Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-02-05 / 6. szám

SIKERES

Űjabb premiert láthatott a közönség január 13-án KoSicén (Kassa). A MATESZ Thália Színpada a 19. századi orosz drámaírás egyik legkimagaslóbb képviselőjének, Osztrovszkijnak Vihar című darabját vitte színre.

Bár Osztrovszkij drámája erősen kötődik a 19. századi orosz társadalmi viszonyokhoz és szereplőinek mentalitása — akik a nemzeti sajátosságokat jellegzetesen magukon viselő típusok — tipikusan múlt századbeli orosz, a darab mégis a mának is és mindenkihez szól. Mondanivalója: tiltakozás az embertelenség, az elnyomás ellen és kifejezője a szabadságvágynak. A darab témája szerelmi dráma. Katyerina, a szépért, szabadságért rajongó fiatalasszony fojtó légkörben él anyósa házában. A béklyóként rá nehezedő vasszigorú erkölcsi normák, amelyet a kor és az a társadalmi osztály, amelynek tagja, szabták meg, börtönné változtatják otthonát. Kegyetlen porkolábja anyósa, aki minden tettét és megnyilvánulását árgus szemmel, rosszindulattal figyeli és elmarasztalja. És aki a kötelező gyermeki tisztelet és szent alázat nevében engedelmességre kényszeríti és befolyásolja fiát, Katyerina pipogya férjét. A fiatalasszony ebből a sorvasztó légkörből kísérel meg kimenekülni egy szereKövesdi Szabó Mária civilben

A

FELFÜGGESZTETT

ítélet

Még néhány évvel ezelőtt, ha a vesék felmondták a szolgálatot — ez az ember számára fellebbezhetetlen halálos ítéletet jelentett. Ma az idült vesebajban szenvedők halálos ítéletét felfüggesztette a gép, a művese. A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg 27 művesékkel felszerelt egészségvédelmi központ működik, 1975-ig további 250-et nyitnak meg.

A cottbusi járási kórházban hét ilyen bonyolult gépezet működik. Akik hetente egyszer vagy kétszer idejárnak, már megbarátkoztak a nikkel hűvös csillogásával, a sima műanyagcsövekkel, a kapcsolók halk kattanásával, a fertőtlenítő szagával és azzal a tudattal, hogy életük és a gép eggyé vált.

Helga Schölzke, a 26 éves kétgyermekes fiatalasszony már több mint egy esztendeje a „törzsvendégek" sorába tartozik, ö is, mint a többi, az egészséges élni akarás kényszerének engedve, megbékélt sorsával. És vallomása az életéről távolról sem leverő, inkább megnyugtató. %

— Életem első éveiben nem ismertem a betegséget, aki beteg volt, azzal együttéreztem, de — tudatlanul és érthetetlenül álltam szembe minden bajjal. Tizenhét éves voltom, amiko1 egy erős hűlés következtében az én kálváriám is elkezdődött, mégpedig azzal, hogy amint mondani szokás „vésés" lettem. Persze, mit tudtam én akkor a veséről, és arról, hogy mit jelent az egészség. Az embernek kialakul a véleménye a munkáról, a családról, a politikai eseményekről, lakásberendezésről és gyermeknevelésről, de az egészség fogalma fölött elsiklik. Pedig az életben a legkisebb és a legnagyobb dolgoknak is ez az elsődleges előfeltétele. Ilyenformán, noha az orvosok a legszigorúbban figyelmeztettek arra, hogy óvakodjam a megfázástól és ne végezzek semmiféle fizikailag megerőltető munkát, mégsem vigyáztam magamra. Aztán az elmúlt télen kórházba kerültem. Ekkor láttam először valakit a gépben. Elkeseredtem. Kétségbeestem, Soha, soha sem vállalom ezt az életet. Inkább semmit, minthogy az életem technikai berendezéstől függjön, hogy egy géphez legyen kötve.

— Am szinte hihetetlen, hogy az ember milyen gyorsan képes változtatni a nézetein, s ezzel párhuzamosan milyen gyorsan tud alkalmazkodni merőben megváltozott körülményekhez. Április vége felé úgyszólván a nap huszonnégy óráját végigkínlódtam, a szervezetem már képtelen volt táplálékot felvenni. Ekkor kerültem a cottbusi kórházba. Az orvosok már egy lyukas garast sem adtak volna az életemért, és én pedig most már magamtól, szó nélkül feküdtem be a gépbe. A kórházi kezelés hosszú hetei alatt kénytelen voltam megbarátkozni a művesével, és lassan, de biztosan egyre nagyobb bizalommal tekintettem — mint ahogy magamban elneveztem — a protézisemre . . .

— Egy ép vesével lehet élni, sőt még akkor is, ha ez az egy gyöngén működik. Igaz, hogy rosszul, de mégis élni. Viszont két összezsugorodott vesével , . . nos, ebben az esetben az embernek teljesen átépítve kell berendeznie az életét, — külső és belső világát egyaránt. A külső világot illetően először is „meg kell tanulnia" a betegségét és tudnia kell, hogy milyen munkát végez a művese. Az emberi szervezetben a vesék szűrőrendszerként dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy naponta mintegy 1500 liter folyadék áramlik rajtuk keresztül. Ebből kiválasztják, kiszűrik az anyagcsere folyamán keletkezett kóros anyagokat. Ha ez a szűrőberendezés nem működik, a mérgező anyagok a véráramba kerülnek, és az egész szervezetet elborító, halálos kimenetelű vérmérgezés lép föl. A művese tehát ezt

lem révén, de önmagát felemésztő lelki vívódás árán. A végletes szenvedélyek összecsapásának következménye a bukás, a dráma kiteljesülése.

Веке Sándor rendezői munkáját dicséri, hogy sikerült olyan atmoszférát teremtenie a színpadon, amely hitelessé tette a növekvő feszültség drámába torkollását. A hosszú előadás frissen pergett, csak mintha a végén lanyhult volna el. A színészek számlájára írjuk? Веке Sándor jórészt fiatal, kezdő színészekkel valósította meg rendezői elképzelését. Koncepciójának megvalósítása mellett a színészformálás, nevelés feladatából is részt vállal.

A főbb szerepek egyikében Lengyelné Gombos Ilona kiváló jellemábrázoló készséggel alakította Marfa Ignatyeva Kabanova gazdag özvegyasszonyt. A tehetséges és rutinos művésznő töretlenül vitte végig szerepét, a dogmákba csontosodott, kegyetlen anyós megszemélyesítését.

Katyerinát a fiatal Kövesdi Szabó Mária alakította. Kezdő színésznő, de már néhány sikeres alakítás áll mögötte. Ha még hiányzik is nála a szerep mélyebb átélése, Katyerinája szenvedő volt és tűrő, szenvedélyes és lázadó. Hitelesen ábrázolta a sorsába bele nem törődő, önmagát felemésztő fiatalasszonyt.

a munkát végzi, mégpedig úgy, hogy különböző „mosószerekkel" átmossa a páciens vérét. Ez a folyamat hat—tíz óra hosszat tart, és azt is meg kell mondanom, hogy egy-egy ilyen művelet a gépezet üzemeltetésén kívül beleszámítva az egészségügyi személyzet munkáját is, 800 márkájába kerül az államnak.

— Amíg az ember órák hosszat mozdulatlanul fekszik a gépben, sok mindenre gondol. Például arra is. hogy ha Portugáliában élnék — nem tehetek