Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-07-22 / 30. szám
Ejnye, ejnye! Rendjén van ez? Ahol nincs járda, az út közepén járnak a gyerekek! Huszár Tibor és Feró Spácil felvételei Ebből még baj lehet! MUDr. Eugen Ferenéik, a Dun. Streda-i (Dunaszerdahely) kórház sebész főorvosa elrettentő esetekről és számokról beszél: — Nagyon sok a gyermekbalesetek száma. Sokszor bizony az élet-halál között lebegnek ezek a szerencsétlen kisgyerekek. A legtöbb esetben a szülői felügyelet hiánya, a gondatlanság miatt kell szenvedniük. Ilyenkor nyáron, a szünidő alatt, mindig megnő a balesetek száma. Milyen gyermekbalesetek történnek leggyakrabban? — Fáról leesnek, pincébe zuhannak — kezüket-lábukat törik. Háztetőről, kerítésről leszédülnek. 'Konyhában leforrázzák magukat. Gyufához jutnak — égési sebeket szenvednek, tűzkárokat okoznak. Közúti baleset éri őket... A gyerekekre vigyázni kell. Fokozottabban, mint eddig tettük. Elrettentőén magas számok, statisztikai adatok figyelmeztetnek a korlátlan szabadság rengeteg veszélyére. A közbiztonsági szervek jegyzőkönyveiben már a könnyelműség tragédiává vált eseteit tartják nyilván: hány csavargó gyermekből lesz fiatalkorú bűnöző, hány tragikus haláleset került be hétköznapi életünk fekete krónikájába. A játék szomorúan végződött A seb lassan begyógyul a heg azonban örökké emlékeztet A gyerekekre leselkedő veszélyek kiszámíthatatlanok, ez kétségtelen. Azt is tudjuk, hogy a tiltás nem vezet eredményre, méginkább ellenállást válthat ki, és a gyerek mohó kíváncsisággal törekszik arra, hogy csak azért is csinálja, amit nem szabad. Ha megtiltjuk, hogy a mély vízben fürödjön, még inkább vágyik arra, hogy kipróbálhassa azt. A fáramászás izgalmáról sem fog lemondani, különösen ha ez is tiltott dolgok közé tartozik. Biciklizni, ismeretlen üregeket, magaslatokat „felfedezni“ is fog, bárhogy tiltjuk. De hiszen nem is arról van szó, hogy a gyerekek lemondjanak a nyár, a szünidő örömeiről, a Kolumbusz-küldetésről, hogy elvegyük nagy vállalkozó és felfedező kedvüket. Csupán arra van szükség, hogy felkészítsük gyermekeinket a szünidőre, a szülők ez alatt a két hónap alatt megtanítsanak különbséget tenni bátorság és vakmerőség között, fokozottabb gondot fordítsanak gyermekükre, tudjanak arról, hol, mikor, mit csinál, kivel játszik, tölti az időt. Веке Lajos édesanyja azt mondta beszélgetésünk során: Az lehetetlen, hogy az ember mindig tudja kilenc gyermekéről, hogy hol van, mit csinál ... Pedig ez inkább csak következetesebb, felelősségteljesebb nevelőmunkát igényel. Nagy Józsefből a kétségbeesés, a bánat hangja tört fel: Miért éppen az én gyerekemmel történt?! Ez is azt igazolja, hogy a bajok kiszámíthatatlanok, s ezért van szükség a fokozott éberségre, Hogy a szünidő igazán örömet, pihenést, élményt jelentsen a gyerekeknek, ne pedig szomorúságot, olykor tragikus kimenetelű balesetet! D. MEGYERI ANDREA
