Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-21 / 17. szám
JAVAKKAL góról, hegy 6 etek egy egyszerű dolgeió, tehót átlagember, aki azt teszi, ami a kötelessége. Mindenkiről van mit Írni, aki a társadalmunkban betöltött helyén becsülettel teljesíti kötelességét. S mert nálunk sok és egyre több ax ilyen ember, megérdemlik, hogy sxáljunk róluk, mert ax aprónak tűnő, mindennapi munka alapoxia meg elért eredményeinket. MÉLTÓK NEVÜKHÖZ Tíi év o történelemben, nem nagy idő. Egy szocialista munkabrigád életében azonban ez jelentős évfordulónak számít. A luéeneci (losonci) Béke bútorgyár kárpitosműhelyének Május 1. nevét viselő szocialista munkabrigádja május 1-én ünnepli a cím elnyerésének tízéves jubileumát. A brigád tagjai az induláskor nem véletlenül választották ezt az elnevezést, a megalakulás óta naponta bizonyítják, hogy méltók nevükhöz. A kollektíva tíztagú. Kilenc nő és egy férfi, vezetőjük Házas Anna elvtárső. Egy kisebb csoportban az emberek közel kerülnek egymáshoz, jál megismerik egymás gondját-baját. A tervteljesítés, a jó minőségi munka, az anyagmegtakarítás és a gépek szocialista gondozása elsőrendű feladata a brigád tagjainak. Ezért nagy részük van abban, hogy az itt gyártott bútor a hazai piacon és külföldön is ismert és keresett. Számos jó kezdeményezés és javoslat indult már ki o kollektívától. A szocialista munkaversenyben és a kötelezettségvállalások teljesítésében mindig az elsők között járnak. Életmódjuk is követendő példa az üzemben. Ha a kollektíva egyik tagja megbetegszik, a többiek végzik el a munkát helyette úgy, mint egy összetartó családban. Nagy körültekintéssel gondoskodnak arról is, hogy még vonzóbbá tegyék munkahelyüket. Nemrégen nyolcvan órát szenteltek szabad Idejükből e célnak. Napjainkban egyre többet beszélünk arról, hogyan lehet szociolista módon élni és dolgozni. A brigád tagjai jó utat választottak. Okét mór nemcsak az köti össze, hogy egymás mellett élnek és dolgoznak, hanem az elvtársi jó viszony és az őszinte barátság érzése is, amely a kölcsönös megbecsülés, az egymásnok kijáró tisztelet és az egyetértés elvén alapszik. A szabad Idő kellemes és gazdaságos kihasználásában már sok já tapasztalatot szereztek. Ezzel kapcsolatban nem egy közös rendezvényükre figyeltek fel az üzemben. A gyár dolgozóinak gyermekei bizonyára sokáig nem felejtik el a tavalyi gyermekmajálist, amelyen a Május 1 szocialista brigád látta vendégül őket. A kollektíva tevékeny munkát fejt ki az üzemi nőszervezetben Is. Politikai fejlődésüket bizonyítja, hogy elsőkként siettek a vietnami nép megsegítésére. A 10 éves jubileum alkalmából kitüntetik o brigád tagjait. Nem az első és bizonyára nem az utolsó kitüntetés ez, mert az elismerés még jobb munkára kötelez. soha többé nem tért vissza a családjához. így a gyermeknevelés gondja is ax ő vállára nehezedett. Mindig hű maradt férje emlékéhez, elvéhez, Soha nem adta fel a harcot, a múltban vállalta az illegális pártmunkát és vele ax üldöztetést is. A felszabadulás után számos tisztséget töltött be, napjainkban mint képviselőnő sokat tesz a falufejlesztési terv és a választási program megvalósításáért. Sok jó emberi tulajdonságáért tisztelik és becsülik a faluban. A KÉZBESITÖNÖ Huszonhárom éve járja fáradhatatlanul körzetét, hogy a postaszóllítmónyokat Időben kézbesítse és mindenki asztalára eljuttassa kedvenc újságjait. Mária Stefanovliová a tvrdoiovcel (tardoskeddl) postahivatal nagyon megbecsült kézbesítője. Munkáját felelősségteljesen végzi; az emberek szeretik pontosságáért. — Melyik újságra fizetnek elő a legtöbben? — A napilapokból az Üj Szóra, a hetilapok közül a legkeresettebb a NO. Az én körzetemben ötven előfizetője van. Stefanoviéová elvtársnő nemcsak jó kézbesítő, hanem fáradhatatlan lapterjesztő Is, mert ahogy mondja, a kettőt nem szabad elválasztani egymástól. A TANYAVILAG NEVELTJE Stefankovicsék hat gyermeke mindennap hat kilométert tett meg gyalog a papi birtok tanyájáról a falusi iskoláig. Egyszer lehangoitan tértek haza. Az iskolában minden szegény gyerek ajándékot kapott, csak őket kerülte el a „szerencse“. A ti apátok kommunista, nektek nem jár adomány — adta meg a választ a tanító úr. Édesapjuk erre azt mondta a gyerekeknek: Nekünk nem is kell ax urak rongyai Nem vagyunk mi koldusoki Stefankovics Mária mély emberszeretetét, a szocialista társadalom iránti odaadását a fehérre meszelt, közös konyhás cselédházból hozta magával, ahol nemcsak a konyha, hanem a nyomor és a megaláztatás is közös volt. A tanyavilág neveltje ő, ott született, nőtt fel, ott ment férjhez, szült gyerekeket és nem véletlen, hogy a mai napig ott lakik. Mi tartotta eddig a tanyán, amikor a felszabadulás után száz alkalom kínálkozott arra, hogy a faluba költözzenek? Az ott töltött ötven esztendő, életük egy darabja? A majori emberek tiszta és önzetlen jelleme, közös öröme és bánata, amely az egymásrautaltságból született és formálta őket egy nagy családdá. Jól tudja, hogy ezt soha sehol másutt meg nem találja. Férjével együtt a Stúrovo-Nána-i (Párkánynánai) Állami Gazdaságban dolgozik. Nemrégen épült fel új családi názuk és szorongó érzéssel költöznek a faluba. Stefankovics elvtársnő édesapjától tanult elvhűséget, akinek a papi birtokon nem volt könnyű kommunistának lennie. Még jól emlékszik a régi lelkes és felejthetetlen május elsejékre, a bátor és szilárd munkáskiállásokra. Érdemes volt élni és küzdeni érte. A gyermekeit is ebben a szellemben nevelte, akik példás, jó tanulók voltak, kitűnőre érettségiztek, s ebben nagy része van a gondos édesanyának. Egyszerű, szerény asszony. Csaknem minden tömegszervezetnek tagja a faluban. Annak ellenére, hogy szabad idejének nagy részét a közéletnek szenteli, úgy érzi, még sokkal adósa a társadalomnak. A JÖ PEDAGÓGUS Amikor leánykája haját simogatja, a gyermekotthon kis lakóira gondol. Ok Is úgy bújnak hozzá, s talán még Jobban vágynak szeretetre mint' azok, akik azt otthon megkapják. Sztrapák Rozália, a stránskei (oldalfalvai) gyermekotthon nevelőnője, már hét esztendeje erre a gondolatra építi munkáját. Pótolni az elvesztett otthon melegét, az édesanya simogató kezét, egyengetni, gazdagítani a kicsik lelki és érzelmi világát, szép és nemes, de nagyon nehéz feladat. Erre csak az képes igazán, aki sok jó emberi tulajdonsággal rendelkezik, akinek van miből adni. Sztrapák elvtársnő útja o munka után egy más közösségbe vezet, ahol sok kérdés vár megoldásra. A helyi nemzeti bizottság tagja, és választói mindig bizalommal fordulnak hozzá. A helyi vöröskereszt és nőszervezet is eredményesen gyümölcsözteti a tapasztalt pedagógus tanácsait. A CSSZBSZ-ben végzett munkájáért is elismerést érdemel, ahol az elnöki tisztséget tölti be. Az ilyen pedagógus hasznos tagja társadalmunknak. Az emberek éreztetik Is ezt vele. Ambruzs Ferencné, a Safárikovói (Tornaijai) Állami Gazdaság borjúneveldéjének egyik legjobb dolgozója. Kisiánykorától a mezőgazdaságban dolgozik. A borjúistállóban rend és tisztaság dicséri a munkáját, ami az eredményeken is meglátszik. Példás magatartásáért, a munkához és az emberekhez, valamint szocialista rendszerünkhöz való jó viszonyáért az elmúlt évben felvették a kommunista pártba. Az anyagot összegyűjtött« és beküldte: Kanizsa István, Luöenec (Losonc) Majerszkv Márton, Salka (Szalka) Ádámné M. Erzsébet, Rimavská Sobota (Rimaszombat) Bogdány Géza, Tvrdoiovce (Tardoskedd) Susányi István, Safárikovo (Tornaija) Hajtman Béláné, Stúrovo-Nána (Párkánynána) Összeállította: GÁL ETA PÉLDÁS MAGATARTÁSÁÉRT
