Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-02 / 36. szám
A krasnahorkai vár látképe STOP ш г Ай A Szádellői völgy turistaközpontja Gömör szépségei Azt mondják, nagy vétket követ el az, aki csak keresztülutazik Roznaván (Rozsnyó), az egykor „Gömör országinak nevezett vidék legnagyobb városán és nem ismerkedik meg annak gyönyörű vidékével, történelmi múltjával, értékes, régi műemlékeivel, Roznava, a több mint 16 000 lakosú híres bányaváros a Gömör—Szepesi Érchegység és a Szlovák Karszt-vidék sűrű erdőkkel övezett völgykatlanában fekszik. Maga a város igen jelentős és forgalmas turistaközpont. Kiindulópont a dél-szlovákiai Karsztvidék bármely részébe, a Szlovák Paradicsomba és a rendkívül értékes, ma mór történelmi műemlékeknek nyilvánított betliari (Betlér) kastélyhoz, Krásna Hőrka (Krasznahorka) híres várához és az Andrássy Mauzóleumhoz. Roznava városát a XIII. század elején bányásztelepesek alapították és történelmi nevezetességei a XIV—XVII. és a XVIII. századból valók, A város négyszögletes főterének közepén ma is ott áll a városra annyira jellegzetes őrtorony és az 1304-ből származó r. k. székesegyház. A székesegyházban elhelyezett, 1513-ban alkotott, híres olajfestmény rendkívül értékes műemlékként igazolja a város bányász lakóinak már a középkorban igen fejlett bányász technikáját. Aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak leginkább, amelyből pénzt is készítettek, ezt bizonyítja a Rákóczi pénzverde épülete. Érdemes még megtekinteni a 5afárik utcában a Bányász Múzeumot, amelyben Szlovákia leggazdagabb ásvány- és kőzetgyűjteményét találjuk. Igen értékes történelmi emlék a Jiskrakorabeli Husita erődítmény lőportornya, amely még ma is jó állapotban van. Roznavátó! öt kilométer távolságra van a mesés szépségű, 120 hektár területű, gyönyörűen gondozott parkban épült betléri kastély, Gömör egykori urainak, az Andrássyaknak vadászkastélya. A kastélyt egy középkori várkastély romjain és alapjain építette Andrássy István, a XVIII. században, A kastély fényűző berendezésével együtt szinte érintetlen állapotban maradt meg az utókor számára, amely ma múzeumként bizonyítja a középkori feudális urak régi életmódját és lakáskultúráját. A kastély rengeteg műkincset rejteget. Szobáiban, termeiben az elmúll századok leghíresebb művészeinek, faragómestereinek, festőinek és szobrászainak legszebb alkotásaival találkozunk. Magát a kastélyt több mint 200 000 turista látogatja évente. Bútorgyűjteménye mindenekelőtt az egykori tulajdonosok sajátos ízléséről tanúskodik, akik az egyes darabokat Európa különböző országaiban vásárolták össze vagy rendelésre készíttették. Mégis a legértékesebbek közé a hazai asztalosmunkák tartoznak. Figyelemreméltó még a kastély óragyűjteménye, a fegyvertár és a szép vadásztrófeák. Nagy kulturális értéket képvisel a több mint 20 ezer kötetből álló könyvtár, amelyet Andrássy Lipót alapított. A kastély hatalmas parkjában Európa minden részéből idehozott növénykülönlegességeket A Barátnő 2. számának címoldalán megjelent egy kép: szép fiatal nő, poncsóban. A szerkesztőség, a lap megjelenése után több levelet kapott az olvasóktól, akik kérték a poncsó leolvasható mintáját. Az olvasót bizonyára érdekli az a személy is, aki a poncsót viselte, ezért megkértem Éva Fiedlerovát, — így hívják a vörös hajú, hosszú lábú szépséget — meséljen magáról valamit a Nő és a Barátnő olvasóinak. Érdekes, hogy Évát külföldön jobban ismerik, mint a saját hazájában. Igaz, néhány újság irt róla tavaly, abból az alkalomból, hogy Olaszországban megnyerte a „Európa legszebb női szemei“ versenyt, második lett az ezzel egyidejűleg folyó Miss Cinema versenyen és a spanyolországi Zaragozában döntő fölénnyel győzött 51 ország lányainak szépségversenyén. S Eva most itt ül mellettem, Prágában, egy Vencel-téri kávéház asztalánál, és mesél: Éppen Rómában voltam, divatbemutatón vettem részt, s a fényképem, — nem tudni milyen úton-módon — a Miss Cinema rendezőinek kezébe került. Meghívást kaptam tőlük. Először elutasítottam — harmincéves vagyok, s a versenyen Európa legszebb lányai indulnak. . . Nem akartam megkísérteni a sorsot. Azután mégiscsak engedtem ismerőseim rábeszélésének. Gondoltam, mi történhet? Legfeljebb nem érek el helyezést! Otthon meg sem fogják tudni, hogy egyáltalán beneveztem. Több körből állt a szépségverseny. Külön pontozta a zsűri a fotogenitást, s az esti seregszemlén a közönségsikert. Hajnali három körül kezdődött a vita, hogy hatunk közül, akik a fináléba kerültek, ki legyen az első. Aztán megszületett a döntés: a pálmát egy belga lány vitte el, én lettem a második, Svédországot képviselte a harmadik helyezett. Másnap az olasz újságok hevesen vitatni kezdték a helyezési sorrendet A Gazette di Parma pl. ezt írta: „Az első perctől kezdve nem volt kétség afelől, hogy Csehszlovákia versenyzőjének kellett volna megnyernie a versenyt...” Spanyolországban — Madridban nem mert a palánk mögé nézni, mert nem tudja elviselni a vér látványát. Legszívesebben elment volna, de nem tehette, mert ezt a bikaviadalt az 6 tiszteletére rendezték. Öles betűkkel hirdették a madridi plakátok, hogy a mai bikaviadalon Spanyolország leghíresebb torreádora, Paco Camino szerepel. Vér festi meg az aréna sárga homokját A nap már csak a legmagasabb ülőhelyeket világítja be. A torreádor ott áll a palánk árnyékában. Feszültség vibrál az arcán, .. . megragadja a felbőszült bika szarvát, s kardot tartó jobbkeze biztos mozdulattal sújt le a bika nyakszirtjére. Az állat ernyedten zuhan a földre, s a torreádor a közönség diadalittas üvöltésétől kísérve lemetszi a bika fülét, s tiszteletadásának legnagyobb jeléül átnyújtja azt a bikaviadal díszvendégének, a „Maya Internacional“ szépségverseny győztesének — Éva Fiedlerovának. Spanyolországban az a szokás, hogy minden viadalt egy-egy neves résztvevő, illetve vendég tiszteletére rendeznek. Olyan neveket
