Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
Családi — Engem jó anyóm mindig úgy várt hazo a munkából, mintha meszszi útról jöttem volna. Pedig valójában mindig a közelében éltem. Akkoriban az otthon jellegzetes szagát a rántott bableves, meg a paprikáskrumpli jelentette, a család melegét meg anyám egész lénye, ahogy az egyszerű ételt elém rakta, a tűzre tett, vagy kenyeret dagasztott. Olyan volt ő, mint egy varázsló, о semmiből is jáízűt főzött s az asztalnál azt is elfelejtettem, hogy ennél sokkal jobb ételek is lehetnek a világon. 0 volt a szervező és a biztató, aki mindig ki tudott igazodni a bonyodalmakban, de néha családi villámhárító volt, aki oly finom hozzáértéssel tartott össze bennünket, mintha ezt ki tudja, hol tanulta volna. Abban a szegény világban is olyan vonzó családi légkört tudott kialakítani, amelynek még máig is hatása alatt élek. Ezeket a szavakat Péntek Lászlótól hallottam, aki a safárikovói (Tornaija) szövetkezet tagja. — Egyesek szerint a generációk közötti súrlódások elkerülhetetlenek. Úgy tudom, önöknél három nemzedék él egy fedél alatt? — Igen, de lehet hogy nemsokára majd négy él nálunk, mert a legidősebb fiam megházasodott, fiatalasszony került a házhoz. Erre mi időben felkészültünk. Ahogy bővült a csalód, ezzel párhuzamosan épült о családi ház is. Arra egy percig sem gondoltunk, hogy sokan leszünk és emiatt valakinek el kell hagynia minket. Ellenkezőleg, mindenkinek egy gondolata volt: együtt maradni. Ősszel azonban engednünk kellett. A legkisebb fiamat felvették a főiskolára. Ennek mindenki nagyon örült a családban, de a búcsúzás nagyon nehéz volt. A két nagymama szíve ma is nehezen nyugszik bele. Százszor elmondják, mi lesz vele egyedül abban a nagy városban? Nekünk sem könnyebb, amikor о fafaragásaira tekintünk a falon, vagy a régészeti gyűjteményét rendezgetjük. Valahol egy öreg is sok a háznál. Itt meg két nagymama él. A férj és a feleség édesanyja. — Nekünk nem sok, a gyermekeknek sem. Ellenkezőleg, mindent megteszünk azért, hogy egészségesek legyenek, sokáig éljenek közöttünk. Az édesanyám régen velünk él. A feleségemmel nagyon jól megértik egymást. Én ennek nagyon örültem, mert a békés életet szoktam meg odahaza, és ez a családi életemben is tovább folytatódott. Amikor a feleségem édesanyja egyedül maradt, egy percig sem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz vele. Akkor sokan megkérdezték tőlünk, nem félünk-e attól, hogyan fér majd meg a két öreg egymás mellett? Nem féltünk, mert ismertük anyám természetét és az anyósomét is. Tudtuk, hogy nem lehet baj és nem is csalódtunk bennük, úgy gondolom, ők sem mibennünk. Az anyósom 75 éves, az anyám sem sokkal kevesebb. A korral, meg a gyöngeséggel együtt járó dologból adódik, hogy sok közös témájuk van, amit ketten jól megbeszélnek. Elszórakoznak, amíg mi munkában vagyunk. Egy szobában laknak, kisegítik egymást, eltelik a napjuk. Mi pedig azzal a jó érzéssel élünk, dolgozunk és térünk haza, hogy szerencsés emberek vagyunk, mert sohase vár üres otthon, közöttünk vannak még, akik jó szívvel megkérdezik: Mit csináltál ma. drága fiam? GÁL ETA A NŐ KÉRDEZ) DANA KÁBOVA, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának dolgozója válaszol NAPJAINKBAN EGYRE TÖBB SZÓ ESIK A SZÜLŐI HIVATÁSRA VALÓ NEVELÉSRŐL. Ml TETTE SZÜKSÉGESSÉ, HOGY ERROL BESZÉLJÜNK? Naponta meggyőződhetünk arról, hogy szocialista társadalmi rendszerünk milyen rendkívüli gondoskodást tanúsít gyermekeink-ifjúságunk egészséges és harmonikus fejlődése iránt. Arról, hogy milyen nagy áldozatokat hoz államunk a nevelés és művelődés egyre magasabb szintre emeléséért, a fiatalok élet és munkakörülményeinek biztosításáért. Am minden ilyen irányú törekvés csak úgy lesz célravezető, ha a gyermek, a fejlődő fiatal, kiegyensúlyozott, boldog családi környezetben, meleg otthonban nő fel. Ezért napjainkban, a tudományosműszaki forradalom idején, különösen nagy jelentősége van eszmei-nevelőmunkánk azon részének, amely a házasság, a család szocialista viszonyának kialakulására, megszilárdítására irányul. Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nagy része szívesen ráruház minden gyermeknevelési feladatot az iskolára, mert ezáltal mentesnek érzik magukat a felelősség alól. A másik ok pedig az, hogy a szülők sok esetben nincsenek kellőképpen fölkészülve az igényes és felelősségteljes szülői hivatásra. A SZÜLŐI HIVATÁSRA TÖRTÉNŐ NEVELÉSBEN MILYEN FELADAT HÁRUL AZ ISKOLÁRA, A TÁRSADALMI SZERVEZETEKRE, KONKRÉTAN A NŐSZOVÉTSÉGRE? A kommunista nevelés célja a sokoldalúan képzett embertípus kialakítása. Tartalma pedig az értelmi, erkölcsi, esztétikai nevelés, testnevelés és a munkára nevelés. Ezért éppen az iskola az az intézmény, amely döntő szerepet játszik a felnövekvő nemzedék nevelésében. Ennélfogva jelentős helyet foglal el az ifjúság szülői hivatásra való előkészítésében is. Ez a terület pedig elválaszthatatlan része a nevelési folyamatnak. Az ifjúság szülői hivatásra való nevelése a szocialista család kialakításával van összhangban. Am egyedül az iskola nem képes elvégezni ezt a bonyolult és nehéz feladatot. Biztosítanunk kell tehát az összes nevelési tényezők egységes célra való törekvését. Nagyon fontos, mondhatnánk a legfontosabb feladat éppen a tanítóra hárul. Ezért pártunk központi bizottságának utolsó plénuma az ideológiai kérdések tárgyalásakor hangsúlyozta, hogy még nagyobb figyelmet szenteljünk a tanítók képzésének, mert az ő felelősségteljes munkájuktól függ társadalmi rendszerünk további fejlődése. A Nemzeti Front szervezetei különösen az utóbbi két évben gazdag és sokoldalú tevékenységet fejtenek ki ilyen irányban. A felnőtté érés küszöbén álló fiatalok szülői hivatásra való felkészítése társadalmunkban jelenleg időszerű kérdés. A kedvezőtlenül alakuló népszaporulat, a válások számának (főleg a fiatal házasok esetében) emelkedése, a gyermek helye az értékrendben stb. azt jelzi, hogy a fiatal nemzedék nevelésében komoly fogyatékossággal állunk szemben. Ezek a negatív jelenségek figyelmeztetik Nőszövetségünk Központi Bizottságának dolgozóit is arra, hogy elgondolkodjunk nevelési módszereinken, s hogy segítsünk a hibák kiküszöbölésében. Nemrégiben a lányok számára vonzó formát vezettünk be: a „Családi nevelés kisiskoláját". (Malá rodinná skola.) Az 1971—72-es évben már 42 ilyen tanfolyam működött Szlovákiában. A tanulmányok kidolgozásában pedagógusok, egészségügyi népnevelők, pszichológusok és családjogi dolgokban jártas, tudományos munkatársak vettek részt. De a tananyag egy része a háztartás gyakorlati tudnivalóira is kiterjed. A múlt évben о Nőszövetség KB szlovákiai találkozót rendezett a tanítónők számára. E találkozó utón az egyes járásokban aktívákat szerveztek, amelyeken a nőszövetség helyi szervezetei szoros együttműködésbe léptek a pedagógusokkal. Ez a kapcsolat lesz hivatott egyre mélyíteni az iskola és szülök között a jó együttműködést. A Nőszövetség járási bizottságai mellett csaknem mindenütt működik „családvédelmi és nevelési komisszió" is, amelyek fő feladata, hogy segítsenek a nőknek-anyáknak eligazodni a korszerű nevelési módszerekben, a helyes világnézeti nevelésben. Ml A CSALAD SZEREPE A SZÜLŐI HIVATÁSRA TÖRTÉNŐ NEVELÉSBEN, HOL ÉS MIKOR KELL ELKEZDENI E NEVELÉST? A családi nevelés, emocionális mélysége miatt a gyermek számára pótolhatatlan. Bátran kijelenthetjük, hogy sehol máshol nem létezik erősebb érzésen alapuló példamutatás, mint éppen a családon belül, a szülők példája. Ott, ahol a gyermek kicsiny korától kezdve példamutató, jó házastársi viszonyt lót, a házastársak közötti megbecsülést, kölcsönös szeretetet, segítséget, tiszteletet a szülők iránt, olyan szilárd erkölcsi alap alakul ki a gyermekben, amelynek segítségével helyesen fogja majd föl a fiú-leány, férj-feleség közötti kapcsolatot. A család alapvető szerepe, hogy a gyermekben pozitív érzelmeket alakítson ki a gyermekekre, családra, anyaságra, apaságra, emberek közötti kapcsolatokra vonatkozóan. A szülői hivatásra való nevelés mindenekelőtt érzelmi és értelmi nevelés. Ezért elvitathatatlan, hogy minden fiatalnak ismernie kell a szeretet, mint legmélyebb emberi érzés értékét. Hol és mikor kezdjük a szülői hivatásra való nevelést? — Már a házasságkötés előtt, a fiúnál is, leánynál is. Ebben kíván szerkesztőségünk is a lap küldetésének megfelelően a legtöbbet segíteni. Beszélgetett: MEGYERI ANDREA
