Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-21 / 17. szám

JAVAKKAL góról, hegy 6 etek egy egyszerű dolgeió, tehót átlagember, aki azt teszi, ami a kötelessége. Minden­kiről van mit Írni, aki a társadal­munkban betöltött helyén becsü­lettel teljesíti kötelességét. S mert nálunk sok és egyre több ax ilyen ember, megérdemlik, hogy sxáljunk róluk, mert ax aprónak tűnő, min­dennapi munka alapoxia meg elért eredményeinket. MÉLTÓK NEVÜKHÖZ Tíi év o történelemben, nem nagy idő. Egy szocialista munkabrigád életében azonban ez jelentős év­fordulónak számít. A luéeneci (lo­sonci) Béke bútorgyár kárpitosmű­helyének Május 1. nevét viselő szo­cialista munkabrigádja május 1-én ünnepli a cím elnyerésének tízéves jubileumát. A brigád tagjai az induláskor nem véletlenül választották ezt az elne­vezést, a megalakulás óta naponta bizonyítják, hogy méltók nevükhöz. A kollektíva tíztagú. Kilenc nő és egy férfi, vezetőjük Házas Anna elv­­társő. Egy kisebb csoportban az em­berek közel kerülnek egymáshoz, jál megismerik egymás gondját-baját. A tervteljesítés, a jó minőségi mun­ka, az anyagmegtakarítás és a gé­pek szocialista gondozása elsőrendű feladata a brigád tagjainak. Ezért nagy részük van abban, hogy az itt gyártott bútor a hazai piacon és külföldön is ismert és keresett. Szá­mos jó kezdeményezés és javoslat indult már ki o kollektívától. A szo­cialista munkaversenyben és a köte­lezettségvállalások teljesítésében mindig az elsők között járnak. Élet­módjuk is követendő példa az üzem­ben. Ha a kollektíva egyik tagja megbetegszik, a többiek végzik el a munkát helyette úgy, mint egy összetartó családban. Nagy körül­tekintéssel gondoskodnak arról is, hogy még vonzóbbá tegyék munka­helyüket. Nemrégen nyolcvan órát szenteltek szabad Idejükből e cél­nak. Napjainkban egyre többet beszé­lünk arról, hogyan lehet szociolista módon élni és dolgozni. A brigád tagjai jó utat választottak. Okét mór nemcsak az köti össze, hogy egymás mellett élnek és dolgoznak, hanem az elvtársi jó viszony és az őszinte barátság érzése is, amely a kölcsö­nös megbecsülés, az egymásnok ki­járó tisztelet és az egyetértés elvén alapszik. A szabad Idő kellemes és gazdaságos kihasználásában már sok já tapasztalatot szereztek. Ezzel kapcsolatban nem egy közös ren­dezvényükre figyeltek fel az üzem­ben. A gyár dolgozóinak gyermekei bizonyára sokáig nem felejtik el a tavalyi gyermekmajálist, amelyen a Május 1 szocialista brigád látta ven­dégül őket. A kollektíva tevékeny munkát fejt ki az üzemi nőszervezetben Is. Poli­tikai fejlődésüket bizonyítja, hogy elsőkként siettek a vietnami nép megsegítésére. A 10 éves jubileum alkalmából ki­tüntetik o brigád tagjait. Nem az első és bizonyára nem az utolsó ki­tüntetés ez, mert az elismerés még jobb munkára kötelez. soha többé nem tért vissza a család­jához. így a gyermeknevelés gondja is ax ő vállára nehezedett. Mindig hű maradt férje emlékéhez, elvéhez, So­ha nem adta fel a harcot, a múltban vállalta az illegális pártmunkát és ve­le ax üldöztetést is. A felszabadulás után számos tiszt­séget töltött be, napjainkban mint képviselőnő sokat tesz a falufejlesztési terv és a választási program megvaló­sításáért. Sok jó emberi tulajdonsá­gáért tisztelik és becsülik a faluban. A KÉZBESITÖNÖ Huszonhárom éve járja fáradhatatla­nul körzetét, hogy a postaszóllítmónyo­­kat Időben kézbesítse és mindenki asz­talára eljuttassa kedvenc újságjait. Mária Stefanovliová a tvrdoiovcel (tardoskeddl) postahivatal nagyon meg­becsült kézbesítője. Munkáját felelős­ségteljesen végzi; az emberek szeretik pontosságáért. — Melyik újságra fizetnek elő a leg­többen? — A napilapokból az Üj Szóra, a he­tilapok közül a legkeresettebb a NO. Az én körzetemben ötven előfizetője van. Stefanoviéová elvtársnő nemcsak jó kézbesítő, hanem fáradhatatlan lap­­terjesztő Is, mert ahogy mondja, a ket­tőt nem szabad elválasztani egymástól. A TANYAVILAG NEVELTJE Stefankovicsék hat gyermeke min­dennap hat kilométert tett meg gyalog a papi birtok tanyájáról a falusi iskoláig. Egyszer lehangoitan tértek haza. Az iskolában minden szegény gyerek ajándékot kapott, csak őket kerülte el a „szerencse“. A ti apátok kommunista, nektek nem jár adomány — adta meg a választ a tanító úr. Édesapjuk erre azt mondta a gyerekeknek: Nekünk nem is kell ax urak rongyai Nem vagyunk mi koldusoki Stefankovics Mária mély ember­­szeretetét, a szocialista társadalom iránti odaadását a fehérre meszelt, közös konyhás cselédházból hozta magával, ahol nemcsak a konyha, hanem a nyomor és a megaláztatás is közös volt. A tanyavilág neveltje ő, ott született, nőtt fel, ott ment férjhez, szült gyerekeket és nem vé­letlen, hogy a mai napig ott lakik. Mi tartotta eddig a tanyán, amikor a felszabadulás után száz alkalom kínálkozott arra, hogy a faluba köl­tözzenek? Az ott töltött ötven eszten­dő, életük egy darabja? A majori emberek tiszta és önzetlen jelleme, közös öröme és bánata, amely az egymásrautaltságból született és for­málta őket egy nagy családdá. Jól tudja, hogy ezt soha sehol másutt meg nem találja. Férjével együtt a Stúrovo-Nána-i (Párkánynánai) Állami Gazdaság­ban dolgozik. Nemrégen épült fel új családi názuk és szorongó érzéssel költöznek a faluba. Stefankovics elvtársnő édesapjától tanult elvhűséget, akinek a papi birtokon nem volt könnyű kommunis­tának lennie. Még jól emlékszik a régi lelkes és felejthetetlen május elsejékre, a bátor és szilárd munkás­kiállásokra. Érdemes volt élni és küzdeni érte. A gyermekeit is ebben a szellemben nevelte, akik példás, jó tanulók voltak, kitűnőre érettségiz­tek, s ebben nagy része van a gon­dos édesanyának. Egyszerű, szerény asszony. Csak­nem minden tömegszervezetnek tag­ja a faluban. Annak ellenére, hogy szabad idejének nagy részét a köz­életnek szenteli, úgy érzi, még sok­kal adósa a társadalomnak. A JÖ PEDAGÓGUS Amikor leánykája haját simogatja, a gyer­mekotthon kis lakóira gondol. Ok Is úgy búj­nak hozzá, s talán még Jobban vágynak sze­­retetre mint' azok, akik azt otthon megkapják. Sztrapák Rozália, a stránskei (oldalfalvai) gyermekotthon nevelőnője, már hét esztendeje erre a gondolatra építi munkáját. Pótolni az elvesztett otthon melegét, az édesanya simo­gató kezét, egyengetni, gazdagítani a kicsik lelki és érzelmi világát, szép és nemes, de nagyon nehéz feladat. Erre csak az képes iga­zán, aki sok jó emberi tulajdonsággal rendel­kezik, akinek van miből adni. Sztrapák elvtársnő útja o munka után egy más közösségbe vezet, ahol sok kérdés vár megoldásra. A helyi nemzeti bizottság tagja, és választói mindig bizalommal fordulnak hozzá. A helyi vöröskereszt és nőszervezet is eredményesen gyümölcsözteti a tapasztalt pe­dagógus tanácsait. A CSSZBSZ-ben végzett munkájáért is elismerést érdemel, ahol az el­nöki tisztséget tölti be. Az ilyen pedagógus hasznos tagja társadal­munknak. Az emberek éreztetik Is ezt vele. Ambruzs Ferencné, a Safáriko­­vói (Tornaijai) Állami Gazdaság borjúneveldéjének egyik legjobb dolgozója. Kisiánykorától a me­zőgazdaságban dolgozik. A bor­júistállóban rend és tisztaság di­cséri a munkáját, ami az ered­ményeken is meglátszik. Példás magatartásáért, a mun­kához és az emberekhez, vala­mint szocialista rendszerünkhöz való jó viszonyáért az elmúlt év­ben felvették a kommunista párt­ba. Az anyagot összegyűjtött« és beküldte: Kanizsa István, Luöenec (Losonc) Majerszkv Márton, Salka (Szalka) Ádámné M. Erzsébet, Rimavská Sobota (Rimaszombat) Bogdány Géza, Tvrdoiovce (Tardoskedd) Susányi István, Safárikovo (Tornaija) Hajtman Béláné, Stúrovo-Nána (Párkánynána) Összeállította: GÁL ETA PÉLDÁS MAGATARTÁSÁÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents