Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-14 / 16. szám
MEGMONDOM ŐSZINTÉN Akárcsak a lap többi olvasója, én is nagy figyelemmel követem a kispolgári magatartásról folyó vitát. Az eddigi hozzászólások azt bizonyítják, hogy az olvasók helyesen látják és megértik, miért kell életünknek e negatív jelenségeiről beszélni. Nem véletlenül foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a CSKP KB és az SZKP KB ideológiai plénuma sem. Az olvasók leveleiből az is kitűnik, hogy a kispolgári magatartás igen sokféleképpen nyilvánul meg, és az emberek sokszor nem is tudatosítják, hogy gondolkodásmódjuk és cselekedeteik kispolgárra vallanak. Az, hogy a szocializmus építésének huszonötödik évében, amikor a propaganda és az agitáció minden eszközét felhasználjuk a szocialista ember nevelése érdekében, mégis annyi probléma adódik ezen a területen, azt bizonyítja, hogy a kispolgári nézet gyökerei erősek, szívósak, s az emberek kényelemszeretetből, önzésből és haszonlesésből nem engedik kitépni őket. Természetesen nem lehet polgáraink gondolkodásmódjának minden egészségtelen és nemkívánatos jelenségét a múlt örökségének, a kapitalista világ hatásának tulajdonítani. Tény, hogy a társadalomellenes megnyilvánulások a szocializmus előtti korszakok társadalmi fejlődésében gyökereznek. De amint látható, megtalálható életünk jelenlegi körülményei között is. Hazánk gazdasági fejlesztésének sikerei és népünk magas életszínvonala azt bizonyítják, hogy az emberek sokkal gyorsabban és könnyebben változtatják meg környezetüket, munka- és életkörülményeiket, mint a saját gondolkodásmódjukat. Az ankét résztvevői a kispolgári gondolkodásmód sokféle megnyilvánulási formájáról írnak, mint pl. a korrupcióról, az önzésről, harácsolásról, az embertársaikkal szembeni közömbösségről stb. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsem véleményemet. Az valóban helyes, hogy szocialista társadalmunkban az emberek jól élnek, van munkájuk, táplálékuk és lakásuk, szépen öltöznek, választékosán rendezik be lakásukat, házat, nyaralót építenek, autót vesznek stb. De ha valakinek mindene megvan, mégis állandóan többet akar, és saját érdekein kívül senki és semmi mással nem törődik, — ez kispolgári anyagiasságra és önzésre vall. Gyakori jelenség az is, hogy azok az emberek, akiknek mindenük megvan, nem *tudják javaikat észszerűen és perspektivikusan kihasználni : Pontosabban: gazdagok, de szegényen élnek. Bezárkóznak szép lakásukba és házukba, elkülönítik magukat környezetüktől. Nem érdekli őket sem hozzátartozóik, sem polgártársaik, sem munkatársaik sorsa. Csak tárgyakkal vannak összeköttetésben, nem pedig emberekkel. Óvakodnak attól, hogy bármibe is beleavatkozzanak, látják ugyan községük, szövetkezetük, üzemük vagy hivataluk hiányosságait, vannak ötleteik, nézeteik, de a saját nyugalmuk és békességük érdekében a „ne szólj szám, nem fáj fejem“ nézetet vallják. Sokan azonban még odáig sem jutottak el, hogy képesek lennének felfogni, hogy minden, ami életünkben közös és nyilvános, mindannyiunkat kell hogy érintsen. Az ún. „új gazdagok“ mentalitása ez: „jól akarok élni, azt akarom, hogy a gyerekeimnek még jobban menjen, és ezen kívül semmi más nem érdekel, és mások se törődjenek velem“. Jobban élni, a modern, szocialista ember teljes életét élni — nemcsak anyagi bőséget jelent, hanem mindenekelőtt érezni a többi ember, a közösség közelségének szükségét, a jól és becsülettel végzett munka örömét, polgártársaink, üzemünk, szövetkezetünk, egész szocialista hazánk sikerei és vívmányai felett érzett örömet is. A megismerés, a tudás a művelődés iránti vágyat, a szabad idő sokrétű kihasználását jelenti, azaz, becsülettel, és emberhez méltón élni, olyan emberként, aki nemcsak kap és elvesz, hanem adni is tud. Sok mindent lehetne még erről írni, de még egy kérdést szeretnék érinteni. Az új, a szocialista módon gondolkodó ember kialakításáért folyó harc bonyolult és sokrétű folyamat. Türelmes munkát követel annak bebizonyítása, hogy mi az, ami helyes, ami erkölcsös, ami egész társadalmunknak érdeke, tehát egyúttal minden egyes tagjának érdeke. Az emberek sokszor nem akarják megérteni az egyén és a társadalom érdekeinek összefüggését. Vannak kérdések. amelyeket kizárólag magánügynek tartanak. Például a férj és feleség egymáshoz való viszonyulásának kérdése — pontosabban a férj viszonya a feleségéhez. Keveset beszélünk a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos kispolgári előítéletekről, amelyek a férfiak (és egyes nők) tudatában megrögződtek. Nemzetgazdaságunk munkája a dolgozó nők nélkül szinte elképzelhetetlen, hiszen a dolgozóknak majdnem a felét teszik ki a nők. Törvény adta joguk van a művelődésre és minden emberi tevékenységre. S mégis annyi problémával, annyi meg nem értéssel találkoznak mind a munkahelyükön. mind a közéletben. Még mindig kevés a nő a vezető helyeken, még mindig nem értékelik kellőképpen társadalmi szerepüket. Ezek az előítéletek a családban, négy fal között nyilvánulnak meg leginkább. Sok esetben a férj, aki külsőleg „kénytelen“ elismerni a nők egyenjogúságát, otthon mint egyeduralkodó lép fel. Ez a kettősség szintén kispolgári megnyilvánulás. A kispolgár mindig csak arra vigyáz, hogy másokban jó benyomást keltsen. Gyakran nem is ismeri azokat a valódi értékeket, amelyek az embert tiszteletre méltó polgárrá teszik. Az a férfi, aki társaságban azzal dicsekszik, hogy otthon ő az úr, az asszonynak szót kell fogadnia, az asszony csak törődjön a házi munkával, ne szóljon bele az ő dolgába — kispolgár. Sok férfi azt hiszi, hogy csorba esik méltóságán, ha beismeri, hogy tiszteli a feleségét, hogy egyenrangú társnak tartja, és ő is segít a házi munkában. Tény, hogy a házi munka kötelessége legtöbbször még mindig az asszonyt terheli, mert a férjek ezt kizárólag az ő kötelességüknek tartják. Az aszszonyok egy része megalkuszik ezekkel a sokszor embertelen követelményekkel, s bár szenvednek, de alárendelik mágukat, mások pedig elkerülhetetlen sorsuknak fogják fel helyzetüket és önfeláldozóan dolgoznak családjuk kényelméért a munkahelyükön is és otthon is. S ezzel akaratlanul is hozzájárulnak az ilyen kispolgári életmód megrögződéséhez. Bármennyire kényelmes is ez a felfogás a férjek számára, mégis erkölcstelen és politikailag ártalmas, mert fékezi a szocialista társadalom fejlődését, és annak a célnak elérését, hogy jövője érdekében minden egyes polgárnak biztosítsa személyisége kiteljesedését. ZLATICA FUNKOVÁ, az SZLKP KB dolgozója — Hogyan használjuk ki helyesen szabad időnket? — kérdezi Nagy Katalin olvasónk. Mindenekelőtt tisztázzuk, mit is értünk a szabad időn. Azt az időt, amelyből leszámítjuk a munkábamenést, a munkaidőt és munkából hazafelé jövet a bevásárlást, s a háztartási munkára fordított időt. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint aránytalanul nagy eltérés mutatkozik a nők és a férfiak szabad ideje között. Hétköznapokon a férfiak A pénzszerzés színvonala, a létszükségletek megszerzése és a családi kötelességek teljesítése mindeddig jelentős mértékben kimerítik a dolgozók energiáját, igénybe veszik képességeit és lekötik figyelmét. Szabad időnk bővítését semmiképpen sem szabad a munkaidő csökkentésében keresnünk, hiszen a munkaidő hazánkban úgyis rövidebb, mint sok fejlett ipari országban. Csak egyet tehetünk: gazdaságosabban bánunk a szabad időnkkel. S az is OLVASÓ KÉRDEZ a NÖ válaszol munkaidőn és családi kötelességeken kívüli szabad ideje 2 V* — 3 óráig terjed. A dolgozó nők szabad ideje ugyanakkor csak 1,15—2 óra. A háztartásbeli aszszonyok szabad ideje 2 — 2,45 óra. Szabad szombatokon és vasárnapokon a férfiak szabad ideje 8—10 óra, a dolgozó nőké 5,15 — 6 óra, a háztartásbelieké pedig 3,45 — 5,30 óra. A szabad idő terjedelmének bővülésével csak markánsabbá válik az amúgy is nagy különbség a két nem szabad ideje között. A statisztikusok azonban azt is kimutatták, hogy azoknak a nőknek, akik hatékonyabban végzik háztartási munkájukat, nem kell szabad napjaik rovására kiegyenliteni az időkülönbözetet. A háztartásbeli asszonyok szombati és vasárnapi kevesebb szabad ideje arról tanúskodik, hogy az alkalmazásban levő nők céltudatosabban használják ki a hétköznapi, munkaidőn kívüli idejüket. A nők gazdasági aktivitása nem befolyásolja különösebben a férfiak segítségét a háztartásban. A családok életstílusa az ideig nem sokban támogatja a nők gazdasági aktivitását, pedig ez a tényező — ismét a statisztika adatai szerint — a munkáscsaládokban 50 százalékkal növekedett. A szabad idő terjedelmét a kiskorú gyermekek száma is befolyásolja. Minél több a gyermek, annál kevesebb a nők szabad ideje. célravezető, ha hozzájárulunk a fejlettebb lakáskultúrához és korszerűen szereljük fel háztartásunkat. Mindebből világosan látható, hogy a szabad idő terjedelme az életszínvonal függvénye. A szabad idő növelése azonban „kétélű fegyver“. Egyrészt társadalmi tevékenységre aktivizálhatja az egyént, másrészt viszont, éppen ellenkezőleg, arra is késztetheti, hogy begubózzék, és elveszítse minden érdeklődését a technikai, szociális és politikai kérdések iránt. Igen fontos tehát a szabad idő és az aktív munka közötti egyensúly megtartása. Hogyan áll a helyzet a szabad idő kihasználásával Szlovákiában? A dolgozók legnagyobb része televíziót néz vagy rádiót hallgat. Az egyén informáltsága és a személyiség fejlesztése szempontjából ez fontos tevékenység, de semmiképpen sem nevezhető aktívnak. A közéleti tevékenységre elég kevés idő, a szabad idő mintegy 8 százaléka jut csupán. Az aktív társadalmi és kulturális tevékenységet legtöbbször teljesen passzív, pihenő jellegű tevékenység helyettesíti, és ez a társadalmi funkciók lebecsüléséhez vezethet. Meg kell tanulnunk tehát szabad időnket úgy kihasználnunk, hogy ne csak saját kényelmünket és gyarapodásunkat szolgálja, hanem jusson belőle a társadalomnak is. A. S. TORNÁZZON VELÜNK! A helyes testtartási elősegítő gyakorlat Segédeszközként egy összecsavart törülközőt használunk. Terpeszállásban állunk, a kifeszített törülközőt magasan a fejünk fölé tartjuk. Könyökünket behajlítjuk és a törülközőt vállmagasságban feszítjük ki. Karunkat leengedjük és a törülközőt derékmagasságban tartjuk, majd visszaemeljük vállmagasságba a fejünk fölé. Ügyeljünk arra, hogy a gyakorlat végzése közben a törülköző ne érintse a hátunkat. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak 35 évig 8X 8 X 36 — 50 évig 8X 8 X 50 év felett 8X 8 X
