Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-09-09 / 37. szám

gom után, a takarmányozóba. Nem voltam ott, mikor az történt.

Felkerestük a hnb elnökét, Vadkerti Lajost is.

— Vargáné aktivista volt a választásokkor. Jó munkaerő, a nőszervezetben is tevékeny. Robbanékony asszonyok vannak ott az istállóban. Többször figyelmeztettük őket, egy ideig használt, azután megint folytatódott a dolog.

Helena Kicková, a nőszervezet elnöke, egyben a szövetkezet könyvelője nagyon pozitívan nyilatkozott Vargánéról. (Kitérőleg meg kell jegyeznünk, hogy húsz éve került oda Ruzomberokról, szlovák asszony, de ma már tökéletes magyarsággal beszél, látszik, hogy otthon van ebben a faluban.)

Nagyon tevékeny asszony, részt vesz mindenben - mondta Helena Kicková, a helyi nőszervezet elnöke

Mocska János, a közvetlen munkatárs: Nekem nem volt vele semmi bajom

— Vargáné nagyon agilis asszony — mondta —, részt vesz mindenben. Ha szakelőadásról, faluszépítésről vagy bármilyen rendezvényről van szó, propagálja, széthordja a meghívókat, bekapcsolódik mindenbe. Megalakulása óta tagja a nőszervezetnek. A munkában is jól megállja a helyét.

Rövid idő alatt is képet nyertünk erről a sajnálatos esetről és szereplőiről. A panaszos az elszenvedett súlyos testi sértésen kívül még keserű tapasztalatokra tett szert.- A történtek mellett még azt is nehezményezi, hogy a hivatalos személyek nem kezelték kellő tapintattal és a sértett női dolgozó iránt kellő megértéssel az ügyét.

Az eset jogi vonatkozása a bíróságra tartozik. Mi a társadalmi vonatkozását vizsgáljuk. Véleményünk szerint nem lehet senki közömbös ott, ahol békítő beavatkozással megakadályozhatja a bajt. Ha a munkatársak határozottabban közbeléptek volna, nem került volna erre sor, amelynek következményét a sértett talán egész életén át viselni fogja. Természetesen elsődleges dolog, hogy a munkatársaknak egymáshoz való viszonyát a kölcsönös megbecsülés, egymás emberi méltóságának a tiszteletben tartása jellemezze. Az említett jó emberi kapcsolat, amely minden vonatkozásban és mindenkire nézve egyaránt kötelező, legyen az munkatárs, orvos vagy páciens, sértett vagy bíró.

BERTHÁNÉ S. ILONA

И*

к

U

/V,

k'

LAKTOK... LAKNI FOGUNK..

Népgazdaságunk egyik legnagyobb figyelemmel kisért szakasza a lakásépítkezés. Ez mindenkit érdekel — az egyiket azért, mert még nincs saját lakása, a másikat azért, mert jobban, kényelmesebben szeretne lakni, esetleg bérelt lakását családi házzal szeretné kicserélni, vagy szövetkezeti lakást akar venni. Ámbár a lakásszerzésnek, amint az a statisztikai adatokból is kitűnik, ez az utóbbi formája lassan „kimegy a divatból", az érdeklődés mindinkább más Irányba, előnyösebb lehetőségek felé fordul, elsősorban az állami lakások és a családi házak felé.

A tavalyi, 1971-es év folyamán népgazdaságunkban általában szép eredményeket könyvelhettünk el. Nem volt kivétel a lakásépítkezés sem: az állami lakásépítkezési tervet országszerte lényegében 99,7 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy részben bérházakban, részben családi házakban összesen 101 886 lakás építését fejezték be.

Igaz, hogy ez a szám az 1970-es évhez viszonyítva (amely egyébként a lakásépítkezés terén a háború utáni évek rekordéve volt) 6000-rel kevesebb, viszont ezt a mínuszt éppen az elmúlt évben több új, pozitív tényező kiegyenlítette. Többek között ilyen progresszív mozzanatnak tekinthetők olyan új építkezési rendszerek, formák, továbbá olyan technológiai eljárások, folyamatok bevezetése, amelyek révén nemcsak minőségi Javulást érhetünk el, hanem eltávolíthatunk egyes anyagbeszerzési nehézségeket és jelentős mértékben csökkenthetjük egy-egy építkezésnél a ráfordítandó munka mennyiségét Is. Ezeknek s még további hasznos módosításoknak a hatása következtében a termelés dinamikája Is felgyorsult.

Az olvasó'Számára nyilván nem érdektelen az sem, hogy hol, melyik országrészben, kerületben érték el a legjobb eredményeket. Tehát: az elmúlt évben az állami terv teljesítését, Illetve a tervezett lakások számát tekintve, ismételten Szlovákia került az élre. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a lakásépítkezési tervet 105,1 százalékra, a cseh országrészekben 97,0 százalékra teljesítették. A kerületek közül a legjobb a nyugat-szlovókiai,

a kelet-szlovákiai és a kelet-csehországi kerület volt. Sajnos, a fővárosok — Prága és Bratislava — lemaradtak; az előbbi 95,1, az utóbbi 92,1 százalékra teljesítette a lakásépítkezési tervet. Ezt a lemaradást az idei első fél évben kiegyenlítették az építkezési terv túlteljesítésével.

Az eddigi jó eredmény arra a reményre jogosít, hogy a következő években meggyorsul a lakásépítkezés, s így a várakozók hamarabb jutnak „födél alá". Emellett az új, progresszív munkamódszerek, technológiai folyamatok bevezetése, az anyagbeszerzési nehézségek eltávolítása, illetve új, jobb építőanyagok felhasználása, folyamatos keresése stb. is számottevő (és valljuk be, nagyon Is szükséges) minőségi javulásra enged következtetni. A világ legtöbb iparilag fejlett országában az a helyzet ugyanis, hogy az embereknek van ugyan lakásuk, de nincs otthonuk. Az ideggyógyászok nem egy „civilizációs neurózist" éppen arra vezetnek vissza, hogy a mai modern lakások túlságosan kicsik, túlzsúfoltak, a dolgozó ember nem pihenheti ki magát bennük. Márpedig az otthonnak először is a pihenést, kikapcsolódást kell szolgálnia. A lakásépítkezés minőségi javulásának tehát egyik igen fontos eleme a lakótérség növelése.

Megállapíthatjuk, hogy nálunk már ezen a téren is bizonyos javulás észlelhető. Az egy lakásra eső átlagos lakótérség tavaly már elérte a 47,3 négyzetmétert (1966-ban 41,8, 1970-ben 45,3

négyzetméter volt). Mégpedig elsősorban a lakásépítkezés egyik ugyan nem egészen új, de annál rohamosabban fejlődő formájában, a vállalati lakásépítkezésben. Ez érthető, hiszen a vállalatoknak elsőrendű érdeke a munkaerők vándorlásának meggátolása, s ennek aligha van jobb módszere, mint az, hogy alkalmazottaiknak megfelelő méretű családi lakást adnak.

összegezve az elmondottakat, derűlátással tekinthetünk előre: a lakásépítkezés mérlegéből arra következtethetünk, hogy az idei év jobb lesz, mint a tavalyi. Ez azonban tőlünk, mindannyiunk munkájától is függ.

LANG ÉVA