Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-07 / 15. szám
ÉRDEMES MEGNÉZNI A tanító (J. Rajniak) az iskolában Szerelem ... (J. Rajniak és K. Lukosiková-Michalová) Hosszú az út az égbe Az utóbbi évek legszebb, sőt legjobb szlovák filmje, ami egyrészt a Járt Jónás azonos című díjnyertes irodalmi műve alapján készült forgatókönyvnek, másrészt Ján Lackó kiváló rendezésének és a szerencsésen kiválasztott színészek hibátlan művészi teljesítményének tudható be. E tényezők összhangja a nézőnek zavartalan műélvezetet nyújt. A téma egyszerű és egy kevésbé avatott rendezés sematikus giccsé formálhatná: Az első világháborúban orosz fogságba esett tanító visszatér Szlovákiába, ahol kinevezik egy elhagyatott hegyi település iskolájába. A korhadt, összetört padok, a penészes falak egy tapasztalatlan tanítót szökésre késztetnének; Stefan Krupa azonban részt vett az orosz forradalomban, céltudatos, felvilágosult ember, aki tanítani akarja nemcsak a gyerekeket, hanem a tanyavilág nábobjának, Kiértenék kiszolgáltatott és sorsukba beletörődött felnőtteket is. Csendesen, erőszak nélkül. És ilyen csendesen találkozik a nábob hadiözvegy menyének szerelmével is. Csak a nábob nem tűr meg a környezetében újat, jobbat akarót. Mivel pedig vagyona hatalmával kezében tartja a hatóságot is, minden hiába — a tanítónak mennie kell. J. Rajniak, a tanítót játszó kitűnő művész elmélyülten, finom eszközökkel dolgozta ki nehéz szerepét. Július Pántiknak a nábob karakterszerepében nincs lehetősége látványos alakításra, o 70 o O tA < m. Após és menye (J. Pántik és K. Lukosí kova-Micha lóvá) de így is remekel! Katarina, a menye — K. Lukosíková-Michalcová — intelligens, nagyszerű színésznő. Hasonlóképpen Viera Strnisková, J. Mildner, A. Matejka, E. Bindas és a többi szereplő is a legnagyobb elismerést érdemli. Feltűnően jók a gyermekszereplők, élükön a tehetséges Martin Kramárral, aki a kisbéres szerepét alakítja. A színes felvételek — Tibor Biath kameramann jóvoltából — egy-egy művészi festmény hatását keltik. J. Malovec zenei aláfestése a történés méltó kísérője. SIMKÓ MARGIT A tanyai emberek egy csoportja Szergej Korovlevnek, a „Vosztok" űrhajó tervezőjének 1961. április U-én este nagyon jó hangulata volt. Beszélgetett, tréfálkozott a bajkonuri űrhajó-kilövőállomáson a jövendő űrrepülőkkel. Bekopogtatott abba a szobába is, ahol Jurij Gagarin és German Tyitov pihente a nap fáradalmait. Tréfásan közölte velük, hogy véleménye szerint öt év múlva a legbátrabbak rnár szakszervezeti beutalóra is repülhetnek majd az űrbe. Az űrkutatás akkori szintjét ismerő űrrepülők nagyot nevettek a tervező állításán, csak Jurij komolyodott el, mert ő már tudta, hogy másaap új fejezet kezdődik a világűr meghódításában. Az űrhajó-kilövőállomásra ^áborult a bajkáli este és az emberek idegei szinte pattanásig feszültek, csak Gagarin aludt egyenletes lélegzéssel. Akkor sem volt izgatott, amikor az óriási rakéta csúcsán elhelyezkedett a Vosztok kabinjában és az indulásra várt. Jellegzetes kedvességével kissé huncutkodva szólt le a rádión keresztül: „Mi lesz, indulunk már?...“ Hangját akkor hallották újra, amikor az űrhajóval átjutott az atmoszférán és a világon elsőként látta meg az égbolt igazi színét. „Ó milyen gyönyörű!...“ kiáltott fel önfeledten. Ezek az epizódok jelentették az ember világűrrepülésének kezdetét, és örökre bekerültek a történelembe. Jurij Gagarin a világ első szocialista államának polgára, 1961. április 12-én, moszkvai időszámítás szerint kilenc óra kilenc perckor kezdte meg az űrrepülést, és Vosztok típusú űrhajóján óránkénti huszonnyolcezer kilométeres sebességgel haladt. 175 kilométer legkisebb és 302 kilométer legnagyobb távolságra a Földtől, melyet 108 perc alatt került meg, és 10 óra 55 perckor, az előre kijelölt helyen simán földet ért. Az egész világ ünnepelte a szovjet tudomány óriási diadalát. Most, amikor a szovjet űrhajózás évébe léptünk és ünnepeljük azt a történelmi pillanatot, amikor a világon az első ember az űrbe kijutott és először láthatta bolygónkat, hangsúlyoznunk kell, hogy nagyon sok tudományos kísérlet előzte meg e történelmi lépést. Az űrhajózás kezdete főleg Szergej Korovlevnek köszönhető, aki 1906. december 30-án született az ukrajnai Zsitomír városában. Mivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom neki is utat nyitott az érvényesüléshez, sokoldalúan képezte magát. Szergej Utocskin, az első orosz pilóták egyike lett a példaképe. Minden szabad idejét a repülésnek szentelte. Már 1924-ben megtervezte az első vitorlázógépet és amikor elvégezte a moszkvai műszaki főiskolát, megszerkesztette a „Vö-
