Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-24 / 13. szám

ÖNTUDATÁNAK

záloga a tudás

Hosszú évek óta jól ismerjük. Mindig örülünk, ha bejön a szerkesztőségünkbe és egy kicsit elbeszélgethetünk vele. Meghallgatjuk észrevételeit lapunkkal kapcsolatban, szót váltunk vele aktuális eseményekről, női problémákról. Lénye derűs, kiegyensúlyozott. Leg bensőbb problémáit — mert kinek ne lennének — otthon hagyja. Jelenléte mindig kellemes légkört teremt.

Vadkerty Katalin a Szlovák Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének dolgozója. Gazdaságtörténeti kutató, aki — ki hitte volna ezt néhány évtizeddel ezelőtt egy nőről, hogy érdekelje — a korai kapitalizmus idejének ipartörténetével foglalkozik. A témán belül pedig közelebbről pl.: A cukorgyártás története 1800—1918 között Szlovákia területén. Ezért a munkájáért kapott 1966-ban kandidátusi fokozatot. Monográfiáját tavaly jelentette meg könyv alakban az Akadémiai Kiadó. Kisebb tanulmányai is a mezőgazdasági ipar történetével foglalkoznak. Ahogy halljuk, most készülő monográfiájának témája a malomipar története.

— Kicsi korom óta mindig kutatómunkát akartam végezni, — mondja —

akkor még az csak úgy nyilvánult meg, hogy oz önképzőkörben évfordulókról emlékeztem meg és az iskolai ünnepélyeken beszédet mondtam. — Ehhez is adatgyűjtésre volt szükség.

Néhány pillanatig a kedves gömöri tájra emlékezik, mint amely leginkább nyomot hagyott benne. Bár Nővé Zámky-i (Érsekújvár) születésű, mégis a Rimavskó Söbota-i (Rimaszombat) évek jelentik emlékeiben az otthont, a szülői gondoskodás utolsó éveit.

A tanulóévek sikerét a bratislavai Komensky Egyetem filozófiai tanszékén megszerzett oklevél jelentette.

Történelem—magyar szakos tanári képesítéssel a Pedagógiai Főiskola történelmi tanszékének tanársegédje lett 1953-ban.

—- Az ott eltöltött hat évre úgy emlékszem, mint a legmélyebb emberi kapcsolatok kialakulásának idejére. Ugyanakkor, mikor a tudásomat átadtam, hallgatóimtól, reagálásukból én is tanultam. így alakult ki közöttünk az a közvetlen kapcsolat, amelyre még ma is jó érzéssel gondolok. — De azután vannak az embernek tervei és lehetőségei. Jó, ha csalódás nélkül össze tudja egyeztetni a kettőt. Bratislavában megszűnt akkor a Pedagógiai Főiskola, Nitrára helyezték. Egy kis útkeresés következett részemről emiatt.

Ebben az átmeneti időszakban dolgozott Vadkerty Katalin 13 hónapig lapunknál.

— 1960 decemberében kerültem azután a Szlovák Tudományos Akadémiára. A történelem mindig érdekelt.

Vajon megvolt-e a lehetőség, hogy azzal a témakörrel foglalkozzon, amely érdekli?

— Természetesen, bár az intézetünknek tervszerűen felépített koncepciója van, de ennek keretében megvan a lehetőség, hogy a kutató azokat a részproblémákat dolgozza fel, amelyek közel állnak hozzá. E nélkül és lelkesedés nélkül nem is lehetne kutatást végezni. Meg lemondás nélkül sem, ha a kutatás érdekében ez szükséges. Különben nem születik eredmény.

A munkamódszer kerül szóba, amely egy kutatónál természetesen nagyon érdekes és sokrétű. Könyvtárak, levéltárak anyagának felkutatása, a szakirodalom és a korabeli szaklapok, a statisztikai kimutatások elolvasása és az adatok feljegyzése, mindez még csak az előkészítő munka. Azután következik csak a tanulmány kidolgozása.

— Nő létére hátrányos helyzetben érzi magát? Természetes adottságai mennyiben hatnak előnyösen vagy miben nehezítik munkáját?

— Egyáltalán nem érzem magam hátrányban, sem a beosztásomban, sem másban. A fáradtságot pedig a férfiak nem vallják be, mi nők ezt hamarább megtesszük. Különben egyedülálló ember vagyok, így a munkám nem oszlik meg.

— A kikapcsolódás óráiban mi érdekli?

— Ügy kezdeném, hogy a munkám az éltető elemem, ez a sűrített oxigén számomra. Ha egy tanulmányon dolgozom, akkor abban az időszakban egy kicsit megszállottja vagyok a témának. Ez tölti ki teljes mértékben a gondolataimat. De ez azért nem zárja ki azt, hogy a szakirodalom mellett mindennap ne vegyem a kezembe valamelyik kedvenc költőm kötetét: Tóth Árpád, Arany János, Vörösmarty, Szabó Lőrinc, Puskin, Byron, Villon, hogy csak kapásból említsek néhányat. Hangulat dolga, hogy melyiket. Különben az irodalom annyi értékeset kínál, hogy válogatni kell. Az életrajzokat szeretem. — Nagyon érdekel még a képzőművészet, a festészet és az építészet, főleg a reneszánsz és a barokk kor. Szeretek utazni és eredetiben látni a nagy alkotásokat. Zenében a klasszikusokat és a népi zenét kedvelem. Mindezekhez még hozzátehetem, hogy a házi munkától sem idegenkedem.

Tudjuk, hogy társadalmi munkát is végez. Tizenöt éve plénumtag a Szlovákiai Nőszövetségben és régóta tagja a CSEMADOK KB-nak is.

— Mi teszi kiegyensúlyozottá, ilyen szerényen is magabiztossá?

— A társadalmi megbecsülésen kívül a jól végzett munka öröme.

BERTHANÉ S. ILONA

Pflíir^^^É

értelmükbe ültetgetem a tudás magvait és figyelhetem annak eredményét. A tanítói oklevél megszerzése után Milanovce (Nyitranagykér) községben kezdtem a pedagógusi munkát, ahol igyekeztem megvalósítani az iskolapadban szőtt álmaimat. A tanításon kívül tömegszervezetekben is tevékenykedtem. Munkám eredményeként az iskola igazgatósága párttagnak javasolt, s ez még nagyobb elkötelezettségre serkentett. 1961-ben pedig kineveztek járási tanfelügyelőnek.

Miben látja a különbséget a gyakorlati tanítás és a tanfelügyelői teendők között?

— A tanfelügyelői funkció nagy felelősséggel jár. Ez a kötelesség már nemcsak egy iskola munkáját tartalmazza, hanem a járás oktatásügyének előbbrevitelét, a pedagógusok szakmai fejlődésének irányítását, új módszerek bevezetését. Közben elvégeztem egy hároméves tanfelügyelői továbbképző tanfolyamot, és fő feladatomnak tűztem ki az óvodák hálózatának bővítését. Arra törekszem, hogy a jövő generáció nevelése olyan pedagógusok kezében legyen, akik nem képmutatással nevelnek, hanem érzik is annak súlyát, amit mondanak. Hittel, szeretettel, meggyőződéssel végzik emberformáló munkájukat. A tanerőutánpótlást a levicei (Léva) és a luéeneci

(Losonc) pedagógiai iskolák biztosítják, ahová többször is ellátogatok és megvitatjuk a problémákat, például a módszertani segédanyaghiány áthidalásának lehetőségeit. Mi ezen úgy próbálunk segíteni, hogy gyakrabban szervezünk módszertani napokat. Az utóbbi időszakban a zenei és a képzőművészeti nevelésben vezettünk be új módszereket, így a gyermekek esztétikai érzékének és ízlésének fejlesztése is nagyobb hangsúlyt kapott.

Hivatása részben közéleti tevékenység is .. .

— Tanfelügyelői munkámon kívül természetesnék tartom, hogy a tömegszervezetek akcióiban is részt vállaljak. Habár a munkahelyemtől húsz kilométer távolságra lakom, ezenkívül sokat tartózkodom ellenőrzésen, mégis igyekszem más területen is teljesíteni kötelességemet. Elvállaltam a jnb mellett működő nőszervezet elnöki tisztségét, és tagja vagyok a szakszervezeti tanácsnak.

Mészáros Zsuzsa sokrétű és lelkiismeretes munkájáért a múlt évben elnyerte a „Példás tanító“ — kitüntetést.

Pedagógus, aki szereti a gyermekeket s abban találja meg az élet mély értelmét, hogy önzetlenül hivatásának él.

KŐSZEGI ZSUZSA

Magabiztos fellépés, önbizalom, tekintély. Ezt szögezem le az első pillanatban. S minél jobban megismerem, annál jobban beigazolódnak első benyomásaim. Vázsonyi Éva mérnök, a Komárnói Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főközgazdásza mintha csak erre a beosztásra született volna. Tudomásom szerint egyetlen nő Szlovákiában ezen a poszton, de meg kell mondanom, semmivel sem marad el férfitársaitól. Sőt. A szaktudása, gyakorlati tapasztalata mellett még ott van a vele született ösztönös női érzéke is, mely jó háziasszonyhoz méltón igyekszik a gazdálkodás minden területén rendet tartani. S ez bizony néha nem is olyan könnyű dolog. A járásban levő szövetkezeteket és állami gazdaságokat ismerni kell, s tudnia kell, szükség esetén hol és miben lehet segíteni, irányítani. Ma már ez könnyen megy, de bizony az elején nem ment minden simán.

— Kezdetben kicsit bizalmatlanok voltak velem szemben az emberek. Például jött az egyik szövetkezet elnöke, aki fontos gazdasági ügyben tanácsot akart kérni. Kérdi: hol van

a főgazdász, vele akar beszélni. Mondom: tessék, én vagyok az. Végignéz rajtam, s elneveti magát; ugyan kislány, ne vicceljen, én a főgazdászt keresem! -Alig tudtam vele elhitetni, hogy valóban én vagyok az, — meséli a mérnöknő.

Fél éve került ide, s ma már nincs a mezőgazdasági üzemeknél egy vezető, aki ne ismerné. Már bizalommal vannak iránta, s elismerik, tisztelik tudását. Pártfeladatként kapta ezt a beosztást, s ő annak is tekinti: minden téren becsülettel helyt akar állni.

A diplomáját Prágában szerezte, majd visszajött haza, Csallóközbe, hogy tudását olyan egyszerű parasztemberek között gyümölcsöztesse, mint amilyenek a szülei is voltak. A szülési szabadság után a Zemianska Oléa-i (Nemesócsa) szövetkezetbe került mint üzemgazdász — tulajdonképpen itt kezdődött számára az igazi munka, melybe nemcsak tudását, hanem minden akaratát, igyekezetét beleadta. Szükség is volt erre, mert még nagyon fiatalnak nézett ki ahhoz, hogy a falusi emberek szemében olyan tekintélyt vívjon ki,

mint az elődje, az idősebb ökonómus. Faluhelyen az emberek nemcsak apró-cseprő dolgaikkal, de komolyabb ügyek rendezésekor is a szövetkezet közgazdászához fordulnak tanácsért. Az előző üzemgazdász 12 évig volt itt ebben a beosztásban, ismerte már a falusiak minden problémáját.

— Kitől kérdezzük meg ezután ezt vagy azt hol és hogyan kell intézni? — tették fel egyesek bizalmatlanul a kérdést. S ugyancsak nagy volt a meglepetés, amikor a fiatal mérnöknő minden kérdésükre helyes és kielégítő választ tudott adni.

— Igyekeztem mindenben a segítségükre lenni, mert csak így nyerhettem el a bizalmukat, mely nélkül nem lehetett volna teljes munkát végezni. Azt hiszem, ez sikerült is. Szívesen dolgoztam ott, szerettem az ócsaiakat, s még ma is nagyon közelinek érzem őket — vallja Vázsonyi Éva mérnök.

Már ebben a szövetkezetben is bebizonyította, hogy a férfiakkal egyenlő partnerként tud helytállni. Kevés

nőnek sikerül ez így. Igaz, egy kicsit előnyös helyzetben van a többi dolgozó anyával szemben — a nagymama gondoskodik a kislányáról és a háztartásról, s így nyugodtabban dolgozhat e felelős munkakörben. No meg a szabad időből is több jut a saját számára. Ezt elsősorban önművelésre használja fel; ebben a szakmában nagyon hamar „elöregedik a tudás“, az újabb ismeretek szerzése itt létkérdés. A marxista esti egyetemre is beiratkozott, hogy az iskolában tanultakat kicsit felfrissítse, s ennek a gyakorlati oldalát is megismerhesse.

Tagja a nőszövetség járási plénumának, s így feladatának tekinti a nők körében végzett aktív munkát is. Ismeri a falusi asszonyok gondjait, problémáit — szívesen jár közéjük, tanácsot ad, segít ahol tud. Olyan dolgozó nő, aki gazdag tartalommal tölti meg napja minden óráját, percét, olyan dolgozó nő, akihez bizalommal fordulnak, akit tisztelnek az emberek. Sok hozzá hasonlóra lenne szükség.

HRTANNÉ ZS. SAROLTA