Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-07 / 2. szám
- 'TE5'. ’5^35 (gETi^ai® (553'. ’53J5 T^^’^ajscZET’, igazmondás és költészet Az indiánoknál o beszédkészség, és a magával ragadó szónoki tehetség éppolyan természetes, veleszületett adottság, mint a négereknél az éneklés és a tánc adottsága. S bár túlnyomó többségük — elképesztő nyomoruk és elnyomottságuk következtében még ma is írástudatlan, ez a tény egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs érzékük a nyelv árnyalatnyi finomságaihoz. Rendkívül fogékonyok a beszédbeli árnyalt udvariasság iránt. Egy angol tudós, Seymour Hawtrey, aki a dél-amerikai Gran Chacón élő indiánok életét, szokásait tanulmányozta, a következőket jegyezte fel róluk: „Van egy figyelemreméltó és sajátos szokásuk: előszeretettel Ismétlik meg válaszukban beszélgetőtársuk szavait, mert a vele szembeni, korrekt viselkedés és udvariasság így kívánja. Tanúja voltam egyszer a törzsfőnök és egy más törzsbéll Indián párbeszédének, aki éppen indulófélben volt. Lassan, tagoltan, jól érthetően beszéltek, tehát pontosan feljegyezhettem szavaikat: A: Most el kell mennem. B: Most el kell menned. A: Az ösvényen logok menni. B: Az ösvényen lógsz menni. A: Egy ismerősömnél töltöm az éjszakát. B: Egy ismerősödnél töltőd az éjszakát. A: Sok halat látok majd ott a folyóban. B: Sok halat látsz majd ott a folyóban, szép kövér savalo halat, úgy bizony. A: Úgy bizony, sok kövér savalo halat. B: A szomszéd faluban tököt találsz. A: A szomszéd faluban tököt találok. B: Holdtöltekor otthon leszel. A: Holdtöltekor otthon leszek. Lehet, hogy a homokos ösvényen özet is ejtek. B: Lehet, hogy a homokos ösvényen őzet Is ejtesz. A: (Hirtelen kiegyenesedik, mint oki Indulni akar) Megyek. B: Menj. A vendéglátó törzsfőnök őszinte, szívélyes udvariassággal bánt vendégével, s ezt azzal fejezte ki, hogy mély zengésű hangján, szónoki stílusban megismételte vendége szavait, s ezzel éreztette vele, hogy tiszteli, megbecsüli ót. Ilyen párbeszédeknél nem szabad egy felesleges szónak sem elhangzania. A távozót nem szabad üres formalitásokkal marasztalni. Ha úgy érzi, eljött az idő, mennie kell, a másik komolyan rábólint: menj. Az indián nyelvek szókincse igen gazdag, némelyikük a világ leggazdagabb nyelvei közé tartozik. Lágyság, hajlékonyság és a szóképzés széles körű lehetősége Jellemzi őket. Rendkívüli o szavaik hangulatfestő és hangutánzó képessége is. „A hurónok nyelve a legszebb, legfennköltebb és legnehezebb indián nyelv, — írta egy francia nyelvész, a hurón nyelvtan kiadása alkalmából. — A fehér ember boldog lehetne, ha tíz évi szakadatlan tanulás és gyakorlás után folyékonyan tudná beszólni ezt a nyelvet," Ha az Ojibwa Indián azt mondja: núdin (szél, szellő) szinte tapinthatóan puhának, könnyűnek tűnik a szó, akár a szellő, S ha azt mondja gitche-núdin, az erős szél süvítését érezzük fülünkben, s a viharos szél zúgását énekelteti ez a szó: miszi-piszi-dúszl. Az észak-amerikai Cree törzs naptára pedig így nevezi meg a hónapokat: Január — kis hideg Február — a szelek hónapja Március — kis tavasz Április — nagy tavasz Május — eperla Június — földiszeder Július — enyhe meleg, vagy kezdődő érés Augusztus — nagy hőség, vagy teljes érés Szeptember — kis gesztenye Október — nagy gesztenye November — az idő változása December — nagy hideg. A fogalmok ilyen pontos, szép és leíró kifejezésmódja minden indián nyelvben megtalálható. S költőiségük mellett a nyelvi humor is jól érvényesül bennük: „Hibáim kerekedjenek fel és távozzanak el tőlem, de zajt lehetőleg ne üssenek." Egy másik példa az irokéz törzsfő szavait idézi, aki így fogadta a fehérek küldöttét: „Te fiatal férfi vagy, s nekünk nem rád van szükségünk, aki beszélsz hozzánk, hanem olyanra, aki meghallgat bennünket. Menj tehát haza, törzsed véneihez, akik dolgaitokat Igazgatják, kérd kölcsön beszédüket és azzal térj vissza hozzánk." Az irokéz asszonyok így fejezik ki a vendég érkezése felett érzett örömüket: „Érkezésed olyan boldoggá tett bennünket, hogy kicsinyeink a szemünk láttára növekedni kezdtek, s még az anyaméhbe zárt magzatok is világra akarnak jönni, hogy láthassanak téged." Az indiánok kifejezésmódjának szépségére és erejére jellemző, hogy nem ismerik az esküt, mint az állítás, a kimondott szavak bizonyításának, hihetőbbé tételének erőteljes formáját. De ugyanakkor a hazugságot sem ismerik. Vagy legalábbis nem ismerték, amíg a fehér ember, a civilizáció jelszava alatt meg nem tanította rá, mint annyi sok európai szokására. Szerencsére ez az ősi erény virágzik még néhány helyen, főként ott, ahol a civilizáló fehér kéz még nem ért rá elhervasztani, Eva Lips német indianológus tapasztalatai is ezt bizonyítják, aki Labrador félszigetén járva, egy Naskapi-törzsbéli Indiántól a következőket kérdezte: „Képzeld el, hogy emberek sorsa függ szavaidtól, mit teszel tehát, hogy elhiggyék, amit mondasz, hogy ne kételkedjenek szavaid igazában? Hogyan bizonyítasz?" „Mit jelent az, hogy kételkedni, és mit jelent az: bizonyítani?" válaszolt kérdéssel az indián. A tudós türelmesen elmagyarázta. „Te nem értesz minket" — jegyezte meg valaki a körülötte állók közül. „Ha valakitől ünnepélyesen megkérdeznek valamit, az illető válaszol a kérdésre. Mindaz, amit az ember el akar mondani, benne foglaltatik a szavakban. A szó maga az igazság. Azon felül semmi sem létezik." Ennyire komolyan veszik az indiánok a kimondott szót. Sokkal jobban tisztelik, mintsem hogy könnyelműen bánnának vele. Ezért ismeretlen fogalom náluk a szószótvárság is. A belső és külső hangok zenéjére hallaató Indián, aki számára éppoly érthető a madarak, a fák, a néqylábú állatok, a holtak telkeinek beszéde, a szél zúgása, a víz csobogása és a mennydörgés robaja, mint a hangos, emberi beszéd, féltő gonddal bánik saját szavaival. Csak a lényeget közli, a legszükségesebbet, és csupán a legritkább és legünnepélyesebb pillanatokban válik beszédessé. Szavai az izgatottság hatására rögtönzött dalba csaonak át, egyszerű és tiszta költészetként hagyják el ajkát. Egyik legszebb példája ennek az a szerelmi dal, amelyet megszületésének pillanatában jegyzett fel Eva Lips, az észak-amerikai dakoták között: ... ez itt a tiéd, neked ajándékozza az, aki annyira szomorú. Bánat nyomja szivét, mert néma vagy szerelmem. Mondd, miért nem szólalsz meg? Nem azért kaptuk-e a beszéd erejét, hogy szerelmünk elmondóia legyen? Tudom, erényed az, mely őrködik most néma ajkadon, de lásd, én kérlek rá, hogy szóra nyisd, tedd meg hűségem érdeméért. Soká kinzott az éhség, elgyengültünk, már szólni sem volt erőnk, de termésünk beérett és új erőt adott testünknek, s szavunknak is. Szólalj meg hát szerelmem. Szó, igazság és költészet. Ez a három fogalom eggyé forrt az indián lélekben, gondolati tisztaságában és gazdagságában. Példaképül szolgálhat mindenkinek, aki olyan felelőtlenül bánik a szavakkal, hogy sokszor észre sem veszi, mikor csúszik át a valótlanság talajára az, amit mond. MIKOLA ANIKÓ Balia Máriát mindenki szereti az iskolában. Nemcsak azért, mert kitüntetett tanuló és kiváló SZISZ-tag, hanem mert mindenkihez egyformán kedves, segíteni akaró. Marikát gyakran ott látjuk a röpplabdapályán, kézilabdázik és sakkozik. Tavaly egy Bratislavában megtartott asztalitenisz-versenyen III. dijat nyert. Az iskolai rendezvényeken mindig az elsők között látjuk, jó versmondó, sokat szerepel iskolánk színpadán, szereti a népi táncokat. Mint minden fiatal, ő is szereti a modern dolgokat. Szépen, ízlésesen öltözik, ruháit többnyire maga varrja, szvettereit, pulóvereit egyedül köti. Szabad idejében szívesen festeget, tagja az iskola képzőművészeti körének. Az iskolánkban meghirdetett „50 éves a Szovjetunió" versenybe is benevezett. Marika a bratlsfavai Vegyipari Szakközépiskola negyedikes tanulója, aki nemsokára érettségizik, és gépészmérnöki pályára készül. Kívánjuk, hogy ott is olyan jó eredményt érjen el, mint a mi iskolánkban. Sánta Margit B E M U T A T J Ketten egy célért Pártunk XIV. kongresszusa feladatul tűzte ki a fiatalok megnyerését a szocialista mezőgazdaság számára. A iafáriko vói (Tornaija) Mezőgazdasági Technikum sokat tesz e határozat teljesítése érdekében. Évről évre nő azok száma, kiket szakmailag itt készítenek fel a nagyüzemi mezógazdasag továbbfejlesztésére. Két végzős diáklánnyal beszélgettem el, akik nemsokára búcsút mondanak az iskolának. —Ha leérettségizem, a falu szövetkezetébe megyek dolgozni — mondotta Rácz Kornélia, aki Okocról (Ekecs) került ide. Örülnék neki, ha fiatal létemre is bíznának bennem. A technikumban megkaptunk mindent, ami a tanuláshoz szükséges volt. Jó szervezeti és kulturális élet folyik itt. A SZISZ és a CSSZB szervezetének keretében sokat szerepeltünk, már többször rendeztünk irodalmi estet. Természetesen részt veszünk egyes évfordulók és aktuális ünnepek megrendezésében is. Racsko Petronella Brzotinról (Berzéte) jött az iskolába. — Szüleim is a mezőgazdaságban dolgoznak, ezért senkinek sem kellett engem meggyőznie. En is a mezőgazdaságot választottam életpályámnak. Az iskoláról mór azelőtt is sok jót hallottam a testvéremtől, aki szintén itt végezte tanulmányait. En sem bántam meg, sok hasznosat tanultam Itt. Ha ki* kerülök az életarra hogy méltón megálljom a he% lyem, jó hírnevet ^ v * szerezzek az iskolánők, ahonnan elinditottak. ■ Susányi JHj Safárlkovo (Tornaija) Az erdő szerelmesei Kovács Magda és Rój Margit Lalán (Lele) egy kis erdő melletti faluban születtek. A gyermekéveiket is Itt töltötték, az akácillatos lankákon, itt szerették meg a természetet és az erdőt. Nem csoda, hogy a kilencéves alapiskola elvégzése után ide vonzotta őket a megszokott környezet. Mindketten az erdőgazdaságban vállaltak munkát. Facsemetéket ültetnek, öntöznek és gondoznak, hogy lombosodjanak, erősödjenek és mindenkinek öröme teljék benne. Majerszky Márton K
