Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-14 / 16. szám

Pedig gyakran kopogtatnak és sokszor nem „hoznak“, hanem „vinni“ akarnak. De a komárnói (komáromi) járás falvainak házaiban szívesen látott vendég a képviselő. Ma is még az asszonyokban élő szívélyesség ősi mozdulatával mozdítják, kínálják ilyenkor a háziasszonyok a széket: üljön le nálunk...

A képviselő — különösen, ha nő — egy pillantásával felméri választói családi körülményeit, segítőkészségüket, ügyességük rendet teremtő, otthont szépítő bizonyítékait és ehhez méri mondanivalóját:

— Szombaton a parkot akarjuk rendbe hozni. Számíthatunk a segítségükre?

— A kultúrotthon építéséhez brigádosokra van szükség. Hányán tudnának jönni?

— Az óvodát tatarozzák. Hány munkaórával segítenek? Belső munkák is lennének . ..

— Gyalogjárót építünk. Hány napot vállalhatnak?

És ilyenkor, tavasz táján szombaton — vasárnap szépülnek a falvak, városok. Épülnek az óvodák, kultúrotthonok, gyalogjárók, szemétdombok helyén virágok virítanak ki. Mert az emberek tudják, hogy az ő gyermekeikre vigyáznak majd az óvodában, az ő cipőjüket kíméli a gyalogjáró, az ő életük lesz szebb, teljesebb. Ismerik a társadalmi munka értékét.

Az 1971-es választásokra minden ember „oda figyelt“, akinek nem közömbös saját jövője, faluja, lakóhelye, városa fejlődése. Megismerkedtek a képviselők-MINDEN

„Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz és a szocializmus ügyéhez hű leszek. Szem előtt tartom polgártársaim törekvéseit és érdekeit. Köztársaságunk alkotmányának és törvényeinek szellemében fogok cselekedni és azon dolgozni, hogy ezek érvényre jussanak. (A nemzeti bizottságok képviselőinek fogadalmából)

kel, a választási programokkal. És azóta sem csökkenő figyelemmel sürgetik, kérik, segítik a választási programok teljesítését. Elvárják képviselőiktől, hogy a rójuk ruházott feladatokat teljesítsék", méltók legyenek a bizalomra.

Erről beszélgettünk a komáromi járás húsz képviselőnőjével Patincén (Paton), ahová a jnb hívta össze őket kétnapos iskolázásra.

Panyi Júlia, Ollári Irén, Németh Gizella, Fábik Erzsébet, Tóth Ilona — a jnb minden képviselőnője megjelent az iskolázáson.

— Tudunk kell, milyen ügyben kihez fordulhatunk, ismernünk kell a képviseleti és a végrehajtó szervek jogkörét, a szociális, munkajogi, családjogi törvényeket, rendeleteket, előírásokat — mondották; mert a lakosság nagy része nincs tisztában ezekkel. Különösen vonatkozik ez a falusi asszonyokra, akik a szülési szabadságtól kezdve a nyugdíjjogosultságig sok mindenben tanácstalanok. A nők, anyák jogaival összefüggő kérdések gyakrabban, több bizalommal hangzanak el most, amikor jelentősen megnőtt a képviseleti testületekbe beválasztott nők száma.

Nem részrehajlás, ha azt állítjuk, hogy a képviselőnők iránt nagyobb a bizalom, mert mi — lapunk — a nők, édesanyák érdekeinek szemszögéből nézzük munkájukat. És érthető, hogy a képviselőnők, — akik szintén édesanyák, dolgozó nők — átérzik, tudják, miért fontosabb az óvoda építése, mint a kóvéházé, mit jelent munkahelyet, kereseti lehetőséget szerezni annak az asszonynak, aki gyermekeit felnevelte, nincs szakképzettsége, de hasznosítani szeretné erejét, idejét. Akik a kultúrotthon, az iskola építése mellett szót emelnek az iskolai védőköpenyek szükségessége mellett is, akiknek gondot okoz, hogy mi lesz az iskolából kikerülő cigány származású lányokkal: Munkába óllnak-e, vagy visszahúzza őket az ősi életmód.

Ügyszólván minden képviselőnő tevékenyen dolgozik a nőszövetségben is. Segítenek „A jó ötlet aranyat ér“ mozgalomban, szervezik a politikai nevelést, az egészségügyi felvilágosító előadásokat; sokrétű munkájukkal egyre több nőt vonnak be a politikai-társadalmi munkába.

x'*'

— Minden időszaknak megvannak a nagy feladatai — emlékezik Fábikné az árvíz utáni újjáépítés gondjaira, eredményeire. Sopkuliak Boáena a cigány származású lakosság nevelését említi.

Most a társadalom harmonikus, tervszerű fejlődésének, az egyre növekvő életszínvonalnak az időszakában a jó anyagi körülmények között élő emberek társadalmi felelősségének elmélyítése a legfontosabb. A dolgozó nők, édesanyák élet- és munkakörülményeinek javítása társadalmi méretekben valósul meg. Nem kis mértékben éppen a lakosság társadalmi tevékenységének segítségével.

Ez a virágokban, óvodai férőhelyekben, új kultúrotthonokban — szemléletesen kifejezhető tevékenység. A másik része, a kevésbé népszerű, a legtöbb energiát követelő az állandó felelősségtudat érzése, szükségessége. A képviselő akkor sem „magánember“, ha üzletbe megy, szórakozik, ha sétál, vagy a szomszéddal beszélget. Észre kell vennie, ha fiatalkorúaknak szeszes italt mérnek, ha az autóbuszmegállót összetévesztik valami más hellyel, ha libákat engednek az utcai virágágyásokra. És ha megharagszik is érte valaki: szóvá kell tennie. Családi perpatvarokban békít, nyugdíjat intéz, kérvényt ír, jó szóval vigasztal, érdeklődik, jól tanul-e a gyerek, járt-e terhességi tanácsadásra a kismama ... ki tudná felsorolni, mi mindent intéz még.

Miért csinálja? Hiszen sokszor elfárad, van, amikor nem értik meg könnyen, miért döntött így vagy úgy ...

Mert a bizalom kötelez, mert jogot kapott hozzá, hogy szóljon, tanácsot adjon, javasoljon — intézkedjen. Mert saját példájával is nevel, tanít — mert őt választották, hogy képességeivel a közösségért dolgozzon. Munkája — munkájuk eredményességének bizonyítéka az a tény is, hogy nekik — minden házban széket törölnek. Szívesen látott vendégek akkor is, ha tanácsot adnak, akkor is, ha társadalmi munkát kérnek.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET