Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-08-26 / 35. szám

Mondja, hogy hangzik ez a szó oro­szul? — Mado ne tépje szét a csokrot, elrontja a csendéletemet. Mado halkan énekelni kezdett egy régi francia dalt: Tíz esztendőt volt oda a fiatal katona. Háborúból hazajött egy éjjelen, nézi, — hát a felesége: idegen. Asszonyának 6: idegen ember, tapad hozzá mégis szerelemmel. Fáj a szíve szegény katonának, nem örül a szépasszony csókjának. Bús katona, nincs neked szerencséd, megtaláltad hitvesed — s elvesztéd: veled csal meg saját feleséged, mikor csókol, akkor csal meg téged .. ... Megölni se tudja, — hozzá húz a szíve, szeretni se tudja, — nem tudja hogy híve-e A katon másnap hajnal Nem akarom tovább énekelni. Azután mi lett a katonával? — Elment. Lehet, hogy nem is a feleségénél volt, talán egy idegen ILJA EHRENBURG (Részlet) asszonyt ölelt, talán még most is ba­rangol a világban ... Mado most csak egyre gondolt: bárcsak kimenne Sembat! Ha csak egy percre legalább!... Furcsa, hogy nem jut eszébe magától. Beszélnie kell Szergejjel... mit mond neki, még nem tudja, csak annyit tudott, hogy valamit meg kell mondania neki. Sembat, kedves, ha maga fel­forralja a vizet, hajlandó vagyok ká­vét főzni. Jó lesz? Erre Sembat végre észbe kapott és kiment a kis teakonyhába. — Mikor utazik? — volt Mado első szava Szergejhez. — Nem tudom. Azt hiszem, nem­sokára. Mintha nem ő, hanem egy idegen hang felelte volna erre: — Jól teszi, — mert a barátai még azt találnák hinni, hogy beleszeretett Párizsba. Szergej vállat vont: milyen lehe­tetlen leányzó ez! És milyen ked­ves ... Mivel bilincselte le vajon ? Talán hetykeségével, azzal a keser­ves vidámsággal, ami mint könnyű nyári köd lebeg egész Párizs fölött. — Megbántottam? — Deeehogy! Olyan érdekesen me­sélt a hazájáról! Nagyon, de nagyon hálás vagyok magának... — Felállt. — Sembat, hol marad annyi ideig? A konyhaajtóból még visszafordult és vidám fintorral ismételte meg azt a két orosz szót, amit az ismént ta­nult meg: „K csortu pasi jót“. — Sembat, hói a teafőző? Mit csi­nált itt? Azt hittem, hogy maga izé Én nem izét, én kávét akarok. Menjen be a vendégéhez, majd elké­szítem magam. Eltelt egy félóra. Sembat végül is kinézett a konyhába. Madot könnyek közt találta. — Menjen ki! Azaz, nem, vár­jon ... Mondja meg neki, hogy rosz­­szul lettem, hogy szívbajos vagyok. Találjon ki valamit. Nem bírok most bemenni hozzá ... Nem bírok ... Aznap éjjel Szergej keveset aludt — Madora gondolt. Vájjon mivel ta­szíthatta el? Vagy talán ki is neveti az a lány? Nem, így nem szoktak játszani... De miért nem megy ki a fejéből? Ez a leány kéretlenül, jog­talanul, mert régi barátság sincs mögöttük, meghitt beszélgetések, for­ró ölelkezések nélkül, idegen — való­ban idegen létére bevonult az ő — Szergej Vlahov — életébe és olyan közeli, olyan övé lett, hogy íme be­szélget vele, kérdezgeti, vigasztal­ja... Mérgelődött, dühöngött saját­magára és mégis folyton Madora gondolt. Aztán hirtelen elnevette magát, — eszébe jutott, milyen ne­vetségesen mondta azt a szót. „K csortu“. Reggel kicsiny kék borítékot adtak át neki: „Tegnap megint csúnyán viselked­tem. Ne haragudjék, én sínylem leg­jobban. Azt mondta, hogy a maga hazájában vannak Júliák, akik nem tudnak megszólalni. Én is néma Júlia vagyok, csak francia. Nem tudok és nem is akarok behatolni a maga éle­tébe, — amire kérem, csak annyi: Találkozzunk néha, talán magának el tudom mondani, amit akarok. Ma este nyolckor várni fogom a Voltai­­re-rakparton, a szobor mögött. Ha nem tud, vagy nem akar odajönni, én nem leszek megsértve, majd messziről beszélgetek magával. Azért választottam ezt a helyet, mert abban az időtájban ott kevés a járó­kelő, lehet nyugodtan beszélgetni. Bocsássa meg a kusza írást, sietek és nem akarom letisztázni. Mado.“ Csendes eső permetezett. Szergej a kitűzött idő előtt ment oda. Mado már várta. Gyors párbeszéd követke­zett az esőről, Voltaire-ről, Sembat képeiről, — mindketten leplezni pró­bálták izgalmukat. Olykor lassan ballagtak, meg-megálltak, mintha nem ismernék az utat, máskor neki­eredtek és akkor azt lehetett volna hinni, hogy siettek valahová, pedig nem tudták, hogy hova tartanak. Átmentek már a túlsó partra a Concorde térig, amely úgy csillogott, mint egy bálterem; azután a fény­árban hunyorgó Chapms Élisées-n, ügyet sem vetve a járókelőkre, végül a boulognei erdőben találták magu­kat. őszi, nyirkos fűszaga volt a fa­sornak. Ügy látszik séta közben min­dent megmondták egymásnak, anél­kül, hogy egyetlenegy szót is ejtettek volna arról, amivel tele van a szí­vük. Szavakra szükségük volt, mert féltek a hallgatástól, de aztán a szó is kifogyott. Csak a permetező eső zizegett a lomb között. Mado megállt. Szergejre pillantott és szótlanul hátratorpant, mintha a fiú szemében valami szörnyűt látott volna, — majd még mindig szó nél­kül odafutott, két karjával átfonta a nyakát és csókolta, csókolta. Szergej szinte eszméletlenül suttogta mind­egyre : Mado... Mado... A leány arcán a könnyek összefolytak a rá­hulló esőcseppekkel. — És mégsem mondtam meg, amit akartam. — Mit? — Ezt. Amit most.. így kezdődött el a szerelmük. Most aztán csaknem minden este együtt voltak. Senki sem tudott róla. Gyak­ran megsértődtek, összevesztek egy­mással, azután kibékültek — de még ezek a viszálykodások is egy nagy és teljes boldogság részecskéi voltak. Kedves Gyerekek I ,W4BBT Végéhez közeledik a szünidő. A leg­többen már hazatértetek a nyári tábo­rozásról, üdülésről. Többen megírtátok élményeiteket, beszámoltatok arról, hol jártatok, hogyan éreztétek magatokat, örülünk, hogy a szünidőben is olvastá­tok lapunkat, és rendszeresen írtatok nekünk. A szünidő elején azt ígértük, hogy meglepetést tartogatunk azok számára, akik a szünidőben is rendszeresen megfejtik a rejtvénye­ket és írnak nekünk. Nos, itt az ideje, hogy a meglepetést eláruljuk: Elsősorban a mostani számunk gyermekrovatát azokból a levelekből, rajzokból, rejtvényekből állítottuk össze, amelyet ti küldtetek hozzánk a szünidő alatt. Ezenkívül pedig jutalomtárgyat küldünk tíz pajtásnak, azoknak, akiktől a legtöbb levelet, helyes megfejtést kaptuk. Egyben kérünk benneteket, hogy ezután is olvassátok el meséinket, a gyermekverseket, küldjétek be a rejtvénymegfejtéseiteket, rajzoljatok és írjatok nekünk! Szeretnénk tudni, mire vagytok kíváncsiak, miről szeretnétek olvasni a gyermekrovatban. Várjuk tehát további leveleite­ket. Címünk: Nő szerkesztősége, Bratislava, Praáská 5. Gyermekeknek. Tóth Ágnes Vlcony-i (Vógforkasd) levélírónk azt kérdezte egyik levelében: Milyen Bratislava? Biztosan más, mint a mi falunk. Addig is, míg egyszer Bratislavába utazunk a szüleimmel, szeretném, ha valaki megírná nekem! Nos, akadt egy pajtás, aki válaszol Ági levelére. Németh Józsefnek hívják, Bratislava egyik szép új lakónegyedében lakik. Ezt írta: „Azt te is tudod, hogy Bratislava hazánk fővárosa. Ezért biztosan gondolod azt is, hogy a legnagyobb és legszebb város Szlovákiában. Szeretek sétálni a Duna partján, és megcsodálom a hatalmas új hidat, amit most építenek. Ha kedvem van, elmegyek az állatkertbe, mindig van látnivaló bőven. De annak is örülök, ha a játszótéren játszhatok, beülhetünk egy cukrászdába, vagy megnézünk egy jó gyermekfilmet, színházi előadást. Ha Bratislavába jössz, biztosan neked is sok szép élményben lesz majd részed! Nagyon szeretném, ha nekem is megírnátok, hogy milyen a ti falutok, mi­lyen szokásaitok vannak, mire vagytok büszkék a szülőfalutokban. " Nos, gyerekek, ugye ti is megírjátok a fővárosi pajtásnak, hogy milyen a ti falutok!? Várjuk a válaszokat! Sok levél érkezett szerkesztősé­günkbe, rajzokkal, illusztrációkkal is. Karakas Erikának, Trhové My­­tora (Vásárút), Nagy Júliának Zi­­harecre (Zsigárd), Kovács Karolnak Bratislavába, Bodnár Zsuzsának Vei. Kamenecre (Nagykövesd), Csonka Évának belesre (Lelesz) küldjük ezt az ötletes játékot. Ha ügyesek vagytok, ti is le tudjátok rajzolni — de csak egy vonalból, ahogy a versikében is olvassátok: Nézd csak, egyetlen vonalból a ceruza miket rajzol: elefánt és rakéta, repülő meg egy sziget, hol Zso sárkányt ereget. Azaz ballont, ha jól látom. Próbáld te is, kis barátom: lerajzolja a ceruzád egy vonalból, amit itt lát? A rejtvényt Várfalvy Zsuzsa, Vei'. Komenee-i (Nagy­kövesd) tanuló küldte be. Erre a rejtvényre várjuk a megfejtéseteket! Arckép betűkből: Vajon melyik az az l-betüvel kezdődő sziget, amelyről ez a mérges arcú ember jött? Nem nehéz kitalálni, mert az- arcára van írva. Fejtsétek meg gyerekek I S most nézzük, kik kapják a külön jutalmat! 1. Szőke Milán, Vei. Cetín (Nagycétény), 2. Mészáros Alojz, Samorín (So­­morja), 3. Borsos Ferenc, Vei'. Maca (Nagymácséd), 4. Juhász Attila, Cierna nad Tisou (Tiszacsernyő), 5. Papp Erzsébet, Kráfová n/V. (Vágkirályfo), 6 Nagy Júlia, Ziharec (Zsigárd), 7. Bodnár Attila, Silica (Szilice), 8. Izsófa Katalin, Zemné (Szímő), 9. Németh Vlado, Bratislava, 10. Bálint Éva, Maié Tiakany (Kistárkány),

Next

/
Thumbnails
Contents