Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-05 / 6. szám
BIZTONSÁGÉRT h<o о о u. — követnie kell a Helsinkiben tervezett európai biztonsági csúcsértekezlet összehívásának is, mivel a Prágában aláírt dokumentumok lényegében már körvonalazták e csúcsértekezlet napirendjének legfontosabb pontjait. De nem kételkedhetünk abban sem, hogy nemcsak a világ haladó szellemű politikai köreiben váltott ki bizakodó megelégedést ez a — bátran állíthatjuk — történelmi jelentőségű értekezlet, hanem ugyanígy könyveli el minden jóérzésű, humánusan gondolkodó, a maga és gyermekei számára békés és biztonságos életet akaró ember is. ge rikai hadihajók horgonyoztak a Bengáliai öböl előtt, és rövid hadművelet után katonái megadásra kényszerítették a vérengző nyugatpakisztáni katonákat. Indira Gandhi közbenjárására bocsájtották szabadon Mudzsibur Rahman sejket, akit mint az Avami Liga vezetőjét, Nyugat-Pakisztánban tartottak fogva. Rahman sejk kiszabadulása után ellátogatott Delhibe, ahol megköszönte a miniszterelnöknő közbenjárását és további támogatását élvezve, megkezdte munkáját Bangla Deshben (a keletpakisztániak így hívják országukat, ami Bengáli államot jelent). Egy politikusnőről írunk, aki egy veszélyesnek induló konfliktusban sem hátrált meg, és főleg azért nem, mert maga mögött érezte az egész szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió támogatását. A fegyverek elhallgatása után Indira Gandhi Bangla Desh nevében is köszönetét mondott a Szovjetuniónak. Az új államot egyre több szocialista ország ismeri el, és több olyan hír lát napvilágot, hogy a semleges irányzatú állam gazdasági segítséget is kap. Vannak olyan jelenségek, amelyek arra engednek következtetni, hogy különböző reformok később egy új társadalmi rend kibontakozását segíthetik elő. A parasztoknak például nem kell bért fizetniük a földért. A gyarmati sorból felszabadult Indiát annak idején az angolok osztották három részre. A „Nagy“ Indiára, majd a nagysági sorrendben utána következő Nyugat-Pakisztánra és a kisebb Kelet-Pakisztánra, ahol most a véres események játszódtak le. A felosztásban nem volt semmi logika, mert például Nyugat- és Kelet-Pakisztán között légvonalban is 1500 kilométer távolság van és közvetlen kapcsolatot csak a levegőn vagy a tengeren keresztül tartottak fenn. Számunkra kedvező, hogy India után Kelet-Pakisztán is rokonszenvez és egyre jobb kapcsolatokat teremt a szocialista országokkal. .„A JÓ ÖTLET! шШшкшЯ КУгаПВ ш A szerkesztőségünkbe érkezett számos levél közül sok valóban figyelemreméltó javaslatokat, ötleteket tartalmaz. Simkó Margit Bratislavából többek között az autójavítási szolgálat megjavításához szólt hozzá. Szerinte addig, amíg az ipar nem tud elég új alkatrészt előállítani, úgy segíthetne a hiányon, hogy a már használhatatlan kocsik még ép alkatrészeit az illetékes kereskedelmi részleg átvenné bolti áron (persze, kellő igazoltatás után, nehogy lopott autók alkatrészeit értékesíthessék). Még ezzel a kérdéssel kapcsolatban Simkó elvtársnő azt is javasolja, hogy az autóvezetési jogosítvány kiadását attól is tegyék függővé, hogy a tulajdonos képes legyen az elemi hibák kijavítására, — ezzel jóval csökkene az autójavító műhelyek munkája. Füssi Anna Dunajski Streda-i (Dunaszerdahely) olvasónk igen helyesen rátapintott a lényegre, amikor levelében a fodrásznők munkáját bírálja. „Fodrásznőink alapvetően elsajátították a frizurakészítést, de gépiesen végzik a munkájukat. A fodrászüzletben is olyan folyóiratokat kellene tartani, amelyekből az ember kiválaszthatja az alakjához, egyéniségéhez, öltözködési stílusához alkalmas frizurát. Ezeket pedig az alkalmazottnak meg is kellene tudni csinálni.“ Ügy véli, hogy bizonyos időközökben fodrásznőink számára rendszeres tapasztalatcserét kellene szervezni, például rövid ideig nagyvárosi szalonokban dolgoznának, ismert mesterek keze alatt. Továbbá javasolja azt is, hogy a fodrászatokban népszerűsíteni ’ kellene a legújabb hajápolási szereket is, hogy az asszonyok nyugodtan fordulhassanak ilyen irányban tanácsért fodrásznőjükhöz. Prievidzáról érkezett Kántor Rudolfné levele, aki szintén jó ötleteket vetett föl. A tisztítóüzemekkel kapcsolatban Azt javasolja, hogy a falvakban jó lenne kisebb, kapacitású tisztítókat létesíteni, ezáltal tehermentesítve lennének a nagyobb helységekben levő tisztítók, a várakozási idő is megrövidülne és nem utolsósorban a helybeli asszonyok számára ez kedvező munkalehetőséget is teremtene. A zöldövezetek és a ház környékének, illetve a közösen használt térségeknek a tisztántartásával kapcsolatban a következőket javasolja: helyezzenek el a játszótereken több hulladékgyűjtő ládikót, létesítsenek több játszóteret, a rend fenntartása érdekében pedig nyugdíjasokat kellene alkalmazni. A ház rendbentartását a nagyobb bérházakban a házbizalmi knak kellene megszervezniük úgy, hogy beosztanák a lakókat bizonyos munkák elvégzésére. S aki ezt nem tartaná be, pénzbírságot fizetne. Sajnos, Sz. A. Salai olvasónk csupán nevének kezdőbetűit közölte, pedig a fodrászműhelyek munkájával kapcsolatos észrevételei, javaslatai igen figyelemreméltók. Sz. A. azt javasolja, hogy a fodrászipari tanulók felvételekor bírálóbizottság döntse el, vajon a jelentkező alkalmas lesz e erre a munkára, van-e kézügyessége, esztétikai érzéke, képzelőtehetsége, s hogy érez-e egyáltalán vonzalmat a pálya iránt, vagy csak a jó kereset és aránylag könnyű munka csábítja. Joggal kérdezi: „Miért üzletvezető olyan fodrásznő, akit ugyan a kora miatt megillet ez a tisztség, de akitől a nők szinte rettegnek, nehogy a keze alá jussanak?! Olyanoknak kellene vezetniük a fodrászműhelyeket, akik nemcsak maguk végeznek jó, szakszerű munkát, hanem irányítani tudják munkatársnőiket is.“ Olvasóink lelkesen és szinte kimeríthetetlenül járulnak hozzá a „Jó ötlet aranyat ér" mozgalom sikeréhez. Ez is azt bizonyítja, hogy az ember a maga sorsának kovácsa. Ha az ötletek a papírbetűkből élő valósággá válnak, elmondhatjuk, hogy mi is tettünk valamit élet- és munkakörülményeink javításáért,
