Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-07-22 / 30. szám
Tíz hónap fáradságos munkája után már javában tart a szünidő. A bizonyítványosztás örömén — esetleg bánatán is túl vannak már gyerekek, szülők egyaránt. A tankönyveket fölváltotta a labda, kerékpár, horgászbot, úszóöv. A mindennapi iskolábajárást a vidám táborozás, nyaralás, — de nem lenne helyes elhallgatni, — hogy sok esetben csupán a csavargás. A kikapcsolódást, pihenést, felüdülést jelentő játék, a kamaszkorúak kolumbuszi hajlama, egyszerre megannyi veszéllyel áll szemben, ha nincs mellettük a vigyázó, óvó kéz, a szülő, a felnőtt féltő tekintete CSAK TUDNÁM, HOL JÁR EZ A GYEREK? K. Péternét a szomszédok kapuja előtt találtuk meg, beszélgetés közben. Afelől érdeklődtünk, vajon mivel tölti iskolás gyermeke a szünidőt? — Csak tudnám, hol jár ez a gyerek... Mindig csavarog. Nincs nyugvása itthon, — panaszkodik az édesanya. — De azt csak megmondja, hová megy, és mikor jön haza? — Nem az. Ügy kioson, hogy észre sem veszem. Aztán várhatom ebédre, vacsorára, csak a lenyugvó nap hozza haza. — Mégis, mit csinálhat most, ebben a nagy melegben? — Biztosan a Dunában fürdik. Vagy biciklizik valahol, mert a kerékpárja nincs otthon. — Nem gondolt még arra, hogy baleset is érheti ? — Baleset? Az mirtdénkit érhet! (Ez ig^í. De még nagyobb valószínűséggel olyanokat,' akik balesetveszélyes vállalkozásokba fognak.) KILENC GYERMEKEM VAN, EGYNEK SEM TÖRTÉNT EDDIG BAJA. Веке Lajost barátja és alkalmi ismerőse társaságában szólítottuk meg egy tó partján, ő mondta, hogy „alkalmi“ ismerősök. Most együtt horgásznak. Ez a tó csendes hely, a Duna sokkal veszélyesebb. Alámosott parja könnyen beszakadhat. Azért oda is elszokott járni, ha kedve van hozzá. S amíg a csalétek a halra vár a vízen, addig jó alkalom kínálkozik egy cigaretta elszívására, egy sudár fa megmászására, s miegyébre. — Van-e a környéken olyan fa, amit még nem másztál meg? — Akad. Hány cigarettát szívsz naponta? Ötöt-hatot. Mindenfélét. Ahogy jön. Tudják a szüleid? Nem. És azt, hogy most hol vagy és mit csinálsz? — Azt sem. De gondolják. Mert sokszor elmegyek halászni. A szabad időmet általában víznél töltöm. — Mondta már neked valaki, hogy a víz mellett tartózkodni veszélyes is lehet? — Nem kell félni! Fő a bátorság! Bekéné, az édesanya, nem nagyon lelkesedett ezért a beszélgetésért. Szívesebben beszélne in-Dolce far niente édes semmittevés MIÉRT ÉPPEN AZ ÉN GYERMEKEMMEL BALWT kább másról. Azt mondja, Lajos fia semmivel sem rosszabb, mint bármelyik iskolatársa. Csak éppen eleven. Meg nagyon szeret a víz mellett lenni. Nagy gyerek már, nem tilthatja meg neki ... Én korán reggel megyek munkába, — mondja az édesanya — nem tudom ellenőrizni a gyerekeket. Ez lehetetlen. Kilenc gyermekem van, mind itt van még a szülői házban, de eddig egynek sem történt baja. Lajos tudtommal nem is cigarettázik. Az igaz, hogy néhány korona mindig van nála, mert megáll a kocsmában egy málnát meginni, vagy ennivalót vesz, ha megéhezik. Hol és kivel van most a gyerek? — Biztosan valamelyik tónál a barátaival Pontosan nem tudom. MIÉRT ÉPPEN AZ ÉN GYEREKEMMEL TÖRTÉNT?! Józsika szeméből csak lassan tűnik el a szomorúság. Pedig 6 még jóformán fel sem tudja fogni, mi történt vele. Csak azért szomorú, mert a nagy fájdalmakat még nem felejtette el. Ez a tó csendes hely, a Duna sokkal vészé' lyesebb TÖRTÉNI? A legkedvesebb fiam higgyék ell Kilenc gyermeket nem lehet állandóan ellenőrizni! s mert a kórházban mindenki idegen, bárhogy is szeretik őt. .. A kis páciens édesanyját otthon, Novy Trhon (Űjvásár) kerestük. De nem volt szerencsénk. Akkor sem tartózkodott otthon, amikor a baleset történt. A szomszédban volt, beszélgetett. Gyakran átjárt, futja az idejéből, mert szülési szabadságon van. Három kicsi gyermek édesanyja. Körülnézünk a bekerített udvaron: törött üvegek, kődarabok, szerteszét heverő tárgyak. Nem éppen megfelelő játszóhely kisgyermekeknek, még akkor sem, ha az édesanyjuk szeme állandóan rajtuk lenne. Az édesapa mesélte el a szomorú balesetet. — Szaladgált és egy törött demizson üvegdarabjára esett. Felhasította a hasát. Kifordultak a belei, a gyomra is. Az anyja rosszul lett, amikor meglátta. A ház előtt várakozó traktoros is. Még jó, hogy én nem veszítettem el a fejem ... Szegény fiam, tavaly ilyenkor is baleset érte... most is ... Miért éppen az én gyerekemmel kellett ilyen szörnyű dolognak történni! — tör fel a keserűség az apából. A sebész főorvos megmutatja Józsikát; sajnálattal megsimogatja fejét, és az idegennek is megkönnyebbülés, amikor közli a hírt: megmentettük.
