Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-08-26 / 35. szám
Kalinka Gyula Dechtárói (Détér), csak Béres Gusztáv jött nyugatabbról, a nagykürtösi járásból, Koláriról (Kővár). 1964 márciusában alakult ki a brigád törzsgárdája Véelárén (Méhészke), a Keletszlovákiai Vasmű kőbányájának építésekor. Azóta a kohóépítészeti vállalatnál dolgoznak. — Az elsőfokú kőmorzsolót, meg az alágutakat építettük — mondja Palacsik János. — No meg az aknákat és a feljárókat — fűzi hozzá Ferenc, a testvére. A következő építkezés Teplá voda (Jósvafő- Melegvíz) volt. A megnezitművek részére építették itt az elsőfokú kőmorzsolót. — Három hónappal hamarább végeztük el a munkát — emlékszik vissza a brigád vezetője, s tovább fűzi a nem elhallgatni való tényeket: — Ezt a munkát 32 emberre tervezték és mi tizennégyen végeztük el rövidebb határidő alatt. — Jósvafőn négy évig dolgoztak. A kőmorzsolón kívül felépítettek még nyolc hatalmas, harminc méter magas magnezit-tartálytornyot. Innen Zvolenba vezetett az út. A buéinai Farostlemezgyár alapozási munkálatait ők végezték. A háromszáz méter hosszú, száz méter széles csarnok alapja jelentékeny s még hozzá kell számolnunk a hat méter mélyre nyúló alagsort is. Az alagsor alapjaiba bedolgoztak több mint 8000 köbméter betont, elkészítettek továbbá 360 db. kb. 7—8 köbméter betonoszlopot is, melyek a vaskonstrukció alapjául szolgálnak. Az építkezés méreteiben is impozáns, A csarnok száz méter széles, háromszáz méter hosszú. Lényeges lesz az a haszon is, amelyet az új üzem majd a népgazdaságnak hajt, hiszen a hulladékszámba menő faanyagot is feldolgozza IGAZI^ 'CM 1. Az „igazi férfiak" akció közben 2. Együtt a brigád 3. A farostlemezgyár új csarnoka, az adminisztrációs épület 4. A zvoleni „Za múrami" lakótelep építésénél is a Palacsik-brigád segített A szerző felvételei Verőfényben utazom Zvolen (Zólyom) felé. Verőfény ide, verőfény oda, izgulok, mert már néhányszor megtréfálj az égbolt Zvolen felett úgy, hogy mire odaértem, beborult, s nem fényképezhettem. Ott a felhő nem holmi fátyolfelhő, hanem jó kövér fekete gyapjú felhőrengeteg. Ahogyan közeledünk, szomorkodik a nap. Már csak azért fohászkodom, hogy legalább ilyen maradjon ... De van, akinek jólesik ez a borús idő, s nincsenek is kevesen. A DVD-Buéina (Farostlemezgyár) épülő új csarnokán még így, a félerővel tűző nap alatt is néhány tucat ember izzad munka közben. A Palacsik brigád is itt izzad. A tizenegy kevés beszédű, dolgos kezű ember „palócföldről“ Roíftava (Rozsnyó), Rimavská Sobota (Rimaszombat) és Modry Kameft (Kékkő) környékéről jött ide építeni. Legtöbbjük a rozsnyói járásból verbuválódott a brigádba. Palacsik János és Ferenc, Karczagí János és Takács László Drnaváról (Dernő), Sulc József Bőrkáról (Barka), Tóth Sándor Lúékáról (Lucska), Csík István Bohúftovóról (Lekenye) és Görgei János Zádielről (Szádellő). A rimaszombati járásból ketten vannak, Nagy István a járási székhelyről és majd (ma még füstölgő kupacokban pusztul el a hulladék a gyár kerítései mögött húzódó néhány holdas szemétdombon) s értékes falemezeket készít belőle. De dolgoztak másutt is, hiszen oda, ahol baj van, ahol szorít a határidő, a Palacsik brigádot hívják segíteni. A lakásépítkezés alapozásánál Zvolenban a Palacsik brigád segített. Hnúáfán egy kanális ásása elől minden csoport elmenekült, mert semmi gépi segítséget nem lehetett alkalmazni a talajviszonyok miatt. Palacsikék elvállalták és elvégezték. Nekik köszönhető az is, hogy a Strbské Pleso-i (Csorba-tó) szálloda építésén az „elcsúszó“ alapozási munkák időre elkészültek. — Fél háromtól kilencig dolgoztunk. Naponta ötven teherautót rak meg mögöttük a bagger... Ha valaki, aki ismeri őket, érdeklődik utánuk, nem mulasztja el nevük mellé tenni, hogy „igazi férfiak“. Pedig ezt a jelzőt ritkán osztogatják az építőiparban. Akik két kezükkel keresik meg kenyerüket, tűző napon, esőben vagy hófúvásban, azoknak az energiájából nem telik szuperlatívuszokra, közöttük minden szó az emberi egyszerűségig letisztul. Az „igazi férfiak“ tehát nem bók, hanem szó szerinti valóság.
