Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-24 / 13. szám
Huszonhárom éve kerültem el a szülőfalumból. Csaknem húsz évig bérházban laktam. Ez alatt az idő alatt mindig olyan érzésem volt, hogy hiányzik valami az életemből. A fővárosi rohanást, a villamosok csilingelősét két évtized után sem tudtam megszokni. Mindezt az évszakok változásakor éreztem leginkább. Télen hiányzott a frissen hullott fehér hó, a zúzmarás fák és kerítések; tavasszal a rügyező, majd virágba boruló fák, az üde zöld vetés, a meleg tavaszi eső utáni levegő csodálatos illata, amelynek varázsa élete végéig visszacsábítja a falun nőtt embert. A főváros központjában épült hétemeletes házban a komfortos lakás sem nyújtotta számomra az „igazi“ otthont. Gyakran kalitkába zárt madárnak éreztem ott magam. Hiányzott a virágoskert, az udvar, meg a négylábú jóbarát, amely csaholva várja haza gazdáját. Amikor a külvárosba költöztem, úgy éreztem, hogy a kis kert, a kerítés tetején üldögélő tarka cica gyermekkorom egy darabját hozta vissza. De nemcsak én éreztem így, hanem két nagy gyerekünk is, s az már csak természetes, hogy a cica mellé nemsokára egy kutyust is hoztunk, amely a néhány év alatt szinte családtaggá vált. Hogy miért? Aki nem nőtt fel falusi környezetben, vagy sohasem volt kutyája, el sem tudja képzelni, mennyi öröme telik az embernek egy ragaszkodó négylábúban, s hogy mennyire hozzá tartozik a házhoz, az életünkhöz. Azért írom, hogy a házhoz, mert bármilyen becsben tartjuk ragaszkodó és hűséges jó barátunkat, a lakásunkba nem szoktattuk be. Azt az elvet valljuk, hogy a kutya nem való a lakásba, s ő így szokta meg. Nyáron például, amikor minden ajtót tárva-nyitva tartunk, meg sem kíséreli, hogy bejöjjön. Arra is megtanítottuk, hogy a virágra, zöldre lépnie nem szabad. Az utóbbi időben sok kutya futkározott gazdátlan, éhesen és fáradtan fővárosunkban. Kimerültén, de kitartóan kutattak volt gazdáik után, akik az új ebtörvény életbelépte után szívtelenül kiverték őket az utcára. Szánalmat keltettek az ilyen állatok, és megvetést azok, akik ilyen úton szabadultak meg „kedvenceiktől“. Az új törvénynyel viszont egyetértek, mert tudom, mennyi bosszúságot okoztak a lakóházakban a kutyák, amelyek udvar és kert hiánya miatt a lakásban „produkálták“ magukat, mint gazdájuk divatos életmódjának „kellékei“. —G—PE— Bratislava ÉLJÜNK OKOSAN! Az eddig közölt hozzászólásokból már képet alkothatunk magunknak arról, ki a kispolgár. — Aki szűk látókörű, sokszor maga sem tehet róla, — nem ismeri a „magasabb életnormákat“. — akinek tetteit nem a saját nézete vezérli, hanem az, hogy mit mondanak róla az emberek, — aki henceg azzal, mi mindene van, de irigyli mások jólétét és boldogságát, — aki állandóan mást bírál, ahelyett, hogy a saját háza előtt söpörne, — aki azt képzeli magáról, hogy ő a világ közepe, szeret feltűnni, pl. magára aggat mindenfélét, azt hiszi, így többnek látszik. Hát igen! Milyen nevetségesen hat, ha egy nő csillogó gyöngyökkel, ékszerekkel felcicomázva hízott libát megy vásárolni a piacra, vagy lakkcsizmában, drága bundában, nagy kalapban, krumplit, hagymát, káposztát cipel két szatyorban hazafelé. Azt szokták mondani: „Ruha teszi az embert“. Igen. De az ember értékét sohasem a ruhája minősége vagy ára határozza meg, hanem az, hogy az alkalomhoz megfelelően rendesen és ízlésesen öltözködik-e. Szerintem az is kispolgár, aki babonás. A mai modern világban a babonás emberek száma erősen csökkent, ám mégis van belőlük elég. Ne legyünk babonásak! Éljünk szépen és okosan. Legfőbb törekvésünk és célunk legyen, hogy munkás életünket nemes tartalommal töltsük meg. Hevessy Sári, Nitra KEDVES BUGARNÉ! Leveléből az a mondat ragadta meg figyelmemet, hogy .......nem szerettem soha, ha beállnak a tiszta konyhámba a piszkos cipőjükkel“. Ebből a mondatából azt olvastam ki, hogy szereti a szép, tiszta lakást, örül neki, de ezt az örömét nem nagyon szívesen osztja meg másokkal. Gyönyörű lakást teremtett magának, lakást, de nem otthont. Lakásából hiányzik valami, a szeretet, amelyből melegség árad a lakásban. Ne csodálkozzon, hogy gyermekei inkább a kényelmetlenebb lakást választották, hogy szabadok lehessenek. Azt írja: „... becsukom a kaput, nem érdekel mi történik kívül“. Az olyan ember, aki örömét önzőén csak magának tartogatja, az ne várja el embertársaitól, hogy a bajban segítségére legyenek, ellátogassanak hozzá, hisz tudják, hogy „sáros cipővel oda nem lehet bemenni“. Ha azt akarja, hogy az emberek magatartása megváltozzon önnel szemben, akkor elsősorban a saját felfogásán kell változtatnia. A szocialista embertípustól idegen az a felfogás, hogy nem érdekelnek a mások dolgai. Gondolkozzon el ezeken és nyissa meg szívét és kapuját ismerősei előtt még akkor is, ha ez többletmunkát fog önnek jelenteni. Ne feledje el, hogy a megosztott öröm kétszeres öröm, a megosztott fájdalom pedig csak fél fájdalom! Csepregi Ernőné, Kamenín (Kéménd) Mindenkit örömmel tölt el, amikor megérzi az első langyos tavaszi napsugarat, meglátja az első hóvirágot, megérzi az ébredő földek illatát. És mégis — egyszerre csak észrevesszük, hogy reggelente álmosan kelünk, napközben egyre fáradtabbak leszünk, este meg elfog az idegesség ... Nos, ez az a bizonyos sokat emlegetett „tavaszi fáradtság". Mi az oka, meg lehet-e előzni? Ha az okát keressük, először is nézzünk szét a konyhában, a saját konyhánkban! A tél, különösen vidéken, a disznóölések időszaka, s ezekben a hónapokban úgyszólván minden háznál zsírban, szénhidrátokban bőséges koszton élnek. Hiányzanak az étrendből a vitaminok, az ásványi sók. Ezek a vitaminszegény ételek arra serkentik a szervezetet, hogy egyre jobban „követelőddzék" azok után az anyagok után, amelyekből hiányt érez. A vitaminhiány súlyos következményeire a múltból is menthetünk példát: hoszszú évszázadokon keresztül a tengerészek néhány heti hajózás után már különféle betegségekben, elsősorban skorbutban szenvedtek, mert táplálkozásuk hónapokig teljesen egyoldalú volt. A tapasztalat csak nagy sokára mutatta meg, hogy ezeket a súlyos betegségeket a friss zöldség és gyümölcs hiánya okozta. Az igazi hatóanyagot tulajdonképpen mindössze 40 évvel ezelőtt fedezték fel a zöldpaprikában, — ez pedig a C-vitamin. Ma már mesterségesen is elő tudjuk állítani, ámbár természetes formájában sokkal hatékonyabb. A C-vitamin nemcsak a Skorbut ellen véd, de egyáltalán növeli a szervezet ellenállását a betegségekkel szemben. Éppen úgy, mint a betegségeknek, főleg a meghűléseknek, a tavaszi fáradtságnak is legjobb ellenszere a C-vitamin. Minden ember naponta legalább a minimális mennyiséget — mintegy 75 mg-t — biztosítsa magának egészsége érdekében. Ennek a mennyiségnek többek között megfelel naponta 1 közepes nagyságú narancs, vagy 2 fej zöld saláta, vagy 2 citrom, 2 karalábé, Ví ^9 paradicsom, vagy 4 fej retek. De bőséges C- vitamint tartalmaz a nyers savanyú káposzta, a hagyma, a csipkebogyótea is. A tudományos kutatások azonban bebizonyították azt is, hogy például egy adag helytelenül elkészített káposzta hatszor kevesebb C-vitamint tartalmaz, mint a helyesen elkészített. Az élelmiszerek értékét elsősorban a hoszszadalmas főzés és a nem megfelelő edény okozza. Például a főzelékféléknél, a burgonyánál nagy mennyiségű C-vitamin vész kárba, ha vaslábasban főzzük, ha a gyümölcsöt, zöldséget közönséges, nem rozsdamentes késsel vágjuk föl. A vaj viszont, ha sokáig áll befödetlenül, csaknem egész A-vitamin tartalmát elveszíti. Minél tovább állnak tehát az előkészített, felszeletelt élelmiszerek a szabad levegőn, annál többet veszítenek értékükből. Hogyan őrizzük meg tehát az élelmiszerek vitamintartalmát? Elsősorban azzal, hogy közvetlenül a használat előtt rozsdamentes késsel szeleteljük őket, nem áztatjuk sokáig, és csak már forrásban levő vízbe tesszük föl főni. A főzéshez minél kevesebb vizet használunk és éppen csak addig főzzük, amig megpuhul. A burgonyát mindig a héjában főzzük! A főzéshez zománcozott vagy alumínium edényt, esetleg műanyag vagy kerámia edényt használjunk! A hagymát sohase pirítsuk barnára, csak üvegesre. Röviden tehát, ha a betegségeket, a tavaszi fáradtságot meg akarjuk előzni, nagyobb gondot kell fordítanunk táplálkozásunk változatosságára, s mindenekelőtt most a tél végén, tavasz elején. Ügyeljünk, hogy mindennapi étrendünkből ne hiányozzon az öt legalapvetőbb élelmiszer: 1. A tej és tejtermékek, 2. a barna kenyér, szója és zabpehely, 3. a hús, tojás, hal, hüvelyesek, 4. a zöldség és gyümölcs, 5. együnk jóval több növényi eredetű zsiradékot (olaj, margarin) és lényegesen kevesebb disznózsírt! A NO KÉRDEZ «8» az orvos válaszol Éva állítólag almával csábította el Ádámot. Biztos, hogy az az alma egészségtől duzzadó, üde piros lehetett, mert ráncos, fonnyadt almával igyekezete aligha vezetett volna sikerre. Így vagyunk mi nők az arcbőrünkkel is. Ha azt akarjuk, hogy észrevegyenek bennünket, felfigyeljenek ránk, hogy csinosak legyünk, arcbőrünknek üdének, ápoltnak kell lennie. Az arcbőr korai ráncosodását a nedvességtartalom csökkenése idézi elő. Tudnunk kell, hogy a bőr nedvességtartalma a tizenhetedik életévtől állandóan csökken és ezért nőknél már gyakran harmincéves korban mutatkoznak az első ráncok. A bőr öregedését nem lehet megakadályozni, de megfelelő ápolással elérhetjük, hogy az minél később következzen be. Először is pontosan tudnunk kell, milyen az arcbőrünk. Száraz, zsíros vagy normális. A NORMÁLIS ARCBŐR sima és üde. De mivel az évek folyamán az ilyen arcbőr is veszít a nedvességtartalmából, épp olyan gondos ápolásra van szüksége, mint más arcbőrnek. Az arc tisztítására használjunk lehetőleg arctejet, éjszakára tápkrémet és nappal víztartalmú krémet. HA A BŐRÜNK SZÁRAZ és különösen érzékeny, ne használjunk szagosított arcápolószereket. Az arcvíz legyen szeszmentes. A nappali és éjjeli krém legyen zsír- és víztartalmú, mert a száraz bőr hajlamosabb a ráncosodásra. A ZSÍROS ARCBŐRÖN gyakran képződnek bőrtüskék (mitesszerek) és pattanások. Ezek megelőzésére használjunk szeszes, fertőtlenítő arcvizet. Az éjjeli és nappali krém legyen szintén víztartalmú, mert az arcbőr úgyis zsiradékot választ ki. Előfordulhat, hogy a zsíros arcbőr is egyszerre száraz lesz hormonváltozás következtében, mint pl. terhesség alatt vagy a változás korában. Az arcápolást is ennek megfelelően kell változtatni. Egyes esetekben a homlok,, az orr és az áll zsírosán fénylik, miközben az arc többi része és a nyak száraz. Ilyenkor vagy egy speciális kozmetikus szakorvostól előírt arckrémet használunk, vagy külön kezeljük a zsíros és külön a száraz részeket. Állandóan hangoztatni kell azt is, hogy a szépségápolás mellett elengedhetetlenül szükséges a helyes életmód is. Sok alvás (éjjel hét órát), tiszta levegő, kevés szeszes ital és kevés nikotin. A rendszeres táplálkozás, elegendő alvás és az ártalmas élvezetek — a szeszes ital és a nikotin — mellőzése is elősegíti, hogy az arcbőrünk üde, fiatalos legyen. MINDEN HÉTEN-----( LEGYTANÁCs
