Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-19 / 21. szám

^ A műhelyben dolgozó fiatalok meg­találták számításukat a szövetkezet­ben Száll a por, és a lapát is nehéz újabb eredménynek. Könnyű már a mai fiataloknak, bár én is közöttük lehetnékI — pödör egyet a baj­szán Lajos bácsi, s olyan gyors léptekkel távozik, mintha tőle függne a szövetkezet további sorsa. A műtrágya-raktárban Vaszily Istvánná, Ignác Já­­nosné, Veres Mária és Pallói Sándorné a műtrágyát keverik. Nem a legkellemesebb munka. Száll a por, a lapát nehéz. — De legalább megfizetik. Kevés itt az asszonyok­nak való munka. Örömmel elvégzünk bármit, csak dolgozni tudjunk, — mondják, s úgy igyekeznek, hogy még beszélgetésre sem fecserélik az időt. A gazdasági udvar másik végében már kelleme­sebb munka folyik. A melegágyakat a nap arany­sugarai cirógatják, s az üvegtáblák kacéran verik vissza a fénysugarakat. Az asszonyokat jókedvre de­ríti, beszédessé teszi a szép napos idő. — A dohánycsoport tagjai vagyunk — mutatkozik be Kovács Olga, Asztalos Éva, Tóbiás Aranka és Tó­biás Sarolta. — Szövetkezetünk öt hektáron termel dohányt, s mi azon szerencsés tizennyolc asszony közé tartozunk, akik itt kaptak munkát — mondják nevetve. Amíg ügyesen szedegetik a gyomot a palánták közül, sok minden szóba kerül. Elmondják, hogy nem is annyira a pénz miatt dolgoznak. Hiszen lassan már nem is tudják mire költeni. A három-négy szobás új lakásban kényelmes, modern bútor, villanytűzhely, zongora található. A televízió, mixer már olyan ter­gyalogjárókat építenek, portalanitják az utakat, par­kosítják, szépítik a falut. A község fejlődését, az emberek gondolkodásmód­jának változását röviden, de nagyon találóan így vázolta: — Húsz évvel ezelőtt, ha közös munkáról volt szó, az emberek azt mondták: „nektek“ csináljuk. Ma ugyanarról a munkáról már igy vélekednek: „ma­gunknak" csináljuk. A tulajdonviszonynak ebben az új értelmezésében benne van az új típusú, szocialista ember formáló­dása, kialakulása. Ez határozza meg falvaink további fejlődését, a szövetkezeti dolgozók életszínvonalának emelkedését. H. ZSEBIK SAROLTA Az élet valóban nagyon megváltozott itt az elmúlt huszonöt év alatt. Az új épületek már nem is házak, hanem 6—7 szobás paloták. Mintha az egyik ember túl akarna tenni a másikon. A 220 házat számláló községben 62 autó van. Anyagiakban itt nem szűköl­ködnek ... Az óvodából vidám gyermekzsivaj szűrődik ki. Az éhes kis lurkók éppen ebédhez készülődnek. Tóth Ilona óvónő alig tudja őket lecsillapítani. — Kétosztályos, négy tanerős óvodánk van — tájé­koztat Sápos Katalin igazgatónő, majd kedves, szelíd hangon, mintha csak a csöppségekhez beszélne, foly­tatja: — Az egyik osztályba a falusi gyerekek tartoz­nak, a másikat a cigány származású gyerekek részére létesítettük. Ezzel is Szeretnénk hozzájárulni a cigány­­gyerekek neveléséhez; megkönnyíteni, illetve hozzá­szoktatni az iskolában reájuk váró követelményekhez. Itt ruhát, egésznapos ellátást kapnak, sőt még fürdet­jük is őket. Sajnos néha mégis kevesen jönnek ... Nagy Margit szakácsnő már feltálalta a finom ebé­det. Amíg a gyerekek jóízűen elfogyasztják, van egy kis idő a beszélgetésre is. 0 ugyanis már hat éve elnöknője a helyi nőszervezetnek. Köblös János, a hnb titkára ék§5?\ A szövetkezet legelső elnöke: Feren­ci Lajos — Milyen tevékenységet fejt ki a helyi nőszerve­zet? — kérdezzük tőle. — Saját tánccsoportunk, énekkarunk van. Műsoros esteket rendezünk, és nemcsak helyben, hanem a kör­nyező falvakban is fellépünk. A jövedelemből aztán kirándulni megyünk. Bekapcsolódunk a faluszépités­­be, ott segítünk, ahol szükség van ránk — mondja Nagy Margit. A községnek szabadtéri színpada is van. Itt nem­csak a helyi szervezetek lépnek fel, de meghívják az Ifjú Szivek együttesét is, és vendégül látják a buda­pesti művészeket is. A látogatást a helyi nemzeti bizottság elnökénél, Köblös János elvtársnál fejezzük be. Ö is igazolta mindazt, amit eddig láttunk, hallottunk. Elmondta még, hogy az idén fejezik be egy üzletház építését, Léko István már tizen­egy éve áll a szövetke­zet élén A falu postása'^ mészetes tartozéka a lakásnak, hogy arról már nem is beszélnek. Minden negyedik ház udvarában ott áll az autó. De ostromolják az elnököt a munkáért; dolgoznak, mert bennük, vérükben van a munka, ez tölti ki, teszi egésszé életüket. A kényelmes, beren­dezett szobák aztán ott állnak kihasználatlanul, mert nincs mikor bennük lenni... A koszton sem takarékoskodnak. Évente két-három hízót vágnak egy családban, a baromfi száma egyik udvarban sem kevesebb a száznál, s hetente kétszer jön a „vándor“ hentes is. — Ma már a virág is másképp él nálunk mint ré­gen. Központi fűtés mellett, egyenletes melegben, szakszerűen gondozotton — jellemzi találóan az élet­­színvonal változását Kovács Olga. Itt már nem is házak, de 6—7 szobás paloták ^ épülnek

Next

/
Thumbnails
Contents