan fiataltól, akik rövidesen a Világifjúsági Találkozóra utaznak. Akik a világ fiataljai előtt képviselnek majd minket, hazánk ifjúságát, LÉNART ILONA, a samoríni (somorjai) Leány Szakiskola végzős tanulója: Valószínűleg a legfiatalabb VIT- küldöttek közé tartozik majd. Ilonka a záróvizsgával pontot tehet a tanulás végére. Mi lesz tovább? — Természetesnek veszem a változást, nem túlzóm el. Valami véget ér, valami új kezdődik, de az új a régire épül, folytatója annak. Pontosabban: Munkába lépek. Egy számítóközpontban fogok dolgozni. Nem sokat tudok még erről a munkáról, hiszen ez a tudomány is gyermekcipőben jár még. De annál érdekesebb lesz... Azt érzem azonban, hogy pontosan, megbízhatóan, becsületesen kell majd dolgoznom. Csak így érdemes. Ügy ahogy József Attila írta. Szeretném azt érezni, hogy a munkahelyemen számítanak rám, szükség van az én munkámra is, része leszek az egésznek. A tanulást pedig korántsem fejeztem be. Mezőgazdasági technikumba jelentkeztem. S ezenkívül a könyveimhez is hű maradok. Mintegy ötszáz kötetes könyvtáram van, egyelőre otthon a szüleimnél. Boldog vagyok, ha egy új kötetet megvehetek. Sokat, nagyon sokat kell még olvasnom, művelődnöm, tanulnom. Egyrészt szakmailag. De más területeken is. Nem érezném magam teljes értékű embernek, ha egyoldalú lenne a műveltségem. Ha tehetetlenül állnék meg egy szép festmény, szobor vagy műemlék előtt, és semmit nem értenék meg belőlük. Igyekszem mindenre odafigyelni, ami körülöttem történik. Például arra is, ami minket, fiatalokat, egy hazába tartozókat összeköt. Hazafiság? A szülőföld iránt érzett büszkeség? De mit kezdenék ezzel a büszkeséggel, ha azt sem tudnám megmondani, mi az, amire büszkék lehetünk. Szerintem ismerni kell a múltat, a haladó hagyományokat, ezeket kell ápolni, továbbfejleszteni. Hogyan képzelem el? Munkával. Tanulással, tudással, példás magatartással. És ez szerintem hazafiság, mert ezt már nemcsak önmagamért teszem . . . Anyámmal sokat beszélgetek ilyen dolgokról, ha hazamegyek. Ügy érzem, különösen azóta kerültem hozzá lélekben közel, amióta ilyen dolgokról vitatkozunk. Egy kicsit a példaképemnek tartom. De nemcsak őt. Például Tyereskovát is. Persze ne gondolja, hogy űrrepülő szeretnék lenni ... De az számomra is lehet cél, hogy tudásom legjavát adjam, hogy egyéniségemet úgy bontakoztassam ki, hogy abból ne csak önmagomnak legyen haszna, hanem egy tágabb közösségnek is. Ez még csak álom számomra. De szép álom. Eddig csupán tanultam. Végig kitűnő eredménnyel. A tanulás mellett sokat dolgoztam az ifjúsági szervezetben. Ezután a munkám mellett fogok tanulni, és továbbra is részt vállalni a társadalmi szervezetek munkájából. A feladatok nem szűnnek meg, hanem egyre tágulnak. Más tartalommal telnek meg. Ezért hát azt a bizonyos pontot sohasem lehet a tanulás, a haladás végére tenni . .. * * * Várjuk a ti hozzászólásotokat is! A válaszokat közöljük és honoráljuk. A borítékra ne felejtsétek el ráírni rovatunk címét: Ifjú szemmel. Címünk: Nö szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5.-----------------------------------£j*AZ OLVASÓ KÉRE a NÖ válaszol Hogyan védekezzünk a rovarok ellen kérdezi K. 1. és Nagy Ilona olvasónk. A kellemes nyári napokat, a pihenés és az üdülés időszakát, a napozással töltött örömünket sajnos, a rovarok kellemetlenné tehetik. Sokszor előfordul, hogy ha a csendes vízparton letelepszünk, egyszeresek zümmögni kezd valami a fülünk mellett, s már várhatjuk is a csipést. De nemcsak a szúnyog, megcsíphet bögöly esetleg hangya is. Ekkor a dohányosok előveszik a cigarettát s így próbálják elűzni a kellemetlen vendéget. De ez csak addig tart, míg dohányoznak. A kozmetikai ipar e kellemetlen rovarok elhárítására is gondolt. Újfajta védőanyag előállítását kezdte el. Mindenfajta rovar irtására alkalmas a „REPELENT 378". Ez univerzális készítmény, mely védelmet nyújt a szúnyogok, bögölyök és más csípős rovarok ellen. A készítmény előállításánál figyelembe vették a legújabb ismereteket is. A „REPELENT 378" az eddigi készítményektől abban különbözik, hogy a bőr felületén nem hagy kellemetlen szagot. Hatása ötven százalékkal nagyobb, mint az előző Retox készítményé. Alfatikus amidok és aromatikus savak összetételéből áll, melyekhez még más hasznos anyagokat kevertek. Sárgás folyadék, kellemes illattal, bőrt hűtő hatással. Az egész testet be kell vele
