Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-30 / 40. szám
MIKSZÁTH KAIMAN ■ •• I •• •* kuionos házassága Mikszáth ismert regényét, a Különb! házasságot minden Irodalomszerető ember olvasta, de kevesen tudják, hogy aj írónak milyen különös volt a házassága Amikor Mikszáth harmadéves jogász korában Balossagyarmotra került, opja az ottani szolgabíró védőszárnyai aló helyezte. Nem sokkol később Mikszáth egy aktát csempészett be a szolgabíró — későbbi apása — aláírásra váró iratai közé. Az aktán a következő különös szöveg állt: „Én, alulírott szavamat adom arra, hogy llonko leányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül." A terv azonban nem sikerült. Mert míg máskor az aktákat elolvasás nélkül írta alá főnöke, ez alkalommal mindegyiket külön átolvasta. A furcsa aktát Is, és apró darabokra tépve, bedobta a papírkosárba. Mikszáth szó nélkül fogta a kalapját, és otthagyta a hivatalt — örökre. De nem Ilonkát, akivel találkoztak, és beszéltek éppen eleget. Az eredmény: titokban megesküdtek a Kerepesi úti szlovák kis templomban. Először az új asszonyka édesanyja bocsátott meg, később a szigorú apa Is megbékélt. * A mézesheteket megzavarta Mikszáth édesanyjának halála. Az időben kolerajárvány dühöngött Nógrádban. Mikszáth édesanyja is megbetegedett, fiát értesíteni akarták, de az idős asszony nem engedte. — Nem engedem — mondta — Istenem, hiszen ma vön az esküvője. Nehéz napok szakadtak Pesten Mikszáthra. A József utca 23 szám alatti hónapos szobában egyedül küzdött a szegénység rémével. Felesége szüleinél tartózkodott. Mikszáth beadta a válópert, amely kétesztendei huzavona után jogerőre emelkedett. — Szegény Ilonám — írta — maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszűntével megszűntem önt szeretni. Olyan ön nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta. Hét évvel később ajánlott levelet hozott □ posta Mlkszáthtól Mohoróra: Kedves IlonkaI Mikor ezelőtt sok évvel elváltunk, rugó indok az volt, hogy anyagilag zilálton állottam s nem tudtam, hol logok megállni a lejtőn. Jólesett — habár mindennél jobban szerettem — hogy sorsa elszakad az enyémtől. De föltettem magamban már akkor, hogyha vinni tudom valamire s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá logom tenni. Az Isten meg hagyta érni, hogy egykori fényes álmaimat, amelyeket fiatal korban együtt szőttünk, megvalósítva lássam I... Kiköszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag emliti az ország és a külföld, szeretet vesz körül, ahová lépek s jövedelmem több, mint amenynyiről valaha ábrándozhattam. Valószinű, hogy mái elkéstem önnel szemben, a sors sokáig halogatta, míg ön elé léphetek soraimmal, sohasem hallottam maga felől, igy azt sem tudom, nem ment-e férjhez már vagy nem készül-e férjhez menni? .., De mert bizonyosat nem tudok, tartozom önnek azzal a regard-dal, hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem magát. Szerezzen magának alapos meggyőződést mindenben, beszéljen Szontagh Pállal s értesítsen. ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magom szenvedtem át, a jobb sorsomat szívesen megosztanám magával. Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment azóta, csak örülök rajta, ha boldog, ha pedig bármely okból nem teszi le többé sorsát annak kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibáján kívül, én ez ellen nem zúgolódom. Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángralobbanna) hanem a becsül.. . Azért hát arra kérem, Ilonka, ne határozzon ebben a dologban könnyelműen, maga nem olvas újságokat, s nem Ismeri a viszonyokat, szerezzen hát előbb magának alapos tudomást azon fényes és előkelő helyről, mely magára vár a társadalomban. Nem akarom ezzel rábeszélni, mert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a „semmihez" is, bizonyára kell hogy legyen bátorsága visszautasítani engem, még ha miniszter volnék is. Hanem a szivét, a hajlamát kérdezze meg s akkor határozzon, s ha igenlő a válasza, írja meg nekem lehetőleg egy hónap leforgása alatt. Egyebekben maradtam minden körülmények között tisztelője. Budapest, február 16-án 1882 Mikszáth Kálmán A válasz, amelyet Mauks llonko adott, félig-meddig elutasító volt. Kedves Kálmánt Hálás szívvel köszönöm hozzám intézett levelét, mely szivemet régen nem érzett örömmel és békével töltötte el. A múltakért már régen megbocsájtottam, most pedig már boldog vagyok abban a tudatban, hogy egy nemesszlvű embert szerettem és a forró, lángoló szeretetérl, amivel egykor maga iránt viselkedtem, immár nem kell szégyenkeznem. Maga is nyugodt lehet, mert oly elégtétellel szolgált nekem, amiért minden igazán érző ember elösmerését kiérdemelte. Ha kis fiunk élne, elfogadnám a felém nyújtott kezét, de igy most már ennek semmi céllá nincsen. Mire lenne ez jól Maga a sors kerekén felül került (hála Istennek), valószinű bekerült az élet forgatagába, mindig is szerette a társaságot. Én alája kerültem. Micsoda szomorú figura lennék elmaradott vidéki asszony létemre, maga mellett. Én hét évig olyan küzdelmes életet éltem, amely duplán számit és ez nagy idő egy nő életébenl Hanem az az egy mégis fáj, hogy maga oly rosszul Ismer engem. Hogy tehette lel rólam, hogy én valakihez férjhez mentem vagy megyek? Hiszen én magához esküdtem az oltár előtt. Felmenthet-e ez alól engem a törvény? Nem adok én arra semmit, nagyobb úr az én lelklismeretem, az pedig nem ismeri a vlsszaesküvést. Most már megvallhatom, hogy szeretném még egyszer látni magát. Mindig Is vágytam erre. Kérni azonban most sem logom. Ki tudja, micsoda rossz érzéseket váltana ki mindkettőnknél a viszontlátás? Jobb lesz, ha csak igy távolból gondolunk vissza a múltakra, mint egy szép, de elmúlt tavaszi álomra. Őszinte barátsággal maradtam Mohora, 1882. február 24 Mauks Ilona Hosszas levélváltás kezdődött. Mikszáth türelmetlenkedett: — Annyi kézirat, amennyit most ide lirkantottam, nekem a mai viszonyok között annyit ér, mint egy másféléves borjú, magának meg annyit se, mint egy kétnapos csirke. Vagy maga lesz a feleségem vagy soha senki. X Végre találkoztak. A találkozás sokkal simában folyt le, mintsem gondolták. A második esküvőre is hamarosan sor került, Mohorán. Most már nem váltak el egymástól többé. MARÉK ANTAL KEDVES GYEREKEK! Sok levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyekben beszámoltok nyári élményeitekről, az elmúlt szünidő emlékeiről. Most már ugyan javában folyik a tanulás, sok-sok más gondotok is van, de azért bizonyára szívesen gondoltok még vissza a nyárra, a táborozásra stb. Erről tanúskodnak leveleitek is. Pécse Yvette moldavai (Szepsi) levelezőnk többek között azt irta, hogy a nyári szünidő egy részét nagymamájánál töltötte Jasovon (Jászó). Igazi élményt jelentett számára, ha nagymamájával elbeszélgethetett séta vagy gombázás közben. , Kovács Éva ötödik osztályos tanuló az idén volt először Bratislavában. A Duna-part és a Vár tetszett neki a legjobban. Vanya Veronika selicei (Sókszelőce) pajtás Pa ton és Sereden járt a szünidőben. Juháss Attila negyedik osztályos Cierna nad Tisou-i (Tiszacsernő) levelezőnk a következüket írta: „Július végén apuval, anyuval és Ildikó húgommal Magyarországra mentünk. Két hetet töltöttünk a Nyíregyháza melletti Sóstó-fürdőn. Nagyon szép, napsütéses idő volt, reggeltől estig a vízben lubickoltam Ildikóval együtt. Olyan jól éreztük magunkat, hogy még enni sem akartunk kimenni a vízből. Balogh László Nővé Zámky-i (Újvár) tanuló rajza. Mojzes Ferenc fifakovói pajtás a füleki vár romjait rajzolta le. A Németh-testvórek, Vladko és Dodi fővárosi gyerekek. Az Idei nyarat Medvecfovon (Medve) töltötték a nagymamánál. Hosszú heteken át a Dunaparton találtak pihenést, kikapcsolódást, leginkább horgászás közben. Katona Géza testvérével és unokatestvérével a Garam mellett üdült. Igaz, hogy otthonuktól, Tekovské Luzanytol (Nagysalló) nem messze eső helyen, de azért igazi vakációban volt részük. L ■ Nyaralásunk alatt megnéztük a Hortobágyot, valamint Debrecen és Kisvárda környékét $ok finom dinnyét, őszibarackot, házi hurkát, kolbászt, 'lángost és halat ettünk. Nekem nagyon Ízlett a ropogósra sül harcsa ás süllő, amit Nyíregyházán ettünk a hetivásáron . . . Kár, hogy olyan hamar elszaladt a szünidő ..." Több olyan pajtás is akadt, aki a szünidő egy részét külföldön töltötte. Ornyik Csaba Veiké Ulany-i (Nagyfödémes) levélírónk lengyelországi üdvözletét küldött. Botka Ferenc stúrovói (Párkány) pajtás pedig Bulgáriából, a Fekete-tenger partjáról küldött fényképet és beszámolót. Reméljük, ha minden pajtásnak nem is volt alkalma külföldön nyaralni, azért valamennyien kellemesen üdültetek, kipihentétek magatokat, és újult erővel fogtatok a tanuláshoz. Kérünk benneteket, hogy ezentúl is Írjatok nekünk, küldjétek be a rejtvénymegfejtéseket, a nyertesek szép jutalomtárgyakat kapnak. Címünk: Nö szerkesztősége, Bratislava, Praíská 5. Gyermekeknek. Gergely Marika Vyikovce nad lplom-i (Ipolyvisk) levelezőnk a szünidő alatt is szorgalmason megfejtette a rejtvényeket, elolvasta a meséket, verseket. Találós kérdések: Nádon megy, nem suhog, sáson megy, nem susog, eső éri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik. Mi az? (daN) Hold leejti, Nap felkapja. Mi az? (}duijoh) Beküldte: Szacsko Terézia, Vei1. Kamenec (Nagykövesd) Rejtvényünk: A pionírtáborban hárman csomagot kaptak. Kik azok?
