Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
HALÁLNAK HALÁLÁVAL HALSZ. ЪдШпес ЪаХд с ш е UTÓHANG Huszonhét napon át állt nyitva a budapesti Műcsarnok a nagyközönség előtt, hogy az megismerkedhessen, találkozhasson Marc CHAGALL, az orosz származású, világhírű francia festő ott kiállított alkotásaival. A kiállítás hírére valóságos népvándorlás indult meg. Nemcsak budapestiek, de egész Magyarországról, sőt a baráti szocialista országokból is turisták tömegei érkeztek, hogy a ritka művészeti élményben részesüljenek. A Műcsarnok kiállítási termeiben Chagall képei előtt tolongtak a látogatók, a műértők és laikusok, műélvezők és sznobok bámulták tágra nyílt szemmel a festményeket, grafikákat, kőnyomatokat, plakátokat és talán azt hitték — álmodnak. Mert amit Chagall művészete nyújt, csak azok számára művészet, akik képesek úgy álmodni, mint 6, a valóságos világ és a fantázia egymásba fonódásából ki tudják érezni a felszabadult alkotás örömét. A ma már 85 éves festő művészetének szuggesztivitása olyan erős, hogy 'aki hatása alá kerül — maradéktalanul hisz neki. Elhiszi, hogy az ő világa akár fejtetőre állítva is világ, hogy benne az ember repülni, lebegni képes, és gyermeki lélekkel, a naivitásig játékosan emelkedik a lényegtelen fölé. Emberek, fák, állatok, színek — mind ezt a megtisztult varázslatot szolgálják, megszabadítva a föld vonzásától és a logika béklyóitól. Mégis, a lebegő látszólag álomvilágban van néhány fix pont, amelyek Chagall iránytűit jelentik. Ezek: a régi orosz szülőváros — Vityebszk, és bár az első világháború befejezése óta egy délfrancia tengerparti kisvárosban, Vence-ban él — az Imádott Párizs! Képeinek többségén ennek a két kedvesnek a házai, utcái, részletei vonulnak át. Néha szinte megmagyarázhatatlan a jelenvalóságuk, de jelenvalók. És mivel Chagall művészete mindén ellentmondásossága mellett is csupa költészet, talán próbáljuk meg éppen Chagall versének kezdő soraival közelebb hozni érzékeny leikéből fakadó alkotásait a mindennapok emberéhez. Az én hazám Csak az enyém a föld, amely lelkemben él. Határát útlevél nélkül lépem át haza megyek. Látja, ha bús vagyok, elhagyatott. Elringat 6, s illatos kővel betakargat. Kertek borulnak virágba bennem. Magam alkotom virágait, az utcák is enyémek. Utcák, amelynek házai gyermekkorommal elenyésztek. Az emberek most hát repülnek, igy keresgélik az otthont. Lelkemben laknak ... L. GALY OLGA
