Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-09 / 37. szám
EGY LEVÉL NYOMÁBAN C T J, - MAGATARTÁSBÓL ELÉGTELEN Sokat beszélünk, írunk az emberek egymás közötti kapcsolatáról. Elméletileg talán minden józanul gondolkodó ember tudja, hogyan kell az egyéneknek egymáshoz és a kisebb-nagyobb kol lektíva tagjaként a közösséghez viszonyulnia Sajnos, a gyakorlat sokszor megcáfolja ezt a feltevést. A teória megvalósítása, átültetése a hétköznapi életbe, a családi, munkahelyi, hivatalos, baráti érintkezés viszonylataiban gyakran másképp fest, mint a szép elképzelés. A józan észen, értelmen felülkerekedik az érzelmi túlfűtöttség, a vad szenvedély, amelynek következménye azután a fájdalmas, néha tragikus, egész életre kiható testi vagy lelki sérülés. . Vargáné tizennégy éve dolgozik egy szövetkezetben. Három gyermeket nevelt fel, egyik lánya férjnél van, a másik is önálló kereső, bár még kiskorú és a szülőkkel él. A fia nemrégen szerelt le a katonaságnál, jó szakmát tanult ki, abban dolgozik. — Nagyon nehéz volt, mikor a gyerekek még kicsinyek voltak — emlékszik vissza. — Ma már nem is tudom elképzelni, hogyan tudtam így munkába járni. Akkor még nem volt se óvoda, se napközi. Most is csodálkozom, hogyan tudott a nagyobbik lányom ötéves korában úgy vigyázni kétéves húgára. Mikor már mindketten iskolások voltak, el-elfutottak hozzám a kertészetbe — mert akkor még ott dolgoztam —, hogy fésüljem meg őket. Szép hosszú hajuk volt. Vargánénak látszólag jólesik egy kicsit a múltban időzni, mert ha a jelen kerül szóba, még mindig nagyon keserű a szája íze a fájdalmas visszaemlékezéstől. Tavaly történt a munkahelyén. Vargáné két éve fejőnő. Már napok óta huzakodtak valami szőlőügyön az egyik állatgondozóval, F. J.-vel. Vargáné azzal érvelt, hogy munkatársának semmi köze hozzá, ez az ő magánügye, hogy rendezte-e a szőlő árát, vagy sem. Meg egy régebbi, hasonló ügy sem tartozik rá. Szó szót követett, F. J. tovább mondta a magáét. Vargáné figyelmeztette, ha nem hagyja abba, leönti vízzel. Kezében volt a vödör piszkos víz, ahogy a tehenek tőgyét lemosta. Másodszor is figyelmeztette, hogy ne folytassa, mert ráönti a vizet. Hasztalanul. Közben a piszkos vizet kilöttyintette és a csapból egy kis tisztát engedett a vödörbe. Mikor a harmadik figyelmeztetés sem használt, ráöntötte Vargáné: — Hiába figyelmeztettem többször Is a kb. két liternyi vizet. Erre a munkatársa egy nagy. négyágú vasvillával ütni kezdte Vargánét, ahol érte: a mellét, a karját, vállát, fejét. Hangos sikoltozással szaladt ki az asszony az istállóból a másik fejőnővel együtt. Rögtön a szövetkezet irodájába ment és elmondta az elnöknek, hogy mi történt. Egyetértettek abban, hogy jelenteni kell a közbiztonsági szerveknek. Vargáné kísérővel beutazott a közeli kisvárosba, és az orvosi készültségre ment, ahol látleletet vettek fel. Megtette a feljelentést is munkatársa ellen. A későbbiekben a körzeti orvost is felkereste, aki kórházi kivizsgálásra utalta. Agyrázkódást állapítottak meg és az ütések helyén kívül két hét elteltével még kulcscsonttörést. A melleire is panaszkodott. Egész kékek voltak az ütéstől és fájtak. Saját elhatározásából elment abba a kórházba, ahol tíz évvel ezelőtt operálták. Egy kis csomót fedeztek fel az egyik mellében. A főorvos véleménye szerint valószínűleg az ütés következménye. Leoperálták az egyik mellét. Vargáné négy hónapig volt betegállományban. Idegorvoshoz is járt és továbbra is ellenőrzésre jár. A fejét azóta is gyakran fájlalja. Közben megvolt a bírósági tárgyalás. A brutális munkatársat két és fél évre ítélték feltételesen, négy évre felfüggesztették a büntetés letöltését. Az ügyész fellebbezett. A fellebbezési tárgyalásra még nem került sor. Az ember felteszi a kérdést, hogyan fajulhatott idáig a munkatársi viszony? Beszéltünk Mucska Ferenccel, a helyettes zootechnikussal, aki felügyel az istállókban. — Nem láttam, hogyan történt. Ha valahol hangosabb szóváltás van, már fordulok is ki az istállából, hogy ne halljam. Beszéljenek azzal az állatgondozóval, aki együtt dolgozik vele. ö ott volt akkor. Különben F. J'-t áthelyezték a másik részlegre. Mucska János, Vargáné közvetlen munkatársa így nyilatkozott: — Másfél éve dolgozunk együtt Vargánéval. Nem mondhatok rá semmit. Jól dolgozik. Én etetem azt a 25 tehenet, amit ő fej. Tavaly is, meg három hónappal ezelőtt is ő fejte a legtöbbet, 9 — 10 000 litert. Eltréfálkozunk néha, vaskosabban is, ahogy falun szokás. Beszélni szeret, nem enged a magáéból. Most bővítették a házukat, melléképületet emeltek. Mindent ő intézett, ő szerzett be. A férje rokkant. Nekem nem volt vele semmi bajom. Mikor keményebben kezdtek beszélni a másik etetővel, figyelmeztettem őket, hogy hagyják abba. Azután mentem a dol-A hnb elnöke, Vadkerti Lajos így nyilatkozott: Az asszonyok robbanékonyak ott az istállóban. Vargáné jó munkaerő JÖ GAZDAHOZ MÉLTÓN Vidéki 4No Samorinban (Somorja) néhány évvel ezelőtt csak húsz hektáron termesztettünk szőlőt. Amikor arról volt szó, hogy a szövetkezet ötven hektárra bővíti a szőlőt, a csoport tagjai szép felajánlást tettek. Vállalták, hogy a lugasokhoz szükséges betonoszlopokat maguk állítják be. A termelési tervet mindig túlteljesítettük. Két évvel ezelőtt még csak tizenkét vagon szőlőt Irányozott elő a terv, az idén már negyven vagont. Reméljük, az idei jó termés lehetővé teszi, hogy most Is teljesítsük a tervet. Ha panaszkodni akarnánk, a növényápolási munkák komplex gépesítését hiányolnánk. A szövetkezet vezetősége ígéretet tett, hogy a közeljövőben erre is sor kerül. Szőlészeti csoportunkban tizennégyen dolgozunk. A munkafegyelem kiváló. A kis kollektíva legközkedvelt tagja Boris Zsuzsa néni, aki már húsz éve dolgozik a szövetkezetben. Becsületessége, munkaszeretete és szerény emberi magatartása mindannyiunk példaképe. Kocsis Rozália a járásban eloszor A Nővé Zámky-i (Érsekújvár) járásban a Nitriansky Hrádok-i futballpálya nem mindennapi esemény színhelye volt. A SZISZ helyi szervezete a női futballcsapatok tornáját rendezte meg. Délután 14,00 órakor kezdődött a küzdelem a serlegért. A közönség nagy lelkesedéssel buzdította a lányokat és kíváncsian várta a döntő küzdelmeit. A harmadik helyért a hazaiak és Hűl község SZISZ csapata harcolt. A hazaiak l:0-ás győzelemmel megszerezték a 3. helyet. A döntőben Tvrdosovce (Tardoskedd) és Bánov mérte össze erejét. A tardoskeddi lányok győztek, akik Bánov csapatát 4:0 arányban legyőzték. Az egész tornán Berta Katalin lőtte a legtöbb gólt. A tardoskeddi lányok közül Berta, Móder és Bugyik dicséretet érdemelnek a sportszerű játékért és a többiek a küzdőszellemért. Szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik elősegítették a sportesemény megvalósítását. Reméljük, hogy a közeljövőben más SZISZ-szervezetek is rendeznek hasonló akciókat. Bogdány Géza
