Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-07 / 15. szám

z 'LU N i/i O o z őszintén és nyíltan ... Már jó ideje, hogy a Nö hasábjain figyelem a „Meg­mondom őszintén“ című vi­tát. Egyre érdekesebbé válik. Az érdekessége mellett érté­kes is azért, mert olyan tár­sadalmi problémát boncol­gat, amely napjaink égető kérdése. Ez a vita azért is tartalmas és gazdag, mert egyre többen érzik annak szükségét, hogy fel kell szá­molnunk minden olyan káros körülményt, amely gátolja szocialista társadalmunk fej­lődését. Egyesek türelmetle­nek, mások csalódottak, de a végén mégiscsak hozzásegít bennünket a vita a szocialista ember arculatának kialakítá­sához. Huszonöt éve, hogy szocia­lizmust építő, szabad ha­zánkban élünk. Ez a negyed­század fényes bizonyítéka annak, hogy a CSKP a dol­gozók pártja és a dolgozók érdekében cselekszik. Soha a történelem folyamán egyet­len társadalmi rendszer nem tudott felmutatni olyan ha­ladást, mint mi. Azok az ér­tékek, amelyeket most birto­kolunk, a mi szorgalmas munkánk eredménye. Ez az érték a nép tulajdona, a nép élvezi annak gyümölcsét is. Nem lennénk azonban tár­gyilagosak, ha nem vennénk észre, hogy szocialista fejlő­désünkben vannak olyan problémák is, amelyeket meg kell még oldanunk. Meg kell mondanunk nyíltan, hogy az anyagi-műszaki fejlődés mel­lett bizonyos mértékben le­maradt az ideológiai-kultu­rális fejlődés. Ennek sok esetben tapasztaljuk jeleit mindennapi életünkben. Ott, ahol az ideológiai ráhatás ki­sebb, a társadalmi tudat fej­lődésében hiányosságot ta­pasztalunk — a nem eléggé fejlett szocialista öntudat következtében érvényre jut a kispolgári felfogás, amelynek semmi köze a szocialista em­berhez. S ennek megnyilvá­nulása a közömbösség a tár­sadalom iránt, a dekadencia, a kozmopolita megnyilvánu­lások, amelyek lokálpatrio­tizmussal és a társadalom iránti felelőtlenséggel páro­sulnak. Egynéhányon megfeledkez­nek arról, honnan jöttek. El­felejtik azokat a nehéz idő­ket, amikor a dolgozóknak a mindennapi kenyérért a kizsákmányoló társadalmi rendszerben kellett küzde­niük. Azt gondolják, eleget dolgoztak a társadalomért, most már dolgozzon más, mert ők úgymond „élni" akarnak. Szocialista rendsze­rünk érdeme az, hogy a Csal­lóközben is, — amely régen a nyomor, a nincstelenség, a tuberkulózis hazája volt, — ma gondozott, takaros há­zak sorakoznak mindenütt, vidám, egészséges gyerekek örülnek az életnek. Szocia­lista rendszerünk érdeme az is, hogy a Csallóközből nem egy orvos, mérnök, művész került már ki. De egyesek azt hiszik, ez magától értetődő. Az ilyen „feledékenyeknek“ meg kell magyarázni, hogy amink van, az a dolgozó nép becsületes harcának eredmé­nye, amelyet senki sem be­csülhet le. Azoknak a szemé­lyeknek, akik úgy gondolják, „eleget“ dolgoztak, bizony helytelen a nézetük. Nap­jainkban nem egy emberrel találkoztunk, aki valóban mindent megkapott társadal­mi rendszerünktől, s ezt azzal hálálja meg, hogy csak­is a saját érdekeit tartja szem előtt. Nem abban látom a hibát, hogy szép családi házat épít fel, hanem abban, hogy nem érdekli őt, ami körülötte történik. Az ilyen emberekből kihalt a forra­dalmiság, és elvesznek szá­munkra. Nem az a kispolgár, aki a legmodernebb divat szerint öltözködik és szabad­ságát a tengerparton tölti. Hiszen ez mind adva van. Szocialista rendszerünk vív­mányaihoz, eredményeihez tartozik. Az az elítélendő, ha valaki lekicsinylőén nyilat­kozik mindenről, amit létre­hoztunk és könnyelműen a rendszert teszi felelőssé, ha hiányzik valami számára, mondjuk a szolgáltatásokban. Vagy az olyan ember, aki a lakóhelye, a faluja társadal­mi munkájában nem vesz részt, mert nem él benne a szülőfalu, a város iránti sze­retet, megbecsülés. Az, aki megtagadja a helyet, ahol született, számára a szülőfalu jelentéktelen fogalom csupán, közel áll a nyárspolgárhoz, közel áll ahhoz, hogy lebe­csülje az értéket, amihez szorgalmas, becsületes mun­ka fűződik. Vannak olyan emberek is, akik nem tudják megérteni, hogy egy nagy családhoz tar­toznak, mindenáron ki akar­nak tűnni valamiben. Például a családi ház építésénél nem a saját szükségletükből indul­nak ki, hanem abból, hogy az ő házuk a szomszéd házá­nál szebb és különb legyen. Erkölcsileg gyenge egyé­nek gyakran hajlamosak el­­siklani a szocialista erkölcs normái felett és szívesen ápolják a korrupciót, a meg­vesztegetésben lelik örömü­ket. Az ilyen embereknél megtörténik, hogy az enyém és a miénk fogalmát annyira összekeverik, hogy az már­­már a szocialista törvényes­ség megsértésének határát súrolja. Szocialista társadal­munk rohamos fejlődésének vannak ilyen „vadhajtásai“. De ezek nem feltétlen kísérő­­jelenségei a szocializmus épí­tésének. A szocialista kultúra egyetlen célja, hogy egyre magasabbra emelje az egyént, az embert, hogy tartalmasabb életet élhessen, egyre gazda­gabb legyen a lelki világa azzal a tudattal, hogy csakis a mi társadalmi rendünk biztosítja minden becsületes ember számára a felemelke­dés lehetőségét és a bizton­ságot. Pártunk politikája világos, következetes. Céljainkat ha­zánk minden polgára ismeri, eredményeinkről egyre emel­kedő életszínvonalunk, az épülő gyárak, lakóházak ta­núskodnak, a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt idő­szakban mindenki lemérheti saját életén a társadalom gondoskodását. További sike­reink forrása: a munkához való szocialista viszony ki­alakítása, az ésszerű, felelős­séggel végzett munka, az ön­művelés, szakmai tovább­képzés fokozása. Mindez erő­síti, szilárdítja társadalmun­kat, nemzetgazdaságunkat. Ha mindenki felismeri, meg­tanulja a szocialista társada­lom iránti felelősséggel vé­gezni a munkát, ha tudato­sítja, hogy nem önmagának, önmagáért tanul, akkor eltű­nik az emberek magatartásá­ból a kispolgári önzés, számí­tás, képmutatás. Es akkor valóban egy nagy család leszünk, akik együtt örülünk sikereinknek, eredményeink­nek. PAKSI LÄSZLÖ, az SZLKP Dunajská Streda-i (Dunaszerda­­hely) járási bizottságá­nak titkára Az első meleg tavaszi napsugár kicsalja a szépiá­két az arcomra és olyan csúnya leszek, mint a pulyka­tojás. Hogyan tudnám megakadályozni a szeplők megjelenését? — kérdezi Sz. Aranka, tizenhét éves poprádi olvasónk. Már kora tavasszal óvakodni kell a hirtelen lesü­léstől, mert a szeplők helyén felhalmozódott bőrfesték sokkal erősebben és gyorsabban barnul meg, mint a környező bőr. A fény kerülésén kívül drogériában kapható fényvédő krémeket használjon, melyeknek fényelnyelő, tehát fényvédő anyaga van. Természete­sen nem az egész sugármennyiséget tartja távol a bőrtől, csak egy bizonyos részét, tehát még ezzel sem L*f' AZ OLVASÓ KÉRDEZ a Nö válaszol ff szabad kifejezetten napozni. Ha viszont igen fokoza­tosan, óvatosan barnul le a bőr, nem válnak olyan sötétté a szeplők, nem alakul ki olyan nagy ellentét az általános barna bőrszínnel. Védi a bőrt a sötét púder használata is, de serdülőkorban ez furcsa lenne. Kirándulás, strandolás alkalmával viseljen in­kább egy nagyobb karimájú, könnyű kalapot. Az erősen szeplős bőrnek nem elegendő csupán a fényvédelem. Ezt a nappali védekezésmódot kom­binálni kell halványító eljárásokkal. Általában a sa­vanyú növényi nedvek halványító hatásúak. Esténként egy-két perces citromleves bedörzsölés nem rossz, de utána sürgősen be kell kennie az arcot valamilyen félzsíros, vagy zsíros krémmel, mert a citromlé csip és gyulladást okozhat. Még jobb az uborkapakolás. Hajszálvékony szeleteket az arcra helyezünk, termé­szetesen fekve, hogy le ne potyogjanak, vékony ken­dővel rögzítjük és negyed- és fél árát rajta tartjuk. Lemosás után természetesen krémezni kell az arcot. Orvosi vizsgálat után az orvos alkalmazhat higa­nyos, hidrogén-hiperoxidos kenőcsöt is, de vigyázni kell a használatára, nem lehet a barátnőnktől köl­csönkérni a kenőcsöt, vagy a receptet, mert elég sokan higanyérzékenyek és súlyos gyulladás lehet a jóakaratú tanács vége. Marad tehát az óvatos le­barnulás és a halványítás. K ihez forduljunk? Elveszett és talált tárgyas A tárgyak elvesztését vagy megtalálását je­lenteni kell a közbiztonsági szerveknél, a hnb-n vagy a vasútállomáson (ha a vonaton történt). A talált tárgyak meghagyása jogtalan vagyonszerzésnek nyilvánítható. Ha a talált tárgy tulajdonosa egy éven belül nem jelentkezik, akkor a tárgy az állam tulajdonába megy át. A tárgyat megtaláló személynek azonban joga van a tárgy átadá­sával kapcsolatos költségek megtérítésére (pl. útiköltség). Műemlékek és védett területek Kiránduláson, vadászaton, halászaton, sportrendezvé­nyeken és turisztika alkalmával nem szabad veszélyez­tetni, megrongálni vagy másként kárt tenni a természet védett területein. (Természeti rezerváció — prírodná re­zerváció). Ugyanez vonatkozik a műemlékekre, ásatások­ra és más védett területekre vagy tárgyakra. Az állami­lag védett területet, tárgyat táblákkal jelölik meg. Aki megsérti az előírásokat, törvénybe ütköző dolgokat tesz. ezért büntethető és kötelezhető a kár megtérítésére. 0 TORNÁZZON VELÜNK! A hátgerinc rugalmasságának gyakorlata é ) A gyakorlathoz segédeszközként egy támlás széket használunk. Terpeszállásban állunk a széktől olyan távolságra, hogy kezünkkel a támlára támaszkodhas­sunk. Teslünkkel homorítunk, fejünket magasra tart­juk. (1 — 2.) A másik két ütemre elengedjük a széket, (első testünkkel lazítunk és tenyerünkkel megérintjük a talajt. Gyakorlat közben a térdünket megfeszítve tartjuk. A gyakorlatot megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak: 35 évig 12X 12x 36—50 évig 10X 10X 50 év felett 8X 8.x

Next

/
Thumbnails
Contents