Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-12-18 / 51-52. szám

Családi — Engem jó anyóm mindig úgy várt hazo a munkából, mintha mesz­­szi útról jöttem volna. Pedig valójá­ban mindig a közelében éltem. Akkoriban az otthon jellegzetes sza­gát a rántott bableves, meg a papri­káskrumpli jelentette, a család me­legét meg anyám egész lénye, ahogy az egyszerű ételt elém rakta, a tűzre tett, vagy kenyeret dagasztott. Olyan volt ő, mint egy varázsló, о semmi­ből is jáízűt főzött s az asztalnál azt is elfelejtettem, hogy ennél sokkal jobb ételek is lehetnek a világon. 0 volt a szervező és a biztató, aki mindig ki tudott igazodni a bonyo­dalmakban, de néha családi villám­hárító volt, aki oly finom hozzáértés­sel tartott össze bennünket, mintha ezt ki tudja, hol tanulta volna. Abban a szegény világban is olyan vonzó családi légkört tudott kialakí­tani, amelynek még máig is hatása alatt élek. Ezeket a szavakat Péntek László­tól hallottam, aki a safárikovói (Tornaija) szövetkezet tagja. — Egyesek szerint a generációk közötti súrlódások elkerülhetetlenek. Úgy tudom, önöknél három nemze­dék él egy fedél alatt? — Igen, de lehet hogy nemsokára majd négy él nálunk, mert a legidő­sebb fiam megházasodott, fiatal­­asszony került a házhoz. Erre mi idő­ben felkészültünk. Ahogy bővült a csalód, ezzel párhuzamosan épült о családi ház is. Arra egy percig sem gondoltunk, hogy sokan leszünk és emiatt valakinek el kell hagynia minket. Ellenkezőleg, mindenkinek egy gondolata volt: együtt maradni. Ősszel azonban engednünk kellett. A legkisebb fiamat felvették a fő­iskolára. Ennek mindenki nagyon örült a családban, de a búcsúzás nagyon nehéz volt. A két nagymama szíve ma is nehezen nyugszik bele. Százszor elmondják, mi lesz vele egyedül abban a nagy városban? Nekünk sem könnyebb, amikor о fa­faragásaira tekintünk a falon, vagy a régészeti gyűjteményét rendezget­jük. Valahol egy öreg is sok a ház­nál. Itt meg két nagymama él. A férj és a feleség édesanyja. — Nekünk nem sok, a gyermekek­nek sem. Ellenkezőleg, mindent meg­teszünk azért, hogy egészségesek le­gyenek, sokáig éljenek közöttünk. Az édesanyám régen velünk él. A fele­ségemmel nagyon jól megértik egy­mást. Én ennek nagyon örültem, mert a békés életet szoktam meg oda­haza, és ez a családi életemben is tovább folytatódott. Amikor a felesé­gem édesanyja egyedül maradt, egy percig sem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz vele. Akkor sokan meg­kérdezték tőlünk, nem félünk-e attól, hogyan fér majd meg a két öreg egymás mellett? Nem féltünk, mert ismertük anyám természetét és az anyósomét is. Tudtuk, hogy nem le­het baj és nem is csalódtunk ben­nük, úgy gondolom, ők sem miben­­nünk. Az anyósom 75 éves, az anyám sem sokkal kevesebb. A korral, meg a gyöngeséggel együtt járó dologból adódik, hogy sok közös témájuk van, amit ketten jól megbeszélnek. Elszó­rakoznak, amíg mi munkában va­gyunk. Egy szobában laknak, kisegí­tik egymást, eltelik a napjuk. Mi pedig azzal a jó érzéssel élünk, dolgozunk és térünk haza, hogy sze­rencsés emberek vagyunk, mert so­hase vár üres otthon, közöttünk van­nak még, akik jó szívvel megkérde­zik: Mit csináltál ma. drága fiam? GÁL ETA A NŐ KÉRDEZ) DANA KÁBOVA, a Szlovákiai Nőszö­vetség Központi Bizottságának dolgo­zója válaszol NAPJAINKBAN EGYRE TÖBB SZÓ ESIK A SZÜLŐI HIVATÁSRA VALÓ NE­VELÉSRŐL. Ml TETTE SZÜKSÉGESSÉ, HOGY ERROL BESZÉLJÜNK? Naponta meggyőződhetünk arról, hogy szocialista társadalmi rendszerünk milyen rendkívüli gondoskodást tanúsít gyermekeink-ifjúságunk egészséges és harmonikus fejlődése iránt. Arról, hogy milyen nagy áldozatokat hoz államunk a nevelés és művelődés egyre maga­sabb szintre emeléséért, a fiatalok élet és munkakörülményeinek biztosításáért. Am minden ilyen irányú törekvés csak úgy lesz célravezető, ha a gyermek, a fejlődő fiatal, kiegyensúlyozott, bol­dog családi környezetben, meleg ott­honban nő fel. Ezért napjainkban, a tudományos­műszaki forradalom idején, különösen nagy jelentősége van eszmei-nevelő­munkánk azon részének, amely a házas­ság, a család szocialista viszonyának kialakulására, megszilárdítására irányul. Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nagy része szívesen ráruház minden gyermek­­nevelési feladatot az iskolára, mert ez­által mentesnek érzik magukat a fele­lősség alól. A másik ok pedig az, hogy a szülők sok esetben nincsenek kellő­képpen fölkészülve az igényes és fele­lősségteljes szülői hivatásra. A SZÜLŐI HIVATÁSRA TÖRTÉNŐ NE­VELÉSBEN MILYEN FELADAT HÁRUL AZ ISKOLÁRA, A TÁRSADALMI SZER­VEZETEKRE, KONKRÉTAN A NŐSZO­­VÉTSÉGRE? A kommunista nevelés célja a sok­oldalúan képzett embertípus kialakítása. Tartalma pedig az értelmi, erkölcsi, esztétikai nevelés, testnevelés és a mun­kára nevelés. Ezért éppen az iskola az az intézmény, amely döntő szerepet játszik a felnövekvő nemzedék nevelé­sében. Ennélfogva jelentős helyet foglal el az ifjúság szülői hivatásra való elő­készítésében is. Ez a terület pedig el­választhatatlan része a nevelési folya­matnak. Az ifjúság szülői hivatásra való neve­lése a szocialista család kialakításával van összhangban. Am egyedül az iskola nem képes elvégezni ezt a bonyolult és nehéz feladatot. Biztosítanunk kell tehát az összes nevelési tényezők egységes célra való törekvését. Nagyon fontos, mondhatnánk a legfontosabb feladat éppen a tanítóra hárul. Ezért pártunk központi bizottságának utolsó plénuma az ideológiai kérdések tárgyalásakor hangsúlyozta, hogy még nagyobb figyel­met szenteljünk a tanítók képzésének, mert az ő felelősségteljes munkájuktól függ társadalmi rendszerünk további fejlődése. A Nemzeti Front szervezetei különö­sen az utóbbi két évben gazdag és sok­oldalú tevékenységet fejtenek ki ilyen irányban. A felnőtté érés küszöbén álló fiatalok szülői hivatásra való felkészítése társa­dalmunkban jelenleg időszerű kérdés. A kedvezőtlenül alakuló népszaporulat, a válások számának (főleg a fiatal há­zasok esetében) emelkedése, a gyermek helye az értékrendben stb. azt jelzi, hogy a fiatal nemzedék nevelésében komoly fogyatékossággal állunk szem­ben. Ezek a negatív jelenségek figyelmez­tetik Nőszövetségünk Központi Bizottsá­gának dolgozóit is arra, hogy elgondol­kodjunk nevelési módszereinken, s hogy segítsünk a hibák kiküszöbölésében. Nemrégiben a lányok számára vonzó formát vezettünk be: a „Családi nevelés kisiskoláját". (Malá rodinná skola.) Az 1971—72-es évben már 42 ilyen tanfo­lyam működött Szlovákiában. A tanul­mányok kidolgozásában pedagógusok, egészségügyi népnevelők, pszichológu­sok és családjogi dolgokban jártas, tudományos munkatársak vettek részt. De a tananyag egy része a háztartás gyakorlati tudnivalóira is kiterjed. A múlt évben о Nőszövetség KB szlo­vákiai találkozót rendezett a tanítónők számára. E találkozó utón az egyes járásokban aktívákat szerveztek, ame­lyeken a nőszövetség helyi szervezetei szoros együttműködésbe léptek a peda­gógusokkal. Ez a kapcsolat lesz hivatott egyre mélyíteni az iskola és szülök kö­zött a jó együttműködést. A Nőszövetség járási bizottságai mel­lett csaknem mindenütt működik „csa­ládvédelmi és nevelési komisszió" is, amelyek fő feladata, hogy segítsenek a nőknek-anyáknak eligazodni a korszerű nevelési módszerekben, a helyes világ­nézeti nevelésben. Ml A CSALAD SZEREPE A SZÜLŐI HIVATÁSRA TÖRTÉNŐ NEVELÉSBEN, HOL ÉS MIKOR KELL ELKEZDENI E NEVELÉST? A családi nevelés, emocionális mély­sége miatt a gyermek számára pótolha­tatlan. Bátran kijelenthetjük, hogy sehol máshol nem létezik erősebb érzésen alapuló példamutatás, mint éppen a családon belül, a szülők példája. Ott, ahol a gyermek kicsiny korától kezdve példamutató, jó házastársi viszonyt lót, a házastársak közötti megbecsülést, köl­csönös szeretetet, segítséget, tiszteletet a szülők iránt, olyan szilárd erkölcsi alap alakul ki a gyermekben, amelynek segítségével helyesen fogja majd föl a fiú-leány, férj-feleség közötti kapcsola­tot. A család alapvető szerepe, hogy a gyermekben pozitív érzelmeket alakítson ki a gyermekekre, családra, anyaságra, apaságra, emberek közötti kapcsolatok­ra vonatkozóan. A szülői hivatásra való nevelés mindenekelőtt érzelmi és értelmi neve­lés. Ezért elvitathatatlan, hogy minden fiatalnak ismernie kell a szeretet, mint legmélyebb emberi érzés értékét. Hol és mikor kezdjük a szülői hivatásra való nevelést? — Már a házasságkötés előtt, a fiúnál is, leánynál is. Ebben kíván szerkesztőségünk is a lap küldetésének megfelelően a legtöbbet segíteni. Beszélgetett: MEGYERI ANDREA

Next

/
Thumbnails
Contents