Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-07 / 2. szám

MIT ÜZEN AZ IDÖINGA ? CSALLÓKÖZIEKKEL. MATYÜSFOLDIEKKEL „A SZOVJETUNIÓ 50 ÉVE" KIÁLLÍTÁSON PRÁGÁBAN Nem tartozunk oz elsők közé, akik megemlékeznek a prágai Fucík Kultúr­­porkban megrendezett, „A Szovjetunió 50 éve" c. kiállításról. Sőt: nagyon sok beszámoló, képes riport látott már nap­világot különböző lapokban, hiszen egy ilyen évforduló és egy ilyen szemléltető, monumentális rendezvény természetsze­rűen felkeltette az újságírók érdeklődé­sét is. Az ember nehezen tud eredményekről tanúskodó konkrét dokumentumok mel­lett úgy elmenni, hogy adatokat, meny­­nyiségeket jelző számokat ne regisztrál­jon, de ha kikapcsolja magából az újságírót és igyekszik a látogató tömeg egyik részecskéjévé válni, sokkal színe­sebb és káprázatosabb képet nyer. + * * Abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy a kétféle szemléletet össze­kapcsolhattam, mert egyrészt a leg­­gyakorlatlbb célt szolgáló látnivalók is esztétikusán elrendezve tárulnak a né­zők elé, másrészt, akikkel a kiállítást jártam, a mérleget erősen az érzelmi oldalra billentették. Ha már túljutottunk a dolog nehezén és a kapu előtt várakozó tömeggel lé­pésről lépésre előbbre jutva, végül is besodródunk a szabadtéri exponótok közé, valóban nem tudjuk, mit csodál­junk meg előbb: a BELAZ nevű gigan­tikus teherautót-e, amelynek feje búbján úgy guggol egy személygépkocsi, akár óriáskakas fején a taréj? Vagy azt az őskori szörnyhöz hasonló kombójn­­komplexumot-e, amelyet körüljárni is elég szép sétát jelent? Es a többi gyö­nyörű, okos gép? A kiállítási épület jobb szárnyában a bánya- és a gépipar, a kohászat, az energetika, kicsinyített kivitelű, de töké­letesen önműködő gépsorai ejtenek bá­mulatba, de olyan mértékben, hogy legszívesebben hangosan rajonganék. Hamarosan magyar szó üti meg a füle­met. Gyorsan közelebb lépek: „Honnan valók?" — A Dunajská Streda-i (Dunaszerda­­hely) járásból, a lúcsl szövetkezetből jöttünk el autóbusszal negyvenen, húsz férfi, húsz nő a kiállításra — feleli a megszólított Márton Margit. Mellette a férje is, Márton János traktoros, Kulcsár Károly, a szövetkezet pénztárosa és pártszervezetének elnöke a feleségével, meg Gódány Gitta, a fia­tal könyvelőnő, a csoport vezetője. Va­lamennyien lelkesednek a látottak fölött — a kirándulást, a kiállítás megtekinté­sét olyan ajándéknak tartják, amely sokszorosan megörvendezteti őket, hi­szen újabb élmény lesz elmesélni ott­hon a munkatársaknak, a családnak ... * * * Együtt haladunk már tovább — a hul­lámzó és ritmusban közlekedő tömeg nemigen ad lehetőséget az egy hely­ben ácsorgásra. Ugyanakkor a vegyé­szeti és fizikális tudományok eredmé­nyeinek részlegében működő óriási időinga is arra figyelmeztet: az idő mú­lik — használd ki okosan, tartalmason! Mintegy végszóra ráharangoznak erre a gondolatra a KREML dallamos óra­1. A VOSZTOK űrhajó élethű mása távvezérlésre hallgat — úgy hajtja végre a manővereket. 2. A „gyermek-megőrzőben* a kicsinyeket valóságos gyermekparadicsom várja ... 3. A prágai Fuéik Kulturpark bejárata előtt hetek óta ilyen tömegek vá­rakoznak a bejutásra. ütései (persze csak magnószalagról): pontosan 16 óra az idő, siessünk a koz­­monautikoi részleghez, most kezdődik a manipuláció az önműködő, illetőleg gombnyomósos vezérlőpulttól, a VOSZ­TOK űrhajó miniatűr másával. „Panta rhei” — minden mozgásban van — mondhatnánk Herakleitosz görög filozófussal — ahogyan végigtekintünk a kémiai reaktorok, az atomvilág titkait leleplező fantasztikus műszerek, a meny­­nyezeten a csillagos égboltot Idéző villanyégőszőnyeg fényeffektusain, és a csodavilágban lélegzetvisszafojtva, vagy éppen lelkendezve, zsongva áramló embertömegen. Nehezen válnak meg olyan látványtól is, amelyet például a szovjetország ásványi kincseinek bemu­tatása nyújt. A változatos formákban és színekben kristályosodó kőzetek és fél­drágakövek a malachiton át a pompás kék lazuritokig megmozgatják még a legprózaibb ember képzeletét is. * * * Mégis tovább kell lépnünk, és jól tesszük, mert Ismerősökre bukkanunk: a galántai (Galánta) járás asszonyai jöttek el csaknem ötvenen a nőszövet­ség akciója keretében, Vanyek Anna járási titkárnő vezetésével. — Láttátok-e ezt, meg azt, meg amazt? ... — hangzanak o kérdések. — El vagyunk ragadtatva! — jelentet­ték ki szinte egyszerre, és Jakoda Erzsi néni volt az, aki meg is fogalmazta a tanulságot: — Ez a kiállítás meggyőzheti mind­azokat, akik még nem jártak a Szovjet­unióban és csak szóbeszéd után ítéltek. Különösen jó, hogy ennyi fiatalt látha­tunk ittl Most már így, együttesen megszapo­rodva nézzük végig a további részlege­ket, amelyeknek felsorolása a végtelen­be húzódna, és amelyek mindegyike megőrzésre érdemes élményt nyújt. A könnyűipari termékek, a bőr- és textil­ipar, az üveg- és kerómiaipar haszná­lati- és csodálatos dísztárgyai, a hatal­mas ország változatos állatvilágának minden nemes szőrmefajtója, a kultúro, a régi és a modern művészetek nagy­szerű dokumentumai. Mindezt harmonikusan egészítik ki a párhuzamosan folyó kulturális műsorok, a stílszerűen megválogatott és időzített zenei aláfestés, a televíziós készüléke­ken követhető és óránként váltakozó tudományos-politikai előadások, a kö­zönség nagy részének érdeklődését le­kötő élő manökenes, valamint poliekrán filmvetítéses divatbemutatók, és hogy ki nem hagyott cserben Bosszúsan kémleltük az égboltot, mi­közben a másnapi nagy vadászatra ké­szültünk. A sötét fellegeket csak nem akarta a szél elhajtani a határunkból, sőt időközönként az ég is megnyitotta csatornáit a föld felé. Am Diana istenasszony, a vadászok védelmezője nem hagyott cserben. Más­napra elzárta az ég csatornáit és még a tomboló szelet is más vidékre űzte. Süppedő sárban ugyan, de mégiscsak kedvező időben kezdődhetett a vadász­nap. A Vel'ky Cetin-i (Nagycétény) Vadász­szervezet volt a vendéglátó. Társulata tiz tagból áll, a többi vadász vendég volt. Az alapító tagokból Kása Imre elnök, Szusztor János vadászgazda, Sza­bó István, Jócsik András hódolnak még ma is vadászszenvedélyüknek. Mintegy LUBOMiR CHARUZA FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents