Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
ASSZONY AZ /ÉJSZAKÁBAN Este kilenc óra utón érkeztünk a tomasíkovói (Tallós) kastélyba. Valamikor az Eszterházy grófok rezidenciája volt, ma a szellemileg fogyatékos gyermekek otthona. Egyetlen asszonyt találunk a hatalmas épületkolosszusban: Tóth Sándornét, Erzsiké asszonyt. Minden második éjszaka ő a palota őre, 127 gyermek mamája. Az ember azt hinné, ha a gyermekek alszanak, ő is pihenhet. De nyugalma csak látszólagos. Este hétkor van lefekvés, a nagyobbak még megnézhetik a televízióban a mesefilmet. Amikor mind ágyba kerülnek, Erzsiké ellenőrzi az egészségügyi nővértől átvett napi listát: mennyi a beteg hányon mentek haza látogatóba vagy Bratislavába orvosi felülvizsgálatra. Éjszakánként 10—15 betegnek kell gyógyszert adnia. Az alvó gyermek nehezen ébred, hosszú percekbe telik, amig sikerül beadnia egynekegynek az orvosságot. Aztán kezdődik az emeletjárások kálváriája. Benéz minden szobába, ég-e a fűz, majd kialudt-e már a kályha, nincs-e széngáz. A legnagyobb probléma a központi fűtés hiánya. Éjfél felé megfőzi áloműző feketéjét, s rágyújt egy cigarettáro, az egykori kerek tükörteremben, most az ügyeletes szobájában. Belehallgat a csendbe, nem sír-e föl valamelyik gyerek. Könyvet vesz a kezébe vagy átböngészi a folyóiratokat. Szeret olvasni, kézimunkázni, különösen kötni. Villámgyorsan cikázik a kötőtű, gyarapodnak a szemek, fogy a pamutgombolyag, akár az éjszaka percei. A szél megremegteti oz óriási ablakot, aztán sebesen száguld tova, akár a gondolatai, vagy az emlékei. Régen ismeri 6 a száz szobás palotát, itt született pár lépésnyire tőle, egy kis cselédházban. Az édesapja cseléd volt, a nagyapja is, mind a kettő a grófokat szolgálta. Ót a sorsa fosztotta meg a gyermekszív legédesebbjétől, az édesanyjától. Korai árvaságra jutott. — Mindenhogyan nehéz a sorsa az árva gyermeknek I — sóhajtja és könycseppek lábatlankodnak a szemében. — Ezért szeretem és sajnálom valamennyi árva', beteg gyereket ötven közülük az állam gyermeke, mert szüleik elfelejtették, hogy ők hívták őket életre. Ruhát kapnak, ételt bőségesen, hajlékot. De a simogatás, ölelés feladata ránk hárul, amikor a nyakunkba csimpaszkodnak. Pedig nem erre a hivatásra készült Erzsi aszszony. Egyetlen álma volt: énekelni szeretett volna. Gyermekkorában még a játék sem érdekelte úgy, mint a társait, amerre ment, mindig, mindenütt énekelt. Csak pénz nem akadt a taníttatására. Gyermekei már másképpen élnek. A fia tanító, a lánya tanítónő, Gágyor Józsefnek, az intézet igazgatójának a felesége. Legkisebb lánya rehabilitációs nővér. S az unokái? Azok talán még messzebbre jutnak az úton. Lehet, hogy énekelni is fog valamelyik kis unokája és elindul arrafelé, oda, ahová neki kellett volna eljutnia. Odakint üvöltve száguldoz a szél. Valahol egy ajtó csapódik. Utána kell nézni. S végig kell járni a szobákat, be vannak-e takarva a gyerekek. A hosszú lépcsőkön föl, a magas emeletre. Hajnolodik, mire megpihentetheti visszeres, fájós lábait, — „legalább egy pár percecskére".. . MOYZES ILONA A KULISSZÁK MÖGÖTT Az utolsó jelenetekre kerül sor a színpadon. A kulisszák mögött állok és figyelem a vidám polkázást. A MATESZ vendégszerepei Nővé Zámkyban (Érsekújvár), a Furfangos diák c. zenés vigjótékot adják elő. ügyelek, hogy hová lépek, hogy hol álljak meg, nehogy útban legyek, ha hirtelénül szükség van valamilyen kellékre és hogy ne zavarjam a színpadra ki-bejáró színészeket. Közben megfigyelem, milyen erős igénybevételt jelent számukra a szerep megformálása. Van, aki kimerültén roskad néhány pillanatra a folyosón levő székre. Akinek kosztümöt kell cserélnie, felsiet az emeletre az öltözőbe. Néha csak pillanatokról van szól Mozgással teli, nyugtalan a légkör a színfalak mögött és mindez a játék gyönyörűségéért. Földig omló, habkönnyű, szalagokkal díszített ruhájábon Petrécs Anni libben elénk, akinek a kezéért gavallérok versengtek az imént a színen — egy rég múlt világ miliőjében. — Kicsit „kifújja" magát — néhány perce von, míg folytatódik a szerepe — és mór mondja is, hogy 1964 óta játszik. Hogy nincs jobb érzés a közönség tapsánál I Vallja, hogy a színész a szerepeiben él. Egy-egy időre azonosul azzal a figurával, amelyet éppen megformál. A képzelőereje olyon nagy, hogy a civil életben is eltűnik néha a külvilág, csak a szerep létezik. Mint most ősszel is. ölt az utcán a pádon, kezében a szövegkönyv, tanulta a szerepet, beleélte magát, kézmozdulatokkal, arcjátékkal kísérte. Egyszer csak feleszmélt, ahogy a szövegkönyvből felnézett, lábakat látott a pad körül. Akkor vette észre, hogy nézőközönsége van. llyenkor»nem marad más hátra, mint minél előbb ekűnni... Család, otthon? Albérleti szoba Komárnoban (Komárom). A színészférj, Boráros Imre pedig Kosicén (Kassa) él. Hetente egyszer-kétszer találkoznak, akinek éppen szabadja van, az utazik a másikhoz. Természetesen ez csak átmeneti megoldás. ... A színen éppen összehúzzák a függönyt, még hallatszik a közönség tapsa, a színészek az öltözőbe mennek. Szanaszét ruhadarabok hevernek, költői rendetlenség. A lesmlnkelés folyik. Lekerül a műszempilla, a paróka. Közben beszélgetünk. Arról, hogy most otthon jön a letussolás és elalvás előtt egy kis olvasás. Mert azt nagyon szeret. Klasszikusokat is, meg moderneket is. Újabbon a képzőművészettel foglalkozó szakirodalom érdekli. De szeret kötni is és varrni is. Azokat a ruháit szereti legjobban, amelyeket 6 varrt. Húsz perc teít el az előadás befejezése óta. Petrécs Anni kollégáival együtt beszáll a MATESZ autóbuszába, még egy utolsó búcsúintés és elindulnak. Este tíz óra van. Arra gondolok, amit mondott, hogy most kicsit megpihennek az autóbuszban, de lehet, hogy jó hangulatban utaznak hazáig. Meg hogy majd elővesz egy verseskötetet — mert este ilyenkor azt szokott — és elolvas egy-két szép verset elalvás előtt. Meg az a kijelentése Is eszembe jut még, hogy azt a szerepét szereti meg ő is igazán, amelyik közelebb viszi a közönséghez. Igaza van, mert a hivatása, ha fárasztó is, ezért szép. B. S .I.-SZÓDÁVAL ? Viliódzó neonbetűk: Hotel Dolina. Aki erre jár, nem kerüli el. Hogy miért? — mert széles e vidéken nincsen párja a Vefky Krtíi-i (Nagykürtös) vendégfogadónak. Az országhatáron túl is ismerik hírnevét. A határ-átkelőhely Balassagyarmat felé csupán 18 km-re van. Különösen a nyári hónapokban sok a külföldi vendég. és az otthoniak? — Minden rendezvényt Itt tartanak. S ha már egyszer valaki meglátogatta e helyet, máskor is ide tér be. Mi ennek a titko? — A szívélyes vendégfogadás és a vendégekről való gondoskodás. Erről győződtünk meg mi Is. Alig ültünk asztalhoz, máris mosolyogva jött felénk a PINCÉRNö. Úgy üdvözölte társaságunkat, mintha legkedvesebb ismerősei lennénk. Elénk tette az étlapot, s egyben felhívta figyelmünket ínyenc különlegességeikre. Sőt, ha ezenkívül valami más kívánságunk lenne, szóljunk, szívesen teljesítik. Hogyan szeretjük a megrendelt ételt és italt? — Fűszeresen vagy enyhén diétásán, jégkockával esetleg szódóval... Ezután tovasuhant a következő érkezőkhöz, szintén mosolyogva. Nem kellett sürgetnünk a megrendelt éhség- és szomjúsógcsillapítót; egy-kettőre megízlelhettük a Dolina szálló szakácsának főztjét. S így volt ez a többi asztalnál is. Katarina Valentová a Dolina szálló megnyitásától, azaz hét éve gondoskodik a vendégekről. Azóta cserélődtek a munkatársai, de 6 nem lenne hűtlen a munkahelyéhez, — vallja a bárpult mögött egy szomjúságot oltó itóka mixelése közben. — Karlové Vary mellől jöttem erre a vidékre, a családommal. Férjem a Dolina bánya alkalmazottja, Ferko és Lackó fiam iskolába jár. A családban beosztjuk a munkát, mindenki elvégzi a ró eső feladatot. Gyermekeimet felelősségtudatra, a munka megbecsülésére és emberszeretetre nevelem. Ha esetleg előfordul, hogy valamelyik kollégámat helyettesíteni kell, otthon nincs duzzogás, megértik, hogy a mamának ez kötelessége. Ebben az évben még szabadságon sem voltam, mivel szükség van a munkámra. Talán bele is. betegednék, ha nem jöhetnék mindennap vendégeink közé, — mondja Katarina asszony, s közben bekapcsolja a kávéfőzőt. — Szállodánk az országút mentén van, így sok külföldi vendég is felkeresi az éttermünket. Ilyenkor nyelvtudásomra Is szükség van. Beszélek csehül, szlovákul, magyarul, németül. A lokál csütörtökön, szombaton és vasárnap van nyitva. A többi napon az étteremben és a kávéházban vagyok szolgálatban, 11 órától este 23-ig, ahol nap mint nap nagy a forgalom... — Itt félbeszakadt a beszélgetés, miveí a bárpulthoz társaság érkezett, ezenkívül a zenekar is munkához látott és a hangfoszlányokból már csak annyit értettem, ... szódával? • - -KŐSZEGI ZSUZSA
